Nagy bukások az informatika és a technológia világában
Nagy bukások az informatika és a technológia világában
Nagy bukások az informatika és a technológia világábanLátott már ilyet a világ. Nem is keveset, csak hát ezek a bukások, azok termékeivel egyetemben, valami fondorlatos okból kifolyólag igen hamar a süllyesztőben végzik és könnyen eleresztik őket az emberek. Azon pedig már a sok év távlatából nem agyalunk, hogy ezen bukások jelentős része azért hozzájárult a világ mai állásához. Van az a fejlesztés, mely megelőzi korát és bár újdonságként rukkol elő, de nem lesz siker és van olyan, hogy minden további utóélet nélkül csak úgy érdektelenségből kimúlik.
Apple MessagePad
Azt mindenki tudja, hogy az Apple legnagyobb dobása az iPhone és az iPad volt. Ma is jellemzően az okostelefonok és tabletek viszik Steve Jobs cégének a szekerét. No meg azok a márkahű fanatikusok, akik a minden évben eljátszott nagy termékbemutatók után hisztérikus rohamok között napokat állnak sorba egy-egy Apple Store előtt piknikezve, hogy ők lehessenek az elsők, akik kézbe veszik a legújabb, több százezer forintos telefont.
Azt viszont kevesen tudják, hogy az Applenek is volt olyan fejlesztése, ami azért bukott meg, mert megelőzte korát. Ilyen volt az Apple MessagePad, amely 1993-ban jelent meg. Ebből fejlődtek ki a későbbi PDA-k, de ez még túl hamar érkezett. Forradalmi kézírás-felismerő funkciója, és számos egyéb újítása alapjaiban határozta meg az ezután kibontakozó PDA-piac irányvonalait. Sajnos a fogadtatás vegyes volt, részben a túlságosan jövőbe mutató koncepció, részben az akkor még nevetségesen rövid akkumulátoridők miatt. Annak ellenére, hogy akadtak neves követői (pl. Psion 5MX vagy a Psion Revo), ez az ötlet akkor nem futott be. Az igazi áttöréshez 14 évet kellett várni. Ekkor jelent meg az első iPhone.
Microsoft Tablet PC
A bukás mondhatni márkafüggetlen. Talán van valami sorsszerűség abban, hogy az Apple legfőbb konkurense, a Microsoft életében is akadnak kevésbé sikeres évek. Az már csak hab a tortán, hogy nekik többször is kijutott a bukásból, ámbár akárcsak a mesebeli macska, mindig talpra álltak belőle. Végül is a bukásból lehet tanulni is, már ha tudunk belőle. A Microsoft tudott.
Sokan nem is tudjuk, talán még én is csak most szembesültem a ténnyel, hogy a világ első tabletje már 16 éves. Pedig igazán csak pár éve robbant be a köztudatba ez az eszköztípus. Viszont nem vagyok róla meggyőződve, hogy ha ezt a cikket öt év múlva írnám, akkor nem pont ugyanezt jegyezném le a ma ismert tabletekről is. Akkor, 2001-ben rukkolt elő a Microsoft a mai tabletek ősével, mely szinte mindenben hozta azt az elvárást, amit ma egy alapszintű tablettől elvárunk. Színes kijelző, tapipad, kicsi méret, jól kezelhető felület. De ez is jóval megelőzte a korát. Az akkori elvárások, a számítástechnika azon a szinten nem volt elég befogadó erre a termékre. Nagy, színes bemutató, hatalmas marketing kampány és még annál is hatalmasabb zakó lett a vége. A Microsoft majdnem belebukott. Végül csak a vezetőség jelentős része ment a levesbe, meg a fejlesztési tervek. Az már csak megint a sors fura fintora, hogy ugyanezen ötlet mentén az Apple a 2010-ben debütáló iPadjével (no meg az akkor már befutófélben lévő iPhone-nal) butára kereste magát. Csak hát kellet ehhez a felhasználóknak, meg a kornak, további kilenc év.
Windows Vista
A második bukás. A Microsoftnak kétszer is kijutott a “jóból”. Először a hardverek tekintetében a tablettel, másodszorra pedig a 2007-ben megjelenő Vista operációs rendszerrel. Azt jól tudjuk, hogy bár a Microsoft is jelen van a számítógépes eszközök gyártásának piacán, de azért a neve mégiscsak a szoftverek világából ismerős leginkább. A világ számítógépeinek jelentős része a Windows valamelyik verzióját futtatja. A folyamatos frissítések és a fejlődés érdekében pedig időről időre szükséges az operációs rendszer megújítása. Így van ez napjainkban is. De 2007-ben valami félresiklott.
A Vistát megelőző Windows XP talán a mai napig legelismertebb rendszere a Microsoftnak. Már ez is, így visszagondolva hatalmas kihívás volt a fejlesztőknek, amivel így utólag már tudjuk, hogy nem sikerült megküzdeniük. Azt nem érdemes latolgatni, hogy miért is. Nagy volt a felelősség, még nagyobbak az elvárások az új rendszerrel kapcsolatban, és talán pont emiatt nyúlt a fejlesztés egy végeláthatatlan időspirálba: több mint öt évig tartott. Közben egyszer a megjelenés előtt alig egy évvel a nulláról kezdték újraírni a Vistát, ami nyilván nem tett jót a rendszernek. Végül az új szoftver 2007 elején jelent meg, és igaz az eladási számok nem voltak rosszak, de ez csak abból fakadt, hogy a korábbi Windows XP-t már visszavonta a cég. Végül a Vista úgy vonult be a köztudatba, hogy az XP-t követően a felhasználók a sok újdonság mellé kaptak egy halom gonddal és kék halállal küzdő, igen lomha operációs rendszert.
De mint minden rosszban ebben is van valami jó. A Microsoft megrázta magát a Vista fiaskója után és minden erejét összeszedve már 2009-ben lecserélte azt, a minden idők legjobb rendszerére a Windows 7-re. Igaz, azóta már van Windows 10 is, de a felhasználók millióinak kedvence máig a Windows 7.
Google+
A nagy multi cégek életében törvényszerű, hogy időnként porszem kerül a gépezetbe. A Google életében is akadnak sikertelenségek. Bár a Google tipikus példája a több lábon állásnak és ráadásul jól ki is használja ezen előnyeit, így őket kevésbé rázzák meg a kudarcok. Azért a keresőóriásnak sem jött be mindig minden. Több olyan fejlesztésük is jó példa arra, hogy jár az, aki tesztelés nélkül dob piacra valamit. A Google Wave 2009-ben az elektronikus kommunikáció forradalmasítására, az email leváltására jött létre, de a logikátlan kezelőfelület, és a valóban érdekes egyedi funkciók hiánya miatt nem igazán érdekelt senkit. Csendben megszűnt 2011-ben. A Buzz a Facebook és a Twitter konkurense szeretett volna lenni, és a felhasználók Gmail használati szokásai alapján követőket és követetteket adott hozzá a profilokhoz. Ez azt jelenti, hogy személyes adatokat, mint például a felhasználó levelezését, chatelését tették a felhasználó hozzájárulása nélkül bárki számára elérhetővé. Ebből óriási botrány kerekedett, és persze bírósági ügyek. A szolgáltatás 2011. decemberében szűnt meg.
Azonban a Wave és a Buzz jó néhány újítása tovább él a mai napig is működő Google+-ban. Az elődökből átemelt funkciókkal és persze újak fejlesztésével kíván a Goolge továbbra is a Facebook riválisa lenni. Legyünk őszinték, igen kis eséllyel. Bár a Goolge+ felülete az évek alatt egyre pofásabb lett és a kezelhetőség is kezd elfogadható lenni, de ez már nem sokat nyom a latba. A Google későn szállt fel a közösségi oldalak vonatára. Mondhatni: ez a vonat már elment - én a mai napig nem értem, hogy miért kell ezt erőltetnie a Google-nak. Persze vannak jó ötletek a Goolge+-ban, de van ember, aki ezt úgy használja, mint a Facebook konkurense? A legtöbben csak azért használjuk, mert egy igen összeszedett és nagyon tuti globális rendszer része, melyet a Goolge nem akar elereszteni, pedig ha megtenné talán senki sem venné észre. Minden menne tovább a maga medrében, a Gmail, a Drive, a YouTube és a Android is, minek ehhez a Google+?
3D TV
A televíziózás a kezdetek óta elvarázsolta a hétköznapi embert. Az elején csak azzal, hogy a mozikból a némafilmes kabarék beköltöztek a nappaliba, és a dobozból beszélt és mutogatott az ember. Aztán a 1960-as évek végén már színesedett a világ a nappaliban is és a tévézés piaca elkezdett kiszélesedni. Aztán ez a kiszélesedés jó néhány évtizedig kimerült abban, hogy csak az elérhető és nézhető csatornák száma bővült, de igazi minőségi ugrás nem volt tapasztalható. Talán az volt egyedül említésre méltó, hogy a rettentően gömbölyű képcsövek az évek előre haladtával kezdtek kisimulni és kezdtek szögletesebbé válni, de ez sem jelentett igazi minőségi ugrást, mint ahogy az sem, hogy kényelmi funkcióként megjelent a teletext.
A nagy minőségi ugrásra a 2000-es évek legelején került sor, amikor kezdtek a plazma és LCD tévék beszivárogni az otthonokba, bár akkor még ezt nagyon kevesen tudták megengedni maguknak. Viszont innen aztán robbanásszerűen beindult a fejlődés és tart napjainkban is. Az első készülékek még semmivel sem tudtak többet, mint a hagyományos katódsugárcsöves modellek, de legalább nem kellett nekik négyzetméternyi hely a nappaliban. Aztán jöttek a fejlesztések és a HD Ready felbontástól ma már olyan messze vagyunk, mint a Windows 10 a Windows 95-től. A fejlesztés töretlen és óriási sikerek mentén halad. Egyet leszámítva, a 3D tévézést.
A neves gyártók úgy gondolkodtak, hogy a házimozi élményt akkor tudják a nappaliba becsempészni, ha a hanghatás mellett a képi látvánnyal is kezdenek valamit. Megirigyelve a mozikat, elindult a 3D fejlesztése a tévékre. Az első modellek a neves gyártók kínálatában 2010 elején már megjelentek, de az igazi felfutásra és szinte tömegcikké válására azért várni kellett pár évet. Mire eljutottak a gyártók és a kereskedelem odáig, hogy ez megtörténjen, addigra a cégek és a felhasználók is kezdtek rájönni arra, hogy a 3D adás érdekes, látványos, de macerás. Ezen a tényen már az sem segített, hogy 2012-ben még az olimpiát is 3D-ben közvetítették Londonból.
Bár voltak és vannak hívői a technológiának, de maguk a gyártók sem tudtak egymással megegyezni a használt szabványban. A két nagy cég más-más menő technológiára tette le a voksát, ami nem tett túl jót a 3D terjedésének. A felhasználók egy részét a 3D adás nézése közben fejfájás zavarta, volt, aki egy kétórás mozifilmet sem tudott végignézni a tévéhez adott 3D szemüveggel. Ráadásul az sem segítette elő a technológia elterjedését, hogy kevés volt hozzá a tartalom. Ugyan 3D BluRay lemezeken készültek filmek kis számban, de azok ára sem kedvezett a 3D-nek. Tévés tartalom az olimpiai közvetítésen túl pedig csak elvétve akadt.
A 3D koporsójába az utolsó szöget az Astra műholdas cég ütötte be azzal, hogy tavaly nyár végén végleg lekapcsolta az utolsó ilyen jellegű csatornát is. Sem nézői oldalról, sem pedig az igen magas előállítási költségek miatt, műsorgyártói oldalról nem volt igény a 3D tévézésre. A 3D, annak ellenére, hogy maga a készülék előállítása nem jelentett hatalmas összeget, mára tulajdonképpen meghalt. Műsorszolgáltatói oldalról nézve nem volt életképes. És hogy mennyire így van, azt mi sem mutatja jobban, mint, hogy az idei Las Vegasban tartott CES kiállításon a nagy gyártók már nem is jelentkeztek a 2017-es évre 3D-t támogató modellekkel.
Persze ez nem szegte kedvét a fejlesztőknek és a gyártóknak. Van új a nap alatt és mindig akad olyan újdonság, mellyel lehet a vásárlókat ösztönözni az új készülék vásárlására. Ez most éppen az UHD vagy 4K tévézésben teljesedik ki, mely négyszer nagyobb felbontást tud megjeleníteni az eddigi HD felbontásnál, és mindenféle külön kiegészítők nélkül, szabad szemmel is tudjuk élvezni. Már csupán tartalom kell az új tévénkhez...
