Egy magyar lány a farkasok között
Egy magyar lány a farkasok között
Egy magyar lány a farkasok közöttEgy folyamatot kell végigkövetnünk, amely elvezet bennünket az értől az óceánig. Adott egy ifjú hölgy, akinek voltak álmai, s ezeket többségében megvalósította. Aki beleszerelmesedett a labdarúgásba, és az teljesen megváltoztatta az életét.
Ez valóban szerelem volt az első látásra. Elmentem egy Róma-meccsre, és úgy megfogott a hangulata, hogy azt éreztem, innentől nekem minden meccset látnom kell!
Jó körülmények között, biztonságban éltél, hogy aztán felkerekedj, és meg se állj Rómáig. Nehéz döntés volt?
Nem egyik pillanatról a másikra történt. Az első élményem után még nagyon sokszor kijöttem Rómába, rengeteg mérkőzést láttam, és azt éreztem, hogy itt a helyem. Egyszerűbbnek tűnt, hogy ide költözöm, mint hogy mindig ideutazom. Fiatalabb koromban bejártam a fél világot, mintegy ötven országban jártam. Olaszországban is nagyon sok várost láttam, főleg északon, majd 2000-ben jött a lehetőség, hogy végre az olasz fővárosba is ellátogathassak: egy háromhetes nyelvtanfolyamra érkeztem. Rögtön azt éreztem, hogy előbb-utóbb itt fogok kikötni. Soha korábban nem ismert érzés vett rajtam erőt, hogy egyszerűen itt a helyem, ami a három hét alatt folyamatosan csak erősödött. Amint hazaértem, lemondtam az őszre betervezett tengerentúli utamat, és újabb két hétre kijöttem inkább Rómába. Muszáj volt elmennem egy focimeccsre is, hiszen ez annyira hozzátartozik a városhoz! Éppen akkor kezdődött a bajnokság, így volt szerencsém látni az AS Roma első meccsét a 2000/2001-es évadban. Teljesen elvarázsolt: el is döntöttem, hogy amikor csak tudok, kimegyek Rómába, de most már úgy, hogy meccset is lássak! Mondtam is mindenkinek, hogy ez a csapat annyira jó, hogy meg fogja nyerni a bajnokságot! Persze mindenki kinevetett, hiszen a csapat sajnos nem erről híres, de végül pontosan ez történt!
Győzelemre várva – együtt a magyar szurkolói klub (fotó: Simon Erika)
Melyik volt az a pillanat, amikor döntened kellett?
Itt voltam a bajnokavatón, mondanom sem kell, óriási élmény volt! Ez lett a fő hobbim. Addig, míg meghoztam a végleges döntést a kiköltözésről, eltelt tizennégy év.
Mit szólt ehhez a családod, a hozzád közel állók?
Mindenki elfogadta a döntésemet, mindig is mentem az álmaim után. Ez volt a fő vágyam, megértették.
Nem szokványos történet, kezdve azzal, hogy egy új egzisztenciát kellett teremtened. Nehezen ment?
Az elején elég küzdelmes volt, de tudtam, hogy előbb-utóbb Róma befogad engem. Éreztem magamban annyi erőt, hogy akár a jég hátán is megéljek.
Két remek együttes van Rómában, a Lazio a másik. Milyen kapcsolat van a két szurkolótábor között?
Mint Róma-szurkoló azt mondom, csak egyetlen csapat van! Amúgy nagyon érdekes a viszony: a két tábor tagjai folyamatosan piszkálódnak, de ezt többnyire jóindulatúan teszik. Egy-egy derbin van néha összecsapás, de ezt leginkább a rendőrök gerjesztik. Nagyon sokat villamosoztam Róma-mezben, megismerkedtem Lazio-szurkolókkal, és mindig csak csipkelődés volt közöttünk. Ha megnézzük az Újpest–Fradi-összecsapásokat, amiben otthon volt szerencsém részt venni, ez itt teljesen másról szól.
Fontos számotokra, hogy az a játékos, aki Róma-mezt ölt magára, kötődjön a szurkolótáborhoz is?
Nekünk és a csapatnak is fontos, hiszen a játékosok a tizenkettedik embernek tekintik a szurkolótábort.
Itt vagyunk a Via Giulián, a magyar akadémia épületében, itt dolgozol. Milyenek a mindennapok itt egy magyarnak?
Nagyon érdekes, olyan mintha egy kis szigeten élnénk. De az akadémia nyitott, mint ahogy a magyarok is. A programok keretet adnak a barátkozásokra, beszélgetésekre.
Jöjjön a Totti család. Egykori labdarúgóként elmondhatom, hogy a karakteres emberek, mindig igazi példaképek. Francesco Totti ilyen ember kívülről, de milyen ő valójában?
Szerény, segítőkész, igazi játékos – minden értelemben.
Francesco Totti szerény és segítőkész – állítja Németh Gabriella (kép: Németh Gabriella archívuma)
Van egy igaz történeted a Totti családról...
Megismerkedtem az apukájával az egyik edzőtáborban, aki megkérdezte, szoktunk-e járni meccsekre. Elmondtuk, hogy a csoportunkat kitiltották egy időre a stadionból. Erre ő megadta a telefonszámát, hogy bevisz miket egy másik szektorba. Két hét múlva felhívtam, az állomáson várt bennünket a jeggyel, egy dedikált Totti-mezzel, fényképpel. Mondanom sem kell, sírógörcsöt kaptunk a barátnőmmel. Elvitt bennünket a szállásunkra, másnap reggel találkoztunk, és irány Liguria, ahol találkoztunk, beszélgettünk Francescóval. Felejthetetlen két nap volt!
Fontos lenne, hogy megfogalmazz egy üzenetet, miért érdemes hittel élni, miért érdemes álmodni és azokat megvalósítani!
Hirtelen egy közmondás jutott eszembe: egy céltalan vitorlásnak a szél sem kedvez. Célok nélkül nem lehet boldognak lenni. Mindig kell valaminek lennie, amiért az ember minden nap lépéseket tesz. Én így jutottam el Rómába: mertem álmodni, és hittem magamban. Nekem minden nap boldogság! Egy meccsre sem úgy indulok el, hogy ez egy a sok közül. Minden mérkőzés végi sípszó a következő kezdete!
Üzenet az edzőnek (kép: Németh Gabriella archívuma)
