6 évnél régebbi cikk

Húsz éve jelent meg az egyik legfontosabb elektronikus zenei lemez
Fehérvár Médiacentrum fotójaHúsz éve jelent meg az egyik legfontosabb elektronikus zenei lemez

1997. június 30-án jelent meg a The Prodigy harmadik nagylemeze. A The Fat of the Land című albumon csupán 10 zene van, köztük olyan klasszikusok, mint a Firestarter vagy a Breathe. A lemez – és vele együtt a zenekar – 20 évvel ezelőtt áttörte a rock és az elekronikus zene közötti határokat.

Sokan azt mondják, hogy a The Prodigy tagjai valójában magyarok, hiszen minden évben legalább egy itthoni fesztiválon fellépnek. Idén például a debreceni Campus Fesztivál headlinerei (húzónevei) lesznek július 21-én. Nem volt azonban ez mindig így: a 2000-es évek elején ritkaságszámba ment Liam Howlett-ék minden koncertje a környéken, és már annak is örülhettek a magyarok, ha csak Ausztriáig kellett elmenni egy-egy jó buliért.

A The Prodigy az ezredforduló környékén úgy általánosságban véve az egyik legfontosabb együttes volt. Abban, hogy ma egy fesztiválon minden zenei stílus megfér, nem kis szerepe volt a srácoknak. Első lemezük (Experience) leginkább az akkor nagyon futó rave stílus környékéről érkezett 1992-ben. Nem egészen két év múlva követte a Music for the Jilted Generation, aminek néhány számában (pl. Their Law vagy Poison) már érezhető volt az előszele annak, ami végül 1997-ben a The Fat of the Land album lett.

Akkoriban az eletronikus zene elsöprően népszerű volt és érezték ezt a rockzenekarok is. Ahogyan a The Prodigy nem volt soha vegytiszta rave zenekar, és viszonylag rövid idő után elindultak a punk/rock felé, úgy az újítónak számító metalzenekarok közül is néhányan kísérleteztek az eletronikával. Többek között az amerikai Fear Factory (1997, Remanufactured) és a White Zombie (1996, Supersexy Swingin' Sounds) is remixlemezeket adott ki, de pár évvel később ezzel próbálkozott a néhány napja először Magyarországon koncertező Linkin Park (2002, Reanimation) is. A kölcsönös útkeresés tehát megvolt, de az áttörésnek nyilvánvalóan a jóval nagyobb tömegeket megmozgató elektronikus zene oldaláról kellett jönnie. Ez lett a The Prodigy.

Bár a The Fat of the Land csak 1997. június 30-án jelent meg, az első single (kislemez) és a hozzá tartozó videoklip már 1996. március 18-án kijött. Nem volt olyan jelentős slágerlista, amin minimum az első tízben ne szerepelt volna ez a zene. Nem mellesleg ekkor ismerte meg az egész világ a jellegzetes frizurával ("prodidzsis") operáló Keith Flintet is.

Még abban az évben fellépett a The Prodigy a Szigeten is (akkoriban még Diáksziget néven futott a fesztivál). Az addig gyakorlatilag csak rockzenét és elsősorban underground fellépőket kínáló egyhetes bulin egy futó mainstream eletronikus zenekar nagyszínpados felléptetése kb. a világvégével ért fel. Legendák keringtek a Szigeten, hogy a punkok és az – akkoriban még elsősorban raver – prodigys tömeg meg fogja egymást találni és hatalmas balhé lesz. Tény: 1996. augusztus 18-án addig soha nem látott tömeg gyűlt össze a Nagyszínpad előtt. Hogy verekedés volt-e, azt nem tudjuk. De akkoriban még nem igazán viselte jól egymást a punk és a raver. Még egy fesztiválon sem.

Néhány hónappal a magyarországi buli után megjelent a második kislemez is a majd csak '97 nyarán érkező lemezről. Ez a single a Breathe címet viselte, és talán nem túlzás azt kijelenti, hogy ez az eddigi legsikeresebb elektropunk zene. Meg egyben a legjobb is.

Ez már nemcsak az első tízbe fért be a listákon, hanem az első kettőbe is. A Breathe mindent letarolt, mindenki ismerte, rommá játszották az akkoriban műfaji csúcson levő zenei tévék. Szerette az is, aki a rockzenéből érkezett, és még éppen csúszott a diszkókban is. A The Prodigy megcsinálta azt, ami előtte elképzelhetetlen volt: együtt bólogatott erre a zenére szinte mindenki és úgy játszották a kereskedelmi rádiók is a számot, hogy fel sem tűnt nekik: Liam Howlették már réges rég nem rave-ben utaznak. Ez a valami már sokkal közelebb volt a Sex Pistols-hoz, mint a Scooterhez.

A The Fat of the Land végül 1997. június 30-án jelent meg. Nem mintha sokat számítana a lemez megítélésben, de mégis jelzésértékű lehet: a megjelenés pillanatában a Billboard 200-as listájának első helyén kezdett és 2012-ig több mint tízmillió példányban kelt el világszerte. Mindössze 10 szám van a lemezen, de az 10 tökéletes zene. Kevés olyan album létezik, amin nincsenek töltelékek és kompromisszumok – ez ilyen.

Az utolsó erről a lemezről kimásolt kislemez a Smack My Bitch Up lett 1997 novemberében. Az azóta sokak által lenyúlt sokaknak inspirációként szolgáló, cenzúrázott videoklipnél máig nem született jobb The Prodigy videó:

Oké, oké, de mitől az egyik legfontosabb elektronikus lemez a The Fat of the Land? Jogos a kérdés. Leginkább azért, mert lebontotta azokat a falakat, amik az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején a különböző zenei stílust kedvelő emberek között húzódtak. Akkoriban egy-egy beszélgetés a zenéről akár szóváltásig is eljuthatott, a mainstream és az underground között hatalmas szakadék és feszülés volt. Mára gyakorlatilag ezek a kifejezések szinte megszűntek létezni, és egy-egy fesztiválon minden zenei stílus megfér egymás mellett, a szó fizikai értelmében is. A különböző irányzatok közötti átjárás szabad és nem ciki: akinek bejön az Arctic Monkeys, ugyanúgy ott lehet egy Example-bulin vagy egy Margaret Island-en.

Nem állítjuk, hogy mindez kizárólag a The Prodigy-nek és a '97-es lemezüknek köszönhető, de az egészen biztos, nagy szerepük volt abban, hogy ma a zene sokkal szabadabb dolog, mint valaha és az a kérdés, hogy "te milyen zenét szeretsz?" mára gyakorlatilag értelmét vesztette.

Hallgasd meg itt az egész albumot és döntsd el, hogy igazunk van-e:

(Az adatok és dátumok forrása: Wikipedia, Pesti Est archívum)

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek