Közeleg az iskolások(k) ideje – tanszerlistára fel!
Közeleg az iskolások(k) ideje – tanszerlistára fel!
Közeleg az iskolások(k) ideje – tanszerlistára fel!Számomra az igazi sokk az első osztály volt. Napokig gyanúsan méregettem a gyereket, hogy mikor nőtt meg alattomban ennyire, és összefacsarodott szívvel kerestem benne azt a „kisbékát”, aki nem olyan régen még maga alá húzott lábbal aludt a kiságyban békésen.
A nosztalgia ködös percei után aztán erőt vettem magamon, és úgy istenigazából megnéztem az A4-es papírra nyomtatott két oszlopnyi listát. A vonalas és négyzetrácsos füzetek, a tartályos faragó és társai még derűs magabiztossággal töltöttek el: ezekkel képben vagyok, pikk-pakk beszerzem őket.
A számolópálcikáknál, valamint korongoknál és a logikai készletnél aztán feladtam, és az eredetileg is jobbnak tűnő lehetőség mellett döntöttem: a mi iskolánknak az egyik városi papírbolt mindkét fél számára előnyös lehetőséget ajánlott fel. Ők összeállítják a teljes csomagot, ráadásul a vásárlás összértékének tíz százalékát megkapja az osztály, és dekorációs termékekre költheti. Mi pedig az összes szükséges papír-írószert ott vesszük meg.
És ha már a ceruzáknál tartunk: sajnos nem érdemes az olcsó, nevenincs márkákat megvenni, mert a gyerek legfeljebb küszködni fog vele, haladni semmikképpen.
Jöjjenek az első osztályos számok: a taneszközlista papírboltos része körülbelül 10 000 forintot tett ki. Itt azonban még nem áll meg a történet, akkor sem, ha nem az első tanévre készülünk. A következő deréknyújtós darab az iskolatáska, amelyből választhatjuk ugyan a néhány ezer forintos, egyszerű hátizsákot is, én azonban a háttámaszos és szellőző, gyerekbarátabb változat mellett tettem le a voksomat. Ez 15 000 forintba került. Jó hír, 30 000 forintot is elkölthetünk iskolatáskára.
Az iskolaélet további kihagyhatatlan eleme a tolltartó. Természetesen itt is elég nagy a szórás mind árban, mind minőségben. A sima, hengeres mindent bele tartót pár száz forintért beszerezhetjük már, ez azonban nem túl praktikus, hiszen az egyébkéntis elveszett kiselsősünk garantáltan sok időt tölt majd keresgéléssel benne, és lemarad az órán, bármennyire is figyelmes a tanítónéni. Nagyjából ugyanez a probléma a csilli-villi háromemeletes tolltartókkal is: mire előkerül a megfelelő ceruza, lemegy a nap.
Én elsőre a sima, egyemeletes, kemény fedeles változatot vettem – természetesen az érintett választásával. Jól működött, de sajnos az idei beszerzési listára újra fel kell vennem a tolltartót, mivel a folyamatos igénybevétel miatt a ceruzákat tartó gumik jelentős része feladta a harcot. A fiam egy kétemeleteset szeretne, ha lehet minyonosat. Interneten 1300 forintért láttam akciós áron, amivel azonnal ki is egyeznék, mivel ebben a kategóriában akár 4000-5000 forintot is elkérhetnek egy-egy szép darabért.
(fotó: pexels.com)
Amennyiben ezt is kipipáltuk, még mindig nem lélegezhetünk fel, hiszen a testnevelés-felszerelés és az egyéb apróságok hátra vannak. A fehér póló és a sötét rövidnadrág szinte minden ruházati termékkel foglalkozó üzletben átlagosan 1000-1500 forintért beszerezhető. Persze, ha márkahűek vagyunk, akkor mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni.
A tornacipő már fogósabb kérdés. Természetesen itt is megtalálható az 1000-2000 forintos, egyszerű gumitalpú lábbeli, de nem biztos, hogy hosszútávon ez a legegészségesebb választás. Forgattam-forgattam egy ilyen darabot, közben felrémlett bennem az általános iskolai tornacsarnokok padlózata. Biztosan vannak kivételek, de kötve hiszem, hogy az intézmények többsége megengedheti magának az ízületbarát padlózat kialakítását. Osztottam-szoroztam, és végül egy röplabdacipő mellett döntöttem 8900 forintért.
Ugyanez volt a problémám a váltócipő kiválasztásánál. Mert mondjuk ki: egy 7-8 éves fiúgyermek a legritkább esetben közlekedik békés tempóban az iskolafolyosón, még akkor sem, ha a futkosás szigorúan tilos. Szóval, váltócipő 6500 forint.
A cipőkkel az a baj, hogy nem nőnek a gyerekkel együtt, vagyis alsóbb osztályokban évente be kell ruháznunk egy-egy új darabba. Sokszor mentőöv lehet a nyári szandál bevetése, de a fiúk többsége – az én gyermekem biztosan – már strandidőben sem szívesen húz ilyet a lábára.
A lista persze szabadon bővíthető: pohár, ülőpárna, uzsonnás doboz és egyéb hol hasznos, hol kevésbé hasznos elemekkel. Az ünneplőruháról pedig most nem is ejtenék szót, tételezzük fel, hogy az oviból ballagós egység még éppen felmegy a gyerekre. Ha nem, akkor legjobb esetben is egy újabb, 4000-5000 forintos tétel terheli az amúgy sem rövid listánkat.
És még egy jó hír a végére: azzal, hogy megvásárolunk egy 12 darabos színesceruza-csomagot, két HB-s grafitceruzát és két postairónt, még korántsem tudtuk le az évet írószer-ügyileg. Ha előrelátóak vagyunk és minden darabba egyenként belevéstük a gyermekünk monogrammját, akkor is csak egy apró lépést tettünk annak érdekében, hogy ne hetente kelljen újra megvásárolnunk az egész készletet. Nálunk egy tanév alatt majdnem négy teljes készlet fogyott el, így érdemes folyamatosan figyelni az akciókat és lecsapni egy-egy jó darabra.
(fotó: pexels.com)
