Mentünk egy kört az új Ikarus-busszalMentünk egy kört az új Ikarus-busszal
Azt már mindenki megírta, hogy újra buszt gyártanak az Ikarus fehérvári telepén (itt van például a székesfehérvár.hu részletes beszámolója), úgyhogy mi inkább rossz gyerek módjára felkunyeráltuk magunkat a háromnevű buszra és kipróbáltuk, amit csak lehetett. Elsőre nehéz volt elvonatkoztatni attól, hogy a Currus Aries-Volvo egy honvédségi célokra készült jármű, mindenhol a 2017-ben a polgári buszközlekedésben már szinte alapfelszereltségnek számító kényelmi extrákat kerestük. Hiba volt. Pár perc után rájöttünk, hogy ezt a vasat máshogy kell nézni.
Az új Fehérváron gyártott busz prototípusa meglehetősen puritán, viszont amit tud, azt nagyon tudja. Az autóbuszt elsősorban csapatszállításra és rabszállításra tervezték, de mindössze négy óra alatt az ülések kiszerelésével kórházi járművé alakítható, 15 hordággyal. Ezért is fontos, hogy tényleg csak az alapvetően szükséges felszerelés legyen ebben a típusban. Bár a kilométeróra szerint 120 km/h a végsebessége, a valóságban ezt 100 km/h-ra korlátozták, hiszen ez a maximális sebesség az ilyen típusú járműveknél a magyar és az európai utakon is.
A Currus Aries-Volvo műszerfala (Fotó: Horváth Reni)
Nem a kényelem volt a legfontosabb a tervezésnél, ettől függetlenül az Ikarus új buszának ülései elég kellemesre sikerültek. Nem puhák, így mondjuk nem szívesen tennénk meg benne egy Fehérvár-München távolságot 48 óra alatt az Oktoberfestre, de mondjuk nincs is olyan érzése benne az embernek, hogy vigyázzállásban ülve utazik, mint mondjuk a Wizzair Airbus A320-as repülőgépén. Ha már repülőgép: az ülések a buszon megfelelő távolságra vannak egymástól, tehát nem fenyeget az a veszély, hogy a szomszéd AK-47-esének csöve az oldalunkat fúrja.
Az új busz ülései kényelmesek (Fotó: Horváth Reni)
Az autóbuszok üléseinek egyik legfontosabb funkciója, hogy a hátsó, magasabban elhelyezett sorban az ülőkére térdelve megfelelően tudjunk integetni a mögöttünk haladó autóknak. Ez elsősorban majd a polgári közlekedésben, osztálykirándulások alkalmával lehet nélkülözhetetlen funkció, feltehetően néhány honvédségi overallba öltözött katona integetése kevesebb mosolyt csalna az autósok arcára, mint egy Pannonhalmára tartó komplett negyedik osztályé. Talán ez is magyarázhatja, hogy a hátsó sor középső ülése ebben a modellben (még) hiányzik.
Integetésre egyelőre alkalmatlan (Fotó: Horváth Reni)
Elég fontos kérdés egy busznál, hogy az ablak felőli ülés mennyire esik távol az üvegtől. Ez elsősorban télen húsbavágó, hiszen ilyenkor, ha nem jó a busz belső terének kialakítása, az ablak felőli utas könnyen úgy teheti meg az út jelentős részét (vagy akár az egészet), hogy féloldalasan az abalaküvegre kenődik, alacsony hőmérsékleti viszonyok esetén pedig még oda is fagyhat. A Currus Aries-Volvo esetében a tervező feltehetően gyakran utazott így, hiszen erre is odafigyelt, és a külső ülések megfelelő távolságra helyezkednek el az üvegtől.
Nem fagysz oda az ablakhoz (Fotó: Horváth Reni)
És ha már kényelem: aki rutinos buszos, az tudja, hogy mennyire könnyen el lehet aludni utazás közben. Ilyenkor az ember feje előrebicsaklik, majd néha-néha felrántja azt, mintegy tudtára adva a többi utazónak, hogy tökéletesen ura a helyzetnek és ébren van - pedig nem. Rosszabb esetben hátrafelé bicsaklik a fej, és egy meglehetősen kényelmetlen, nyaktörő pózban teszi meg az utat az illető. Ilyenkor - megfelelő fejtámla híján - borzasztó nyakfájással riad fel az ember Zamárdi-Felsőnél, ami akár több napig is kitarthat. A Currus Aries-Volvónál erre is figyeltek és egy lényegre törő, roppant kényelmes fejtámla áll minden bebólintásra hajlamos honvéd részére. Jó, hát a kompozíció színvilágán lehet vitatkozni, de nem lehet minden tökéletes...
A kényelmes fejtámla (Fotó: Horváth Reni)
A prototípus sofőrje szerint a busz könnyen vezethető, jól reagál a gázpedálra (azaz ugrik, ha kell), és mivel a busz automata, ezért egy élmény a sofőröknek is ezzel közlekedni. Szintén előny, hogy nagyon világos a teljes buszbelső. A kipróbált modellben nem a csúcstechnológiás rádiót és hangfalakat szerelték, de azért kellemesen cöccent a cájg, amikor megnéztük, hogy mégis milyen hangerőt bír el a dolog. Azért diszkót biztosan nem itt fognak rendezni, de a célnak megfelel. Ja, és elvileg minden ülés felett saját hangszóró található, ami éppen ebben a típusban még nem annyira működött vagy csak mi szerencsétlenkedtünk a logikusnak tűnő gomb megnyomásával és tekergetésével.
A sofőrök birodalma (Fotó: Horváth Reni)
Ezeket a gombokat lehet nyomkodni az ülés felett (Fotó: Horváth Reni)
Még valami: minden ülés felett USB-plugint helyeztek el, melynek segítségével könnyen és praktikusan tölthető a lemerülőfélben lévő telefon, laptop vagy akármi.
Az USB-töltőnek kupakja is van (Fotó: Horváth Reni)
Összességében a Currus Aries-Volvóról nehéz megítélni, hogy milyen busz lett. Azok alapján, amit láttunk, jó, kényelmes, szerethető járgány lenne a polgári közlekedésben is, de mivel az első 100 darabot kifejezetten katonai és határvédelmi célokra gyártják, ennek megfelelően lényegesen egyszerűbb felszereltséggel, mint ami elvárható napjainkban egy személyszállításra tervezett busztól, ettől nehéz elvonatkoztatni. A hely és a lehetőség mindenesetre megvan benne arra, hogy miután az első 100 legördült a szalagról és netán polgári szériagyártás következik, egy igen szerethető busz legyen belőle. Ha rajtunk múlna, egy pár jól felszerelt Currus Aries-Volvót szívesen látnánk a jövőben a székesfehérvári tömegközlekedésben is.
A Currus Aries-Volvo kívülről (Fotó: Horváth Reni)
