8 dolog, amit megtanultam székesfehérváriként külföldön élve
8 dolog, amit megtanultam székesfehérváriként külföldön élve
8 dolog, amit megtanultam székesfehérváriként külföldön élveFigyelem! A cikk személyes benyomásaimon alapul. Ahány ország, ahány szakma és ahány személyiség, annyi különböző élményanyag. Mégis, hiszem, hogy átadhatok néhány hasznos gondolatot azoknak, akik hasonló terveket forgatnak a fejükben. Egyetlen igazi tanácsom, amit adok azóta is mindenkinek, aki arról érdeklődik, vajon érdemes-e nekivágnia hasonló kalandnak: ha csak egy kicsit is kíváncsi vagy rá, ne hagyd ki ezt az élményt az életedből! Lássuk, mi az a nyolc dolog, amit én megtanultam a saját utamon.
1. Ha eltávolodsz, letisztázódnak az emberi kapcsolataid
Ha majdnem egy évre elhúzol, akkor skype és facebook ide vagy oda, csak azok fognak rád emlékezni, akiknek igazán fontos vagy. Nem arra gondolok, hogy az arcodra vagy a nevedre, hanem arra, hogy az életük része vagy. Csak azok engednek vissza a mindennapjaikba, akiknek igazán hiányoztál ezidő alatt. Ugyanúgy, mint később a gyes-es évek során, itt is azt tapasztaltam, hogy egy csomó sallang lekopik, egy csomó felszínes emberi kapcsolat fokozatosan eltűnik. Szinte észre sem veszed, ahogy egyre ritkábban írnak, hívnak válaszolnak... és nem is hiányzik.
2. Tisztábban látod az otthonod értékeit
Ha a szülővárosodtól (esetemben = otthon) ennyi ideig távol vagy, az részben felüdülés is. Én úgy tapasztaltam, hogy például sokkal éberebben sétáltam az utcán, sokkal jobban felfigyeltem minden apró részletre. Hiszen minden csupa felfedezésre váró újdonság volt körülöttem. Itthon, ahol három évtized után minden épület, minden járdaszegély benne volt a fejemben szinte vakon sétáltam végig a jól ismert útvonalakon, körül sem nézve, fel sem figyelve a környezetemre. A hosszú (és egyébként szép) távollét alatt viszont sorra eszembe jutottak a kedvenc helyeim Fehérváron, meg a hozzájuk kötődő gyerekkori, kamaszkori emlékek, és valahogy azóta jobban felnyílt a szemem, még inkább értékelem mindazt, ami körülvesz.
3. Újra kell tanulnod a közlekedést
A tömegközlekedésnek minden országban megvannak a maga jellegzetességei. A görögöknél például az, hogy amúgy mediterrán módra kezelik ezt az egészet. Simán becsúszik az útvonalba egy-két nem várt kitérő, ha éppen a sofőr valamelyik ismerősénél finom sütit sütöttek, és egy perce megáll a házuk előtt, hogy adjanak neki is egy szeletet, vagy csak köszönni akar valakinek. Utasként a bal oldali közlekedést is épp elég volt megszokni: hogy a megszokotthoz képest az út túlsó oldalán kell várakozni a megállóban, bal helyett a jobb oldalra tekintgetve lesni, hogy mikor is érkezik már a buszunk. Ráadásként még az is kiderült, hogy amire már előzetesen felkészítettek bennünket, az tényleg nem legenda: a busz egyáltalán nem biztos, hogy megáll, attól még hogy ott állsz. Látványos integetéssel kell jelezned a sofőrnek a felszállási szándékodat! Egy-két sikertelen kísérlet után sikerült belejönni..
4. Önmagadat is újraértékeled
A képnek, amelyet önmagadról alkottál, része az, hogy hol élsz, mi a munkád, hogyan viselkedsz a nap mint nap téged körülvevő emberekkel a családtagoktól a boltoson át a postásig. Amikor azonban hirtelen a napod minden részletében, a munkahelytől a kisbolton át a hálószobáig csupa idegen vesz körül, akikhez nem fűz semmiféle kialakult viszonyrendszer, valahogy saját magadat is újra fel kell építed a kapcsolatokkal együtt. Olyan szituációkban kell helyt állnod vagy egyszerűen csak reagálnod, amilyenekkel soha nem találkoztál eddig.
Hát még ha egy teljesen más szakmába is csöppensz a környezetváltozással (velem így volt). Egy idegen országban te vagy az idegen, fogalmuk sincsen ki vagy, és úgy is kezelnek. Egy pillanat alatt le tud hullani az a magabiztosság-álarc, amit hosszú évek alatt építgettél mindabból, amire tudod, hogy képes vagy. Amit azonban helyette építesz, az sokkal erősebb, mert közben egy csomó olyasmit megtanulsz magadról, amit egyébként talán sosem. Viszont részben ez is az oka, hogy a korábbi életedben lesznek, akik úgy érezhetik, nem ismernek rád..
5. Hiányzik, hogy nincs Túró Rudi a boltban
Európai civilizáció ide vagy oda, nyilván más országokban nem pontosan ugyanaz elérhető, mint ami itthon, Magyarországon. Paphos, ahol én éltem, egy harmincezres lakosú, Székesfehérvárhoz hasonlóan nagy történelmi múlttal, tartalmas kulturális élettel büszkélkedő város. (Érdekes párhuzam, amire személy szerint büszke is vagyok, hogy 2017-ben Paphos Európa Kulturális Fővárosa, 2021-re pedig Székesfehérvár is pályázik ugyanerre a címre). Bizonyos szempontból hasonló lelkületű és lüktetésű városok, talán ezért is éreztem annyira otthon magam. De nagyon hiányzott például, hogy nem lehettem ott a Királyi Napokon. Ezért is vert gyorsabban a szívem, amikor idén több élő videóban is közvetíthettem az fmc.hu Facebook oldalán a fesztivál eseményeit, lehetővé téve ezzel sok külföldön élő székesfehérvári számára, hogy egy picit itt lehessenek ők is. Amiről nem is gondoltam, hogy hiányozni fog, de mégis így lett: hogy nincs Túró Rudi a boltokban...
6. Tévézni már ugyanúgy tudsz
Az tuti, hogy a kedvenc sorozataid, filmjeid nem hiányoznak már külföldön sem. Egyrészt a hazai kábelszolgáltatóknak is léteznek már egyes külföldi országokban is elérhető előfizetései, másrészt a neten is minden elérhető ugyebár. Szóval ami a tévét illeti, nem maradsz le semmiről. Bár jó magam nagy sorozatrajongó vagyok, igazából nekem ezen, korlátozott időtartam alatt nem is hiányzott a tévé, és ennyi időre nem is fizettünk elő netre sem az apartmanban. (Egy kávézó wifijén éltem ki kommunikációs igényeimet.)
7. Egy bőröndből is kényelmesen lehet éldegélni
Különösen, ha egy civilizált városba megy az ember, ahol a szupermarketben pillanatok alatt felszerelkezhetsz tisztálkodó szerekkel, edényekkel, ruhákkal, ágyneművel is. Számomra a legfontosabb kellékem a notebookom volt (ma már az okostelefon lenne ugyanez). Ennek segítségével skype-on keresztül minden délután „együtt kávézhattam” az anyukámmal, és akár még az iránti kíváncsiságát is kielégíthettem, hogy mit is ebédeltem aznap. Amióta pedig hazajöttem, sokkal nagyvonalúbban selejtezem le a személyes tárgyaimat. Ez pedig nagyon jól jött, hiszen az elmúlt hét évben szerencsére egy férjnek és egy gyereknek is helyet kellett csinálnom az életemben.
8. Nem kell tökéletes nyelvtudás a boldoguláshoz
Megint csak egyéni/egyedi tapasztalat: ha nem beszéled az adott ország nyelvét, előbb-utóbb akkor is megérteted magad velük és a rád bízott feladatokat is el tudod látni. Bár ez jórészt önbizalom és odafigyelés kérdése is. Jómagam egy viszonylag használható angoltudással vágtam neki az útnak abban a hiszemben, hogy ez elegendő lesz arra, hogy a kollégákkal és főnökeimmel megértessem magam. Egy olyan országban, ahol elvileg az emberek nagy része beszél angolul. Nagyjából a negyven alatti korosztályra ez igaz is, nekem viszont pont az efölöttiekkel kellett eltöltenem a munkaóráimat. Akiket egyrészt zavart, hogy nem tudnak jól angolul, másrészt csakazértsem használták még azt a keveset sem, amit tudtak. Szóval egész álló nap görögül beszéltek hozzám, így persze heteken keresztül semmit sem értettem abból, hogy mit akarnak tőlem. Ők meg persze tök élvezték, hogy arról beszélhetnek előttem, meg a többi odacsöppent hazánkfia/lánya előtt, amiről csak akarnak, mert úgysem értjük. A végére azért már vigyázniuk kellett ezzel...
