#metoo: tényleg majdnem minden nőt bántalmaztak már szexuálisan?
#metoo: tényleg majdnem minden nőt bántalmaztak már szexuálisan?
#metoo: tényleg majdnem minden nőt bántalmaztak már szexuálisan?Immár 13 napja a net egyik legforróbb témája az ismert hollywoodi producer, Harvey Weinstein (ejtsd: vájnsztín és nem vejnstejn) zaklatási ügye. Most nagyon úgy tűnik, hogy a Szerelmes Shakespeare-ért 1999-ben Oscarral jutalmazott Weinstein legfőbb életműve egy hashtag lesz, és ami mögötte van, nem pedig az olyan filmek, mint mondjuk a Kill Bill 1-2, a Good Will Hunting, Az angol beteg, a Sikoly, a Chicago, a New York bandái, a Csokoládé, a Sin City, a Tiszta románc vagy éppen a kultfilmek netovábbja, a Ponyvaregény.
Harvey Weinstein (Fotó: Toronto Star)
Mi ez az egész #metoo?
Azoknak a kedvéért, akik az elmúlt két hétben egy kő alatt éltek vagy internettől elzárt helyen tartózkodtak, röviden összefoglaljuk, hogyan jutottunk el október elejétől eddig a cikkig.
- Október 5.: A The New York Times-ban publikálnak egy cikket, ami Harvey Weinstein több évtizedre visszanyúló szexuális zaklatásairól számol be. Az érintettek között van két ismert színésznő, Ashley Judd és Rose McGowan is. A producer ügyeit nyílt titokként kezelte a szakma, de mindenki hallgatott róla.
- Október 6.: A The Weinsten Company bejelenti, hogy nagyon komolyan veszi az állításokat és azonnai vizsgálatot indít az ügyben.
- Október 7.: A cég azonnali hatállyal felmenti pozíciójából Weinsteint.
- Október 9-től: A botrány egyre csak dagad: naponta jelentik be ismert és kevésbé ismert hollywoodi filmesek, hogy a 65 éves producer megerőszakolta, de legalábbis zaklatta őket. A molesztáltak között van a már említett két színésznőn kívül Angelina Jolie, Gwyneth Paltrow, Mia Sorvino, Kate Beckinsale, Rosanna Arquette és Asia Argento is.
- Október 11.: A producerről videót készít a TMZ a háza előtt, ahol arról beszél az újságíróknak, hogy "nincs jól, segítségre van szüksége, de reméli, hogy amint rendbe hozza magát, kaphat egy második esélyt." Weinstein ezzel tulajdonképpen beismeri, hogy az ellene felhozott vádak igazak. A producer még aznap este magángéppel egy arizonai rehabilitációs központba repül.
- Október 14.: Az Oscar-díjakról döntő filmakadémia kizárja a tagjai közül Harvey Weinsteint.
- Október 15.: Alyssa Milano színésznő elindítja a #metoo (Me Too, azaz engem is) hashtaget az interneten.
Ezután azonnal ijesztő számban kezdtek el megszaporodni a Facebook üzenőfalakon azok a posztok, melyek korábbi szexuális zaklatásokat idéztek fel. Olyannyira uralja a netes közbeszédet a téma néhány napja, hogy például Bernd Storck, a tavalyi foci-EB-n remeklő válogatott szövetségi kapitányának hétfői kirúgása tulajdonképpen észrevehetetlen volt. Aki még nem találkozott a #metoo-val és alatta egy személyes élménnyel, az valószínűleg tényleg nem használ közösségi médiumokat. A felhasználók legtöbbször az alapüzenetet osztották meg:
If all the women/men who have been sexually harassed or assaulted wrote "Me too." as a status, we might give people a sense of the magnitude of the problem. Please copy/paste.
Ha minden nő/férfi, akit valaha szexuális zaklatás vagy bántalmazás áldozata lett, kiírná, hogy "Me too" /Velem is megtörtént/, talán ráébrednének az emberek végre, hogy ez a probléma mennyi embert érint. Másold és illeszd be, köszi.
A #metoo egyébként nem találja fel a spanyolviaszt. A világon számtalan ehhez hasonló kezdeményezés létezik már, ahol szexuális bántalmazás áldozatai mesélik el névvel vagy név nélkül történeteiket. Magyarországon ezek közül talán a legismertebb a Beszélj róla!, ahol a cikk írásának pillanatában 307 megosztott történetnél járnak. Ez azonban tényleg elenyésző szám ahhoz képest, amit a vasárnap óta pörgő hashtag művel az interneten.
Az elmúlt három napban másfél millió felett van a Twitter és bőven tízmillió felett a Facebook bejegyzések száma a #metoo-val. A posztok 66 százaléka az Egyesült Államokban született, 6 százalékkal második az Egyesült Királyság, a harmadik legaktívabbak (4%) a kanadai felhasználók voltak. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ezekben az országokban történik a legtöbb molesztálás, sokkal inkább azt láthatjuk, hogy a világ egyes tájain mennyire terjedt el az internet és a közösségi média használata. Félő, hogy az ezeknél jóval elmaradottabb, webes kultúrával alig rendelkező, de nagyobb lélekszámú országok áldozatai sokkal többen lehetnek. Az 1,3 milliárdos populációval rendelkező India például a bejegyzések számát tekintve csak negyedik a listán, míg a Föld legnépesebb országa, Kína nincs az első tízben.
Ahogy Magyarország sem. Pedig az embernek az lehet az érzése a Facebookot nézegetve hétvége óta, hogy a nőismerősei jelentős részét megerőszakolták, de legalábbis szexuálisan zaklatták élete folyamán. És erről egészen eddig mélyen hallgatott.
#metoo Magyarországon
A szexuális abúzusok magyarországi csendjét Sárosdi Lilla törte meg szombaton. A színésznő egy 20 évvel ezelőtti esetet mesélt el nyilvános Facebook posztjában.
Erre néhány órán belül reagált férje, Scilling Árpád rendező is.
Másnap pedig Alyssa Milano elindította a már töbször említett hashtaget. A #metoo villámgyors karriert futott be a Facebookon: ijesztő volt nézni, ahogy átlagemberek tucatjai írják le történetüket vagy csak egyszerűen posztolják a hashtaget, akikről korábban senki nem gondolta volna, hogy szexuális bántalmazás áldozatai lehettek. Csak néhány név nélküli az elmúlt napokban megosztott történet, melyeknél egyébként cifrábbakat is garantáltan olvashat mindenki a saját facebookos hírfolyamában, a saját ismerőseitől, ha a közösségi felület keresőjébe beírja a #metoo hashtaget:
"Az egyik legnagyobb biztosító vezére, családi barát (!), felajánlotta, hogy a felvételi előtt segít kicsit... Miközben 18 évesen és töknaivan meséltem neki a kedvenc versemről, megkérdezte, tudnám-e úgy folytatni, hogy leveszem a ruhámat. Értetlenségemet látva közölte, hogy az érvényesüléshez spontaneitás és rugalmasság kell... Már nem családi barát."
"Életem első főnöke kétértelmű sms-ekkel bombázott, majd az egyik külföldi úton áthívott a szobájába, nem mentem. A mai eszemmel simán beperelném. Részben leírta a naplójába, hogy kiestem a pikszisből, mert visszautasítottam... a feleségével a mai napig jóban vagyok. Legyen bennetek tartás, csajok! És bátorság is, mert a mai technikának köszönhetően sok minden bizonyítható."
"13-14 évesen egy buliban a lakótelep réme egy fához szorítva próbál lesmárolni. Próbálok szabadulni, de inkább ledermedve reagálok a helyzetre. Mikor odalép, majd elmegy a rém még nagypályásabb fivére, utána annyit mond: "Tudtam, hogy nem fogsz szólni a bátyámnak."
"Amiben a legalattomosabb az, hogy ott és akkor, pláne gyerekként, nem is érted, csak furcsa, de nem tudod nevén nevezni. Általános iskolásként a 7-es busz undorító utasai a Ferenciek és a Móricz közötti hosszú megálló alatti mocskos nyomakodásaival. Aztán felnőttként sem evidens, hogy automatikusan tudsz hárítani, és azonnal jön a megfelelő reakció, mert az első pillanatok azok a meglepődésé és a lefagyásé. Persze, az eszeddel tudod, hogy el kell lépni a fogdosós srác mellől a partin, sőt akár le is lehetne keverni egyet a vadidegennek, aki a koncerten hátulról kiszívja a nyakad, de csak csendben elkullogsz, mert valami furcsa szégyenérzet támad."
"Életem első munkahelye, egy zenei kiadó. Alap, hogy reggelenként kitárgyaljuk, ki milyen bugyiban érkezett. A nálam is hamvasabb kolleginát "Kis Faszpörgettyű"-nek becézik."
"#metoo És nem ismerek olyan nőt, akit nem."
Már is roppant ijesztő, hogy ennyi, eddig elfojtott történet került órák alatt napvilágra vagy csak egyszerűen megpróbáltuk elfelejteni ezeket olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, de a legijesztőbb ebben az egészben, hogy ahány zaklatott van, legalább annyi zaklató is él köztünk. Vagy több.
Egyikük talán észre sem veszi, hogy átlépett egy bizonyos határt (Fotó: LinkedIn)
Mi is pontosan a zaklatás?
Röviden és tömören: az, amit az áldozat annak érez. Hosszabban a Wikipedia szerint: "A zaklatás az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-ában meghatározott tulajdonságával (neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, családi állapota, anyasága (terhessége) vagy apasága, nemi identitása, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, érdekképviselethez való tartozása, egyéb helyzete) függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása."
És még valami: a zaklatás annak súlyosságától függően 1-3 év szabadságvesztéssel büntetendő.
Ahogy a fenti személyes történetekből is kiderül, a zaklatás és a nem zaklatás közötti határvonal igen vékony, gyakorlatilag borotvaélen táncolunk. Még az is előfordulhat, hogy semmilyen rossz szándék nem húzódik meg egy-egy mozdulat, mondat vagy pillantás mögött, mégis könnyen elképzelhető, hogy a másik ember (legyen nő vagy akár férfi) azt már abúzusnak veszi. Így aztán elég könnyen lehet bárkiből zaklató, akár a tudtán kívül is. A másik oldalon pedig marad a szégyenérzet és a hallgatás.
Amit tenni lehet: nagyon figyelmesen és alaposan elolvassuk például az ismerőseink posztjait, hogy számukra mi számított zaklatásnak. Ha a teljesen nyilvánvalóaktól eltekintünk (pl. konkrét szexuális erőszak), de bizonyos helyzetekben mégis magunkra ismerünk (pl. randira hívtunk egy beosztottat; megérintettünk egy kollégát; ismeretlen nő után fütyültünk az utcán stb.), akkor elgondolkozunk, az illetőtől bocsánatot kérünk, és soha többet nem követjük el újra.
És hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljunk: természetesen nem minden nőt bántalmaztak szexuálisan. A Facebook algoritmusa úgy működik, hogy figyeli a felhasználó érdeklődését és igyekszik minél több olyan történetet megjeleníteni a hírfolyamban, ami számára éppen akkor érdekesnek tűnik. Azaz a közösségi oldal célja, hogy minél tovább online tartsa az embereket, ennek érdekében egy úgynevezett buborékba teszi őket és csak olyan sztorikat jelenít meg, amik miatt további egy-két percet az oldalon töltünk. Ha tehát most éppen úgy érezzük, hogy rengeteg a #metoo-s poszt, akkor az azért van, mert mi magunk is ezeket olvassuk, azaz érdeklődünk a téma iránt. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a probléma nem létezik, sőt.
Nagyon is van, nagyon is a mindennapjaink része, és gyakran úgy él velünk, hogy magunk sem tudunk róla, mert nem beszéltük (még) meg a partnerünkkel. Ezt azért célszerű megejteni, mielőtt ő is egy posztból értesül arról, hogy mi történt velünk néhány évvel korábban. Ne féljünk segítséget kérni, ne féljünk beszélni és beszélgetni.
Bármennyire is siralmas ezt leírni, úgy tűnik, hogy hosszú távon mégiscsak hálásak lehetünk Harvey Weinsteinnek. Ha az ő esete nem lett volna, minden ma már publikus történet még mindig azoknak a lelkét nyomná, akik a molesztálás, szexuális erőszak vagy zaklatás elszenvedői voltak.
#metoo
