Az alkotás összehoz
Az alkotás összehoz
Az alkotás összehozTextil karácsonyfadíszek, mézeskalács, bőrből készült ajándéktárgyak, csuhé és drót ajándéktárgyak, és még sorolhatnám mi minden készült az évről évre hagyományosan megrendezett Advent a Rác utcában programsorozaton. A harmadik adventi hétvégén a Mesterségek Háza és a Kézművesek Háza is megtelt délelőtt-délután az alkotni vágyókkal. Akár tanított, akár tanulgatott valaki éppen egy adott tevékenységet, egyetértettek abban: a közös alkotás közelebb hozza egymáshoz a generációkat.
"Ha az ember gyerekként sajátít el egy tevékenységet, az felnőttként is élvezni fogja, mert eszébe juttatja majd a gyermekkor örömét." - fogalmazta meg Ádám Zoltánné, akivel a Mesterségek Házában beszélgettem. Füle Gizella nyugdíjas pedagógussal együtt éppen a keresztszemes hímzés fortélyaiba avatták be a kíváncsiakat. Az elkészült kis hímzett képecskékkel pedig kartonból kivágott karácsonyi képeslapokat díszítettek:
A hölgyek egyébként a Művészetek Házában működő hímző szakkör tagjai. Szívesen kötnek, horgolnak, csipkét vernek, és még nagyobb örömmel adják tovább a tudásukat. "Az ember örül, ha van, aki továbbviszi - mondta Füle Gizella. - Alkalom pedig mindig van az alkotásra: ha véget ér a karácsony, máris lehet készülni a húsvétra! Meg a kiállításokra." Ádám Zoltánné hozzátette: különösebb cél nem is kell ahhoz, hogy az ember élvezettel végezze például a horgolást vagy a csipkeverést. Elég, ha megtetszik egy-egy új minta. De mint mondta, az elkészült darabok ajándéknak is tökéletesek. "Én legutóbb például a hároméves unokámnak készítettem babaruhát, mert azt kért!" - tette hozzá mosolyogva.
Zsovák Klára csuhéáztatás közben a kézművesség iránti elkötelezettségéről mesélt: "Szeretem a tojásviaszolást, a mézeskalács készítést, a szövést, a fonást is. De úgy érzem, nekem nem is az a fő feladatom, hogy elmélyüljek ezekben a tevékenységekben, hanem hogy terjesszem őket. Fontosnak tartom mindazt, amin a különböző kézműves egyesületek munkálkodnak: hogy környezettudatosabbak, természetközelibbek legyünk, és a szülők, pedagógusok is adjanak minél több lehetőséget a gyerekeknek a természetes anyagokkal való ismerkedésre. Régen, ez ugye a mindennapok része volt: a paraszti gazdaságokban nem létezett olyan, hogy szemét, mindent felhasználtak. Az ilyen és hasonló rendezvények is arra jók, hogy akár a gyerekek, akár a felnőttek megtapasztalják a maguk bőrén, mit is jelent egy-egy ilyen szakma, milyen ezt egy napon, vagy akár egy egész életen át csinálni."
Bár csak látogatóként csöppentünk oda, az alkotó hangulatba végül mi magunk is annyira belejöttünk, hogy Horváth Reni fotós kolléganőm ott is ragadt: megtanult bőr kulcstartót készíteni Hídvégi Miklóstól. Így ezúttal a fotózás feladata rám hárult:
