Örökre a pályán maradt a kitűnő fehérvári játékos
Örökre a pályán maradt a kitűnő fehérvári játékos
Örökre a pályán maradt a kitűnő fehérvári játékosAz FKC Senior csapata az egykori kiváló játékos, Csernus Kriszta irányításával remekel a Fejér megyei bajnokságban. A javarészt egykori játékosokból és kézilabdás gyermekek szüleiből álló csapat jelenleg negyedik a kilenc csapatot tömörítő pontvadászatban, az általában fiatalabb átlagéletkorú riválisok ritkán érezhetik meg a győzelem ízét a fehérvári hölgyekkel való találkozásokkor.
A hölgyek életkorát nem illik firtatni, de mindenképp ki kell emelnünk a csapatból Jankovics Tiborné Süveges Editet, aki még hatvanon túl is aktív játékosa a csapatnak.
- Az általános iskola ötödik osztályában kezdtem játszani, a József Attila Gimnáziumba már mint kézilabdázó mentem, Végh tanár úr unszolására. Az iskola mellett jártunk edzésekre, majd a tanulmányok befejezése után a Köfémbe jöttem dolgozni és mellette játszottam a csapatban. A fiam is gyakorlatilag a csarnokban nőtt fel, itt volt a járókája, az ebédlőben tette meg az első lépéseit, ugyanis a szülés után néhány hónappal már jöttem vissza kézilabdázni, és a kisfiamat is hoztam magammal.
Edit második gyermekének születését követően szüneteltette a sportot, lánya érkezése után kicsit eltávolodott a kézilabdától. A játék iránt szenvedély azonban egy idő után visszahúzta a pályára.
- Sárszentmihályon alakult egy csapat, oda hívtak én pedig örömmel mentem. Jó volt a társaság, feljutottunk az NBII-be, remek éveket töltöttünk el ott. Később játszottam Polgárdiban, egészen 2013-ig, majd jött egy újabb szünet. Közben a lányok hozták a gyerekeiket edzésre Csernus Krisztához, és az anyukák kérdezték, nem-e lehetne, hogy Kriszta edzést tartson nekik is. Így indult ez a mostani csapat, megalapítottuk a senior női együttest, mellyel most a Fejér megyei bajnokságban játszunk.
A Future Handball keretében szerepelő FKC Senior felfogható Jankovicsék jól működő családi vállalkozásának is. Edit férje, Tibor látja el az intézői szerepeket, míg lánya, Andrea a csapattársa, anya és gyermeke együtt rohamozza az ellenfelek kapuját.
- Őszinte leszek: nem nagyon tudunk együtt játszani. Nagyon szeretjük egymást, szoros a kapcsolat, de a pályán nem működik közöttünk a kémia. De így is szuperül érezzük magunkat, jó a csapat, jó a társaság, minden percét élvezzük a játéknak és az együtt töltött időnek.
És ha Editen múlik, ez még nagyon sokáig így is marad, hiszen ahogy mondja: Nem csupán ő, de a többiek is imádják ezt a sportot.
- Örök szerelem, ez nem is lehet kérdés. Ha otthon nézzük a tévét és kapcsoljuk ide-oda, a végén mindig egy sportközvetítésnél kötünk ki. És nem csak nézni szeretném még nagyon sokáig a kézilabdát, hanem művelni is, ameddig csak bírom.
Az elszántság és az akarat tehát adott, ezt az edző, Csernus Kriszta is megerősíti. Az egykori kiváló NBI-es játékos elmondta: szépen lassan érett össze, alakult ki ez a remek társaság, mellyel élmény minden egyes perc pályán és pályán kívül egyaránt.
Mi mást is kívánhatnánk? További sok sikert és rengeteg kézis élményt a hölgyeknek!
