Jack Sparrow is megirigyelné - Sea of Thieves teszt
Jack Sparrow is megirigyelné - Sea of Thieves teszt
Jack Sparrow is megirigyelné - Sea of Thieves tesztKülcsín
Nem nagyon szoktam online vagy multis játékokat pörgetni, de ennek a kalózos miliőnek egyszerűen nem tudtam ellenállni. Persze korábban is akadtak remek alkotások, ahol kiélhettük fosztogató-vágyainkat, de ilyet még komolyan nem pipáltam. Na, de kezdjük az elején.
Kalózkodni jó, legalábbis sokan ezt gondolhatják, ugyanis az egész napos láblógatás, vedelés és kincskeresés vagy éppen portyázás (kinek mi) mellett nem nagyon akad más dolguk a tengeri patkányoknak. Számos híres kalózról hallottunk már históriákat, így zsigerből beugranak olyan nevek, mint Feketeszakáll, William Kidd vagy éppen Sir Francis Drake. Így egyáltalán nem csoda, hogy Hollywood időnként leporolja ezeket a sztorikat és olyan alkotásokat hoz tető alá, mint a legutóbbi Karib-tenger kalózai sorozat, amely aztán tényleg minden kalózcelebet felvonultat. Így adja magát a kérdés, hogy miért is ne lephetnék meg ezek a martalócok a gamer-világot is?
A Sea of Thieves témáját tekintve nem találta fel a spanyolviaszt, ugyanis korábban is készültek már kalózos játékok. Itt van rögtön az őskövületnek számító Sid Meier's Pirates!, amelyben főként a stratégiai játékok szerelmesei találhatták meg számításaikat. A sikeren felbuzdulva ezután futószalagon jöttek a kalózos gamek (Age of Pirates, Sea Dogs, Port Royale, Pirates of the Burning Sea), de egyik sem sikerült túl emlékezetesre.
Aztán egészen 2013-ig kellett várni minden idők legbrutálabb kalóz-élményemre, az Assassin's Creed: Black Flagre, amelyben óriási bejárható térkép, csavaros sztori és pörgős hajócsaták szolgáltatták a talpalávalót. Ennek tükrében - tekintve, hogy nehéz lesz a Black Flaget felülmúlni - érkezett a Microsoft Studios és a Rare szerelemgyereke, amely minden eddiginél realisztikusabb kalózkodással kecsegtet.
Sztori
A Sea of Thieves nem vonultat fel klasszikus történetszálat, ugyanis a többi game-mel ellentétben itt ténylegesen a magad ura vagy, így te alkotod meg a saját sztoridat. Tudom, hogy ez a kijelentés kicsit merésznek tűnhet, de a játékosok valóban - ha úgy tetszik - kényük-kedvük szerint alakíthatják az általuk megálmodott mesét. Na, de hogyan is néz ez ki?
Első körben döntenünk kell, hogy mekkora hajóval, illetve milyen brigáddal szeretnénk vízre szállni. Választhatunk nagyobb legénységgel bíró több árbócos hadihajót, kisebb csapattal is hibátlanul működő, közepes méretű korvettet, illetve a magányos farkasoknak kedvező egyszemélyes fregattot is.
Ha ez mind megvan, akkor nincs is más dolgunk, mint hogy kiengedjük a vitorlákat és mehet is az őrület: egy fogadó kocsmájában találjuk magunkat (nem, még nem tajt részegen a disznók között) valahol a trópusokon, egészen pontosan viskókkal teli falu közepén és... ennyi. Hajrá, kezdődhetnek is a soha véget nem érő fosztogatások.
Játékmechanika
A Sea of Thieves stílusát tekintve egy belső nézetes (FPS), teljesen nyílt világban játszódó, kooperatív (tehát még véletlenül sem MMO) akció-kalandjáték. A játék során főként csapatmunkára lesz szükség, ugyanis mint a valóságban, itt sem érdemes egyedül nekivágni a végtelen vizeknek, mert könnyen cápaeledelként végezhetjük. A kalandokat érdemes spanokkal vagy osztálytársakkal együtt nyomni, úgy adják ugyanis a legjobb élményt.
A játék indításkor semmit nem fog a szánkba rágni (konkrétan semmit), így nekünk kell kitalálni, hogyan vegyünk fel küldetéseket, hova vigyük a megszerzett zsákmányt és mit csináljunk, hogy azt a böszme nagy hajót mozgásra bírjuk. A kezdő szigeten lévő The Goalden Hoarders lesz a kincseink gyámja, és tőle kapjuk meg az új feladatokat, amelyekért természetes fizetnünk kell, így nincs is más dolgunk, mint irány a fedélzet! A hajón a navigáláshoz térképet és iránytűt kell használnunk, majd ha mindenki elfoglalta a neki tetsző pozíciót (lesz kormányosunk, ágyúfelelősünk, vasmacskásunk vagy éppen hajófoltozónk is), mehet is a haddelhadd!
A Sea of Thieves során sokféle küldetéssel találkozhatunk: keresgélhetünk elásott kincseket, kirabolhatunk hajókat vagy harcolhatunk csontvázakkal. A lehetőségek sora hosszú, a missziók végeztével pedig mindig vissza kell térnünk a kezdő szigetünkre, ahol aztán le is cuccolhatjuk a zsákmányt. És, ha már egyszer szárazföldön vagyunk, akkor a helyi krimóban természetesen jól be is rúghatunk, mert egy jó rum sose rossz!
Összegzés
Úgy néz ki, hogy eddig a 2018-as év csupa meglepetéssel szolgál, ugyanis a Dragon Ball FighterZ és a Monster Hunter: World után a Sea of Thieves is az átlagon bőven túlmutató mesteri alkotás lett.
Meg kell mondjam, hogy az első játékbemutató videókért nem nagyon rajongtam, ugyanis egy időn után unalmasnak találtam az egész kalózos felhajtást. Ahha, aztán ez egészen addig van így, amíg bele nem vetjük magunkat.
A Sea of Thieves grafikája egyszerűen fantasztikus, a rajzfilmes beütéses külső nagyon jól áll, és egyedi aspektust ad a játéknak. A hajókat és a szigeteket pöpecül megszerkesztették, a nappal-éjszaka váltakozás és az indokolatlanul kitörő tengeri viharok pedig még élethűbbé varázsolják az egészet. A hangok és zenék szintén erősre sikeredtek, így e téren sem találtam kivetnivalót. Nincs is már mit mondanom, a Sea of Thieves úgy jó ahogy van. Szép nagyra sikerült felfújni ezt a lufit, már csak az a kérdés, hogy meddig fog kitartani.
