Ugye te se vered le a fecskefészket? – Védekezz fecskepelenkával a madárpiszok ellen!
Ugye te se vered le a fecskefészket? – Védekezz fecskepelenkával a madárpiszok ellen!
Ugye te se vered le a fecskefészket? – Védekezz fecskepelenkával a madárpiszok ellen!A konyhában serénykedve állandó fecskedal melengeti a lelkemet. Az ablaknál lakik ugyanis egy család – vidám dalával és reményeim szerint egyre növekvő, egészséges utódokkal.
A fecskék egyes fajai homokos partoldalakba vájnak fészekodút, mások a harkályok elhagyott lakásába költöznek be, s vannak olyan madarak, akik sárból (agyagból) építenek művészi fészket. Egy ilyen művészi fészek található az én otthonomnál is, ami ad ugyan némi pluszmunkát az ablak-pucoláskor, de egyébként csak örömet jelent.
Egy fészek elkészítéséhez a madárnak kb. 2500-szor kell megfordulnia. (Erre is gondoljon az, aki le akarja rombolni e nagy munka gyümölcsét!) A fecskék általában 4-6 tojást raknak, amelyet két hét alatt költenek ki. (Évente kétszer vagy háromszor is költhetnek.) A költési időszak májustól szeptemberig tart (néha októberig). Az utódok 22 napos korukban repülnek ki és kb. egy hónaposan lesznek teljesen önállóak.
Ha szétszedjük a fészkeket, akkor nemcsak azt akadályozzuk meg, hogy birtokba vegyék a fecskék, hanem a tojásokat, vagy a kikelt madarakat is elpusztítjuk – hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor gyarapodott a család.
Szerencsére a fecskék fészkét tilos hazánkban leverni. A vonatkozó természetvédelemről szóló törvény alapján „tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.”
Hogy miért lett szükség erre a rendeletre? Mert az elmúlt két évtizedben a felére csökkent a hazai fecskeállomány. S mit csinál a fecske, ami jó nekünk? (Ha már valakit a „hasznossággal” lehet csak rávenni arra, hogy békén hagyja a többi élőlényt….) Megeszi a szúnyogokat!
Tavaly több cikket is írtam már szúnyog témában. Ezekből kiderült, hogy a szúnyogok kiirthatatlan, megátalkodott rovarok. Rengeteg bosszúságot – esetenként betegségeket – okoznak, s egyedül azok az állatok örülnek nekik, amelyek táplálékként tekintenek rájuk. (Például a denevér és a fecske.)
A hímek ártalmatlanok, növényi nedvekkel táplálkoznak. A nőstények is főként növényi nedveken élnek, ám ahhoz, hogy sikeresen lerakhassák petéiket, (egyes fajoknál) legalább egyszer vért is kell szívniuk életük során. Ez lehet madarak, vagy emlősök vére. Ha nem szívnak vért, akkor a lerakott peték életképtelenek lesznek, mert nem kapják meg a szükséges tápanyagokat.
A szúnyogok nagyon sok betegséget hordozhatnak: maláriát, nyugat-nílusi vírust, sárgalázat, dengue-lázat. Mi, itt Magyarországon korábban „simán csak” a kellemetlen viszketéssel és az idegesítő zümmögésükkel találkoztunk. (De ne feledkezzünk meg azokról sem, akik véresre vakarják a lábukat a csípés után, ami bizony igen könnyedén el is fertőződhet!)
Nemrég azonban hazánkban is felbukkant a nyugat-nílusi láz és a szarvasmarhákat is veszélyeztető kéknyelv-betegség, valamint az afrikai eredetű Chikungunya-lázat terjesztő ázsiai tigrisszúnyoggal is több mint 12 európai országban találkoztak a kutatók (és az áldozatok). Sőt, a mediterrán országokban egyre gyakoribb a „csonttöréses láz” (Dengue-láz), és sajnos szülőföldünkön is előfordul a kutyák szúnyogcsípéssel terjedő halálos szívférgessége.
A szúnyogokat vegyi úton „ritkíthatjuk”, vagy – többek között - a fecskefészkek megvédésével, mivel ez a madár kimondottan szereti ezt a rovart! Jó tudni, hogy a költési időszak alatt egyetlen fecske 1 kg rovart fogyaszt el! (Muslicától a nagyobb légy mérettartományába tartozó repülő rovarig terjed ez a skála.) Ha kiszámoljuk, hogy Magyarországon egymillió fecske tűnt el az elmúlt években, akkor egymillió kg (ezer tonna!!!) betegséget terjesztő rovar maradt e „hiány” miatt a környezetünkben! Ugye, milyen horrorisztikus számról van szó?
A fecskék száma az utóbbi évtizedekben azért csökkent drasztikus módon, mert az élőhelyek átalakultak (megszűntek a fészkelőhelyek), csökkent a táplálékbázis is (a túlzott kemizálás miatt), és itt van a klímaváltozás is - a száraz tavaszokon nem találtak sarat a madarak a fészekrakáshoz, és persze „bűnös” a „fészekleverő seprűnyél” is.
Nos, ezért jó, hogy megszületett ez a jogszabály, mely kimondja, hogy a fészkek eltávolítását csak az teheti meg, aki rendelkezik a természetvédelmi hatóság által kiadott egyéni engedéllyel. Az engedélyt pedig csak egyedi elbírálás alapján adják ki (például, ha felújítás miatt szeretnénk megválni a fészektől), amelyhez fontos kitételek is tartoznak. Ilyen feltétel lehet a műfészek és a fecskepelenka kihelyezése.
Műfészkeket persze nemcsak „pótlásként” használhatunk, hanem tudatos „otthonteremtési” céllal is. A szakértők tanácsa az, hogy a fészket a már lakott fecskefészkekhez helyezzük el, mert a területen mozgó fecskék odavonzzák társaikat, és így fecsketelepeket hozhatunk létre. Erre azért kell ügyelni, mert előfordulhat, hogy a madarak egyáltalán nem költöznek be az új lakásba, vagy csak évek múlva merészkednek a közelébe. Az is jó, ha sárgyűjtő helyeket hozunk létre a közelben, ami szintén vonzó a madarak számára.
Persze, aki nem szeretne egy egész kolóniát létrehozni, az egyesével is kihelyezheti a fészkeket, mivel az sem ritka, hogy a madarak magányos fészkekben költenek. Mivel különösen a molnárfecskére jellemző, hogy ablak- és erkélybeugrókba költözik, ezért bátran rakhatunk ki odút panel-lakásunknál is!
Akit pedig bosszant, hogy „piszkolnak” a madarak, az helyezzen fel fecskepelenkát a fészek alá, ami megszünteti az ürülékpotyogás miatti kellemetlenségeket! A fecskepelenka egy 30x20 cm-es lapból áll, ami készülhet fából, fémből vagy műanyagból, s a fészek alá kell rakni, hogy felfogja az ürüléket, így tiszta marad a környezet. A száradt ürüléket szükség szerinti időközönként távolítsuk el a „pelenkáról”!
