Aki a sört és a boldog békeidőket szereti - beszélgetés Asztalos Tamással
Aki a sört és a boldog békeidőket szereti - beszélgetés Asztalos Tamással
Aki a sört és a boldog békeidőket szereti - beszélgetés Asztalos TamássalEgy kisebb baráti társaságban találkoztunk Asztalos Tamással egy fehérvári kocsmában. Már éppen sötétedett, mikor belépett az ajtón. Kissé fáradtnak tűnt az arca. Több száz kilométer, több óra utazás volt a háta mögött. Leeresztésképpen rendelt egy korsó sört, aztán még egyet, aztán egyre csak megeredt a nyelve. Úgy mutatták be, mint a nagy betűs Embert, aki amellett, hogy szereti történelmet, főzött már bográcsban húslevest.
A szűretlen az igazi
„A húslevesről sosem szedjük le a habot. Ugyanúgy, amikor a sört főzöd, akkor sem. Sörfőzést tanultam az elmúlt években. A Corvinuson kezdtem, aztán átraktak bennünket a Szent István Egyetemre. Vecseri Beáta, a kari dékán tartotta az alapozó ismereteket, amikor megkérdezte tőlünk: ki az, aki leszűri otthon a húsleveset. Páran feltették a kezüket. Erre ingatta a fejét, hogy húslevest sosem szűrünk le. Akkor jó a sör is, ha szűretlen. Én mondjuk lustaságból előtte sem szűrtem le, de most már tudom, hogy így van rendjén. Aki nem ivott még szűretlen sört, nem tudja, hogy mennyivel ízesebb, testesebb, mert sokkal inkább bennemarad az extrakt, a szárazanyag.” – kezdte szerzőnk, majd hogy mondandóját alátámassza, nagyot kortyolt szűretlen sörébe.
Tamás a kurzust már befejezte. Egyelőre otthon még nem próbálkozott a sörfőzéssel, de már tervezi, hogy talán egyszer, egy messzi-messzi galaxisban nekiáll. „A sörfőzéshez elsősorban egy sörfőzde kellene. De az meg elég drága dolog. Házilag persze lehetne próbálkozni, de nem vagyok annyira ügyes, hogy megoldjam a hűtést meg a többit, így egyelőre maradok a kóstolásnál.
Forradalmi kísérletezgetés
Régebben az alsó erjesztésű söröket szerette, mint amilyenek az ismertebb cseh márkák. Amióta azonban „felnyitották a szemét”, rájött, a felső erjesztésűek mennyivel gyümölcsösebbek. Máshogy dolgozik bennük az élesztő. Sokkal erőteljesebben komlózzák őket, variálhatóbbak. „A mostani sörforradalomban gyakorlatilag mindennel kísérleteznek. Ha figyeli az ember, észreveszi, hogy a kisebb kézműves főzdék összeállnak, és igyekeznek valami helyi specialitást létrehozni. A legutóbb például uborkás sört ittam, de kóstoltam már paprikásat is. Ez eddig nagyon jó. A tudomány ott kezdődik, ha ezt a sört valaki kétszer egymás után meg tudja főzni!”
Atom és pestis
Szerzőnknek eredetileg pedagógus végzettsége van, amit kiegészített a kommunikációtudománnyal. Sokféle területen kipróbálta magát. Volt pincér egy évig. Katonakorában pedig Tengizben szolgált.
„Szerettem ott lenni, annak ellenére, hogy nagyon kemény volt. Tizenkét órás szolgálatban vigyáztunk az épülő kőolaj-feldolgozóra meg a lakótáborra. Az időjárás meglehetősen barátságtalan volt. Nyáron gyakran plusz negyvenet, télen sokszor mínusz húszat-harmincat mutatott a hőmérő. Harminc kilométeres körzetben nem volt élőlény. Sok minden nem zavarta a szemet, amikor balról elnéztünk jobbra. Rengeteg kígyót meg ugróegeret láttunk. Ez utóbbi terjesztette a pestist. Voltak külön pestises temetők is. Igaz, nem beszéltek nekünk erről sokat. Mégis a megbetegedések nagy részét a föld alatti és feletti atomrobbantások okozták. Abban az időszakban, amikor én ott szolgáltam, volt vagy tizenöt. Mégis bármikor szívesen újracsinálnám.”
Pedagógus, múzeumigazgató, fuvaros, író
A tengizi kaland után Tamás hazajött, és ahogy az illett, megnősült. Feleségével Vizsolyban, a bibliájáról híres faluban tanított egy évet, majd visszaköltözött Aszódra, és elkezdett a helyi múzeumban dolgozni. Csaknem negyed évszázadot töltött ott. Megjárta minden lépcsőfokát. Közben tanult, mert aki nem történészként vagy régészként kerül be egy ilyen intézménybe, annak még azt is kell. Szépen lépegetett előre, és jó sok év múlva őt nevezték ki igazgatónak. Nemsokára azonban el kellett jönnie. Egy évet az aszódi javítóintézetben tanított, amikor eldöntötte, végre azzal foglalkozik, amit igazán szeret: írni fog.
„Nálam okosabb emberek ezt úgy csinálják, hogy pénzt gyűjtenek és úgy kezdenek el írni. Nekem nem volt egy forintom se, és ötvenvalahány évesen mégis belevágtam ebbe a kalandba. Természetesen kizárólag írásból nem tudtam megélni, ezért kénytelen voltam ezt-azt elvállalni. Szállítottam például kóser pontyot Londonba. Vasárnap este indultam, csütörtökön késő délután jöttem haza. Odafelé még viszonylag könnyű volt. Hazafelé, amikor lehajtottam a kompról Calais-ban, és el kellett indulni Antwerpen felé, éreztem, hogy holtponton vagyok. Aztán valahogy sikerült átlendülni. Az ilyen helyzetek igaz, hogy próbára teszik az embert, de rengeteg témát adnak az íráshoz.”
Fehérvári sajtószemle
Tamás nemsokára az aszódi javítóintézet történetén dolgozott, amikor a digitális folyóirat-kereső több fehérvári címet is kidobott. (Aszód után Fehérváron létesítettek javítóintézetet.) Egészen érdekesnek találta őket, ezért készített belőle néhány szemlét, amiből később a Fehérvár újságban sorozat lett.
„A boldog békeidőkben a kiegyezéstől egészen az első világháborúig igencsak élénk volt a Monarchiában a sajtóélet. Három folyóiratot választottam ki: a Budapesti Hírlapot, ami egy nemzeti-konzervatív újság volt, a Fővárosi Lapokat, ami leginkább kulturális híreket közölt és a Pesti Hírlapot, mely inkább bulvárral foglalkozott. Úgy gondoltam, ezzel a három újsággal kellőképpen lefedem a korszak szellemi és kulturális hangulatát. Mindegyiknél minden évfolyamot átnézek, és utána ezekből a hírekből válogatok.”
Akkoriban az újságokban főleg rövid hírek szerepeltek. De azok töménytelen mennyiségben. A vidéki városok közül Fehérvár különleges helyzetben volt, mert többször került címlapra. Híres püspökei, szolgabírói voltak a városnak, akikkel mindig történt valami. Rengetegen öngyilkosságról számoltak be, mert a 19. század végén és a 20. század elején még lehetett otthon fegyvert tartani. Végső elkeseredésükben pedig sokan húzták meg a ravaszt.
A szerzőnk a sajtószemléiben igyekszik az érdekességeket is kiemelni. Ezek közül az egyik legizgalmasabb a hegedűs, Rigó Jancsi története, aki nagyszerűen hegedült és mellesleg egy belga hercegnővel élt együtt. Az egykori múzeumigazgató ezt a cikket még nem írta meg, de előbb-utóbb ez is olvasóink elé kerül!
