Felfüggesztették a nyomozást a Seuso-kincseket megtaláló Sümegh József meggyilkolásának ügyében
Felfüggesztették a nyomozást a Seuso-kincseket megtaláló Sümegh József meggyilkolásának ügyében
Felfüggesztették a nyomozást a Seuso-kincseket megtaláló Sümegh József meggyilkolásának ügyébenA Magyarország családi ezüstjének becézett Seuso-kincsek az 1970-es évek közepén kerültek elő a térségből. Sümegh Józsefről Polgárdiban köztudott volt, hogy rendkívül értékes, hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált. 1980-ban a leszerelés előtt álló kiskatona felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg. Arról is beszélnek, hogy több tárgy még Magyarországon lehet.
A Borbély-pincében találták meg 1980-ban Sümegh József holttestét két mikádóövre akasztva. A férfit néhány nap választotta el a leszereléstől. A kiskatona holtteste mellett egy kiásott gödröt találtak a nyomozók, ami vélhetően a később Seuso-kincseknek elnevezett római ezüst edénykészlet rejtekhelye volt. A vizsgálat akkoriban öngyilkosságot állapított meg.
A Fehérvár Televízió és a Szent István Király Múzeum közös rendezvényén több alkalommal is szó esett Sümegh József haláláról. Tóth Tibor [tiboru] annak idején rendőrnyomozóként vett részt a Seuso-kincsek feltételezett megtalálója, Sümegh József kiskatona rejtélyes halálával kapcsolatban a kilencvenes években újraindult nyomozásban. Erről is mesélt a Seuso kedd előadáson.
Az 1980-as évek legvégén Sümegh József édesapja kérte, hogy indítsanak a fia halála ügyében új nyomozást, mert úgy gondolta, Jóska nem lett öngyilkos. Annak idején a Magyar Néphadseregben elég sok volt az öngyilkosság és a tisztázatlan haláleset, ezeket az akkori illetékesek gyorsan lezárták. Rengeteg szülő, hozzátartozó tett Sümegh apjához hasonlóan bejelentést, mert sokan szerették volna, ha jogállami keretek között vizsgálják ki, annak idején mi történt szerettükkel.
Tóth Tibor akkor úgy fogalmazott: nagy a valószínűsége annak, hogy Sümeghet a katonaságon fülelték le. A férfi leszerelése előtt hat nappal eltávozási engedélyt kért, de nem haza ment, hanem Fehérvár mellett, távoli rokonainál töltött három napot. Sümegh gyanúsan viselkedett ottléte alatt, majd ezután Polgárdiban két ismeretlen férfival találkozott. Ekkor látták utoljára élve. „Feltételezésem szerint nemcsak a magyar katonai elhárítás, de a GRU is felfigyelt erre a műkincseket, antikvitásokat gyűjtő kiskatonára, és ráállították az embereiket. Sümegh Jóska erre egyébként rájött. 1978-ban vonult be. A visszaemlékezések szerint az első másfél évben teljesen hétköznapi kiskatonaként viselkedett, nem lógott ki semmilyen módon közülük. 1980 májusa-júniusa körül teljesen magába fordult. Ezt több forrás is megerősítette. Onnantól kezdve elkezdett úgy viselkedni, mint aki nem érzi jól magát a bőrében. Bizalmatlanná vált. Megkérte például a családtagjait is, hogy ne látogassák. „Ne gyertek, mert jobb lesz nektek, ha nem jöttök.” – mondta, de nem adott rá semmiféle magyarázatot. Szinte senkivel nem érintkezett. Nehezen aludt el, többször panaszkodott, hogy rosszul alszik. Feltételezhető, hogy ez volt az a pillanat, amikor rádöbbent: olyan játszmába keveredett, amiből nem lehet jól kijönni. December 20-án szerelt volna le, december 11-én rendkívüli eltávozást kért. Addig erősködött és vetette latba minden kapcsolatát, amíg ezt engedélyezték neki. Távozott Pápáról, de nem haza ment, hanem Székesfehérvárra, majd innen egy szomszédos faluba, ahol rokonoknál eltöltött három napot. Nem ment haza a családjához, hanem ezekhez a távoli rokonokhoz ment. Ott egymásnak ellentétes magyarázatokat adott, össze-vissza beszélt arról, hogy miért van ott. Nem ment ki a házból, de gyakran odament az ajtóhoz, ablakhoz, kinézett rajta, mintha feltérképezné a környéket. Majd felkerekedett, és Polgárdi Ipartelepre ment. A szemtanúi beszámolók elég pontos leírást adtak utolsó óráiról. December 14-én délután három-négy óra között találkozott két civilbe öltözött, negyven körüli férfival. Beült egy kocsmába velük, beszélgettek. Előtte csokoládét vett a rokon gyerekeknek kétszáz forintért. Négy után, fél öt felé annyit látnak a helybéliek, hogy elindulnak a pincék felé. Valaki azt mondta, volt egy Lada és abba ültek be, valaki szerint hármasban gyalog mentek. Egy biztos, ekkor látták Jóskát utoljára élve. Majd pár nap múlva, amikor a környéken robbantásra készültek, a munkások ellenőrizték a területet, bementek a Borbély-pincébe, ahol megtalálják Jóskát két mikádóövre felakasztva. A lába leért a földre. Három nyompár vezetett a pince felé, de csak kettő vezetett vissza, és még volt pár olyan közvetett bizonyíték, ami már akkor elegendő lehetett volna ahhoz, hogy szöget üssön a katonai ügyészek fejébe... Mindez hat nappal a leszerelése előtt történt. Két héten belül mindenféle különösebb nyomozati cselekmény nélkül lezárták az ügyet.” – idézte fel a rejtélyes haláleset körülményeit Tóth Tibor [tiboru].
A Scotland Yard nyomozása során is sok érdekes részlet került napvilágra. Erről szintén Seuso kedd sorozatunk során beszélt Richard Ellis. A New Scotland Yard nyomozója irányította a Seuso-kinccsel kapcsolatos nyomozást: „Gyanús volt az is, hogy az első műkincset követően túl gyorsan került piacra a másik tárgy. Halim Korbannak, a Seuso-kincseket értékesítő libanoni műkincskereskedőnek volt egy értékesítési pontja Bécsben, a Hotel Hiltonban. Az mindenképpen szembetűnő volt, hogy túl gyorsan visszatért Bécsből Londonba. Itt aztán a British Múzeumnak ajánlott fel megvételre a Seuso-kollekcióhoz tartozó tárgyat. Erről a tárgyalásról egyébként fotó és feljegyzés is készült, amiket aztán később eljuttatott hozzánk a múzeum.” – vázolta a folyamatot Richard Ellis. A nyomozó egy érdekes összefüggésre is felhívta a figyelmet Sümegh József halálával kapcsolatban: „Ami ezután történt – amikor Wilson és társai megvásárolták a tárgyat – az mindenképpen figyelemre méltó összefüggés, mert három napon belül a tragédia bekövetkezett, máig tisztázatlan körülmények között meghalt Sümegh József. Három nap telt el a két eset között!”
A Magyar Hírlap információját a rendőrség megerősítette, ám mivel a nyomozás folytatásának lehetősége továbbra is fennáll, bővebb tájékoztatást nem adtak.
Továbbra sem oldódik meg tehát a közel négy évtizedes rejtély, ma sem tudni ki vagy kik gyilkolták meg a Seuso-kincsek megtalálóját, Sümegh Józsefet.
