3 évnél régebbi cikk

Kezei alatt születnek újjá a fehérvári bútorok - bemutatjuk Dombos Krisztián kárpitost
Fehérvár Médiacentrum fotója
Pápai Barna
Kezei alatt születnek újjá a fehérvári bútorok - bemutatjuk Dombos Krisztián kárpitost

Kényelmesen hátradőlsz a moziszékben, jóízűen falatozva elfészkelődsz a gyorsétterem kanapéin. Neked eszedbe szokott jutni ilyenkor, vajon kinek is köszönheted ezeket a kellemes komfortérzettel áthatott pillanatokat? Hol, hogyan öltik fel végleges külsejüket azok a székek, kanapék, fotelok, melyeket rendszeresen használunk?

Őszintén szólva, nekem ritkán fordul ez meg a fejemben. Ezért is volt élmény számomra megismerni azt a fiatal, elhivatott kárpitost, akinek többek között a Barátság mozi jelenlegi elegáns, mélypiros székeit is köszönhetjük. Dombos Krisztián, vagy ahogy a legtöbben hívják, Dombi már kisgyerek korában beleszeretett abba a tevékenységbe, amit azóta nemcsak művel, de éveken keresztül tanított is.

A nálam hat évvel idősebb bátyám tanult előttem kárpitosnak, és bizony amikor középiskolás korában nem volt türelme a rajzolgatáshoz, én lelkesen megcsináltam helyette a szakrajz házi feladatát.” Az alig tízévesen kezdődött szenvedély azóta is tart. „Volt, aki megmosolygott, amikor úgy fogalmaztam egy pályaválasztási videóban, hogy én szerelemből csinálom a kárpitozást.” - mesélte Krisztián. - „Pedig igaz. Sosem érzem kényszernek, bármikor szívesen bejövök dolgozni, legyen hétvége vagy hétköznap.”

A már említett moziszékek mellett a Szent István Művelődési Ház nagyjából hatvan, a Püspöki Palotában körülbelül negyven szék köszönheti jelenlegi külsejét a fehérvári kárpitosnak. Többnyire ugyan magánemberek fordulnak hozzá azzal, hogy öltöztesse új köntösbe kedvenc bútoraikat, székeiket, kanapéikat, de akad olyan hotel és kávézó is Székesfehérvár belvárosában, illetve több gyorsétterem (köztük budapestiek) is, akik rendszeresen bízzák a bútoraikat a fehérvári kárpitos értő kezeire.

Krisztián szerint a kézügyesség mellett leginkább szépérzék, és persze elhivatottság szükséges ahhoz, hogy valakiből jó kárpitos váljon. Amikor az Árpád Szakképző Iskolában megszerezte ezt a szakmát, majd ezt követően ugyanott le is érettségizett, az iskola vezetése úgy gondolta: ha már ennyire hisz ebben a szakmában, és kiemelkedő is benne, jó lenne, ha ő hozná meg a fiatalok kedvét is hozzá. Úgyhogy azon melegében tanítani is felkérték.

 „A szakképzés utolsó évében megnyertem a Szakma Kiváló Tanulója versenyt. Ez akkoriban még nem járt olyan nagy felhajtással, mint mostanában. Elvonatoztunk édesapámmal Gyulára, ott nem voltak kamerák, közönség, szponzorok, semmi ilyesmi. Csak a nagy szakik, meg mi. Megkaptuk a szerszámokat meg a bútort, és végrehajtottuk a feladatot. A győzelem számomra azt jelentette, hogy nem kellett már bejárnom a suliba, nem kellett szakvizsgáznom sem. A magam ura lettem. Miután pedig az érettségit is letettem, három hónappal később már ott tanítottam, ahol előtte tanultam. Volt olyan osztálytársam, aki megbukott, és következő évben az érettségijén már mint felügyelő tanár ültem vele szemben. Fura érzés volt eleinte. Tanárként igyekeztem következetes lenni és őszinte, hogy mindig tudják, minek mi a következménye.”

Krisztián mostanában már nem tanít, főállásban reggeltől estig maroshegyi műhelyében dolgozik. A naptárában jelenleg már a november is tele van, általában három-négy hónapra előre tud már csak időpontot adni. Viszont cserébe nem csak alaposságot, őszinteséget is várhatnak tőle a megrendelői. „Ha például a nagymama régi székének a felújítása többe kerülne, mint amennyit egyáltalán maga a bútor ér, azt is mindig meg szoktam mondani. Hogy eldönthessék, megéri-e nekik. Kevés olyan kárpitos van, aki varrni is tud. Nekem nincs szükségem varrónőre: miután szétbontom az eredeti huzatot, a varrás mentén darabokra szedem, és szabásmintát készítek belőle. Aztán magam varrom meg az újat is. Előre általában nem lehet pontosan megmondani, mennyi ideig fog tartani a munka, hiszen amikor elkezdem kiszedegetni a csavarokat, - sokszor akár háromféle különböző méretűt – még nem tudhatom, mit találok a bútor belsejében. Milyen állapotban van a szivacs, mennyire könnyű szétbontani, és újra ugyanúgy összeszerelni az egészet.”

Krisztián szívesen ad tanácsot a hozzá fordulóknak mind a megfelelő kárpit, mind a legszerencsésebb színek kiválasztásában. „Meg szoktam kérdezni, milyen a padló, szőnyeg, parketta vagy járólap borítja-e. Minden részletre igyekszem odafigyelni. Legtöbbször egyébként két-három éves, bőrhatású műbőrrel borított bútorokat újítok fel, mert az az anyag nem a legtartósabb. Vászonszövetet szoktam javasolni helyette, főként az irodabútorokra. A szabásnál, összeillesztésnél az anyag szálirányára is mindig odafigyelek, hogy megfelelő irányba simuljon, amikor leülnek rá. Ez is nagyban megnöveli az adott anyag tartósságát. Abban is szívesen segítek, hogy kicsit átalakítsuk a bútort, ha szeretné a tulajdonos. Sokan nem is tudják, hogy vannak olyan székek, amiknek lehet például magasabb is a háttámlája az eredetinél.”

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek