Különleges könyv jelent meg Székesfehérvár építészeti kincseiről
Különleges könyv jelent meg Székesfehérvár építészeti kincseiről
Különleges könyv jelent meg Székesfehérvár építészeti kincseirőlSzékesfehérvár különleges város: a hagyományok és az újjászületések formálták olyanná, amilyennek ma szeretjük. Építészeti arculata mesél nekünk a múltról vagy éppen tanúskodik a jelenről – de utat mutat a jövőbe is. Többszörös kataklizma érte a várost, s a mindent elsöprő katasztrófa aztán mindig újrakezdésre kényszerítette Székesfehérvárt, hiszen a török dúlás után újra kellett értelmezni az egész várost, az államiságot. A barokk korban született újjá Fehérvár, és a püspökség megalapításával az akkori korszellem lett a legfőbb mozgatórugó. A II. világháború után pedig újradefiniálódott minden. Ezektől az újrakezdésektől lett ez a város más, mint a többi.
A most megjelent kötet inspirál és elgondolkodtat, így aztán nem is volt kérdéses, hogy barangoljunk-e egyet szakértőinkkel, Csutiné Schleer Erzsébettel, a kötet szerkesztőjével, valamint Lantay Attila városi főépítésszel, és felfedezzük Székesfehérvárt!
„Fehérvár annyira különleges, színes város és a szerkezeti fejlődése olyan mesébe illő – ahogyan ezt Siklósi Gyula régészprofesszor is feltárta annak idején – hogy megérdemli azt, hogy külön foglalkozzunk ezzel a területtel, mert ennek az egész kézikönyvnek az volt az egyik célja, hogy valamilyen módon segítséget, támogatást adjon ahhoz, mit is építsen a ma embere. A másik célja pedig a lokálpatriotizmus erősítése. Ehhez ismernünk kell azt a helyet, területet, ahol maga az épület áll. Engem mindig az vezérelt ennek a munkának az elkészítése folytán, hogy a nagybetűs „Ház” és a „Hely” megfelelő harmóniába kerüljenek egymással. Nem mindegy, hova, milyen házat építünk, mert ha nem stimmel, akkor disszonáns eredmény születik!” – fogalmazott a kötet szerkesztőjeként Csutiné Schleer Erzsébet. Akik a szakembert ismerik, tudják, hogy a lelkes városvédő a házak, épületek történetének tudója, szinte nincs olyan ház, aminek ne ismerné a titkát.
A szerkesztő szerint egyik ilyen fogalom az illeszkedés, ami minden korra – de napjainkra még hangsúlyozottabban – vonatkozik. Ezért sem árt körülnézni, mielőtt valaki valahová építeni szeretne egy épületet vagy változtatni szeretne a házán. Ne csak a saját ízlésünk legyen az iránymutató, hanem ismerkedjünk meg az utca vagy a település történetével. Akaratlanul is véthetünk az illeszkedés szabálya ellen, ha például van egy akármilyen korban épült ingatlan, és ott egyetlen egy lakó kicseréli fehér műanyagra a meglévő barna fa ablakot. Érdemes megtalálni azokat a módozatokat, hogy hogy lehet valamit közösen megoldani, ha változtatni kell.
Lantay Attila városi főépítész szerint a legemlékezetesebb feladat a sok beszélgetés alatt valóban az volt, amikor próbálták megragadni azokat az építészeti karaktereket, amelyek egyes településrészeken egymással rokonságban vannak, egy csokrot alkotnak, és ezeknek a karaktereknek kell megtalálni azon közös nevezőjét, amit majd esetleg ajánlásként lehet adni a jövendő tervezőinek: „Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyfajta eklekticizmust akarnánk átadni és historizáló épületeket vagy a régmúltból kialakított építészeti szentenciákat szeretnénk, hanem azt, hogy ragadjuk meg a hely szellemét! Nem egyes konkrét építőanyagokat vagy építészeti, épületszerkezeti megoldásokat, oromfalképzést, kéményt, bejáratkapuzatot javaslunk, hanem hogy ezeknek a fotózása, átnézése, elmélyült elemzése után mégiscsak megpróbáljuk megragadni a hely szellemét, hogy mik azok a mozgatórugók, amelyek az évszázadok alatt építészeti válaszokat tudtak adni művészeti kérdésekre!"
A modern építészet helye a történelmi környezetben
Az természetes dolog, hogy ma nem építünk se barokk, se klasszicista épületet. Napjainkban modern épületet építünk, a magunk korának, a magunk ízlésének megfelelően, de a mértéktartás nem elhanyagolható, és csínján kell bánni a formai eszközökkel is. Csutiné Schleer Erzsébet szerint különösen igaz ez a megállapítás az épülettömegek illeszkedését illetően, és akkor itt a modern és az illeszkedés valahol összeér: „Elvárjuk a ma építészetétől, hogy a maga névjegyét rakja le, de úgy, hogy az emelje a színvonalat. Ne pedig rontsa, ne hasson zavaróan! Ez időnként keskeny ösvény az építészet mezejében. Ilyen esetben iránymutató lehet a főépítészeti tervzsűri. Adott esetben egy ilyen építészeti megoldást többen megnéznek, zsűriznek, beszélgetnek róla, és biztos, hogy eredmény fog születni. És hivatkozom példákra is: hogy kik voltak azok az építészek, melyek azok az épületek, akik és amelyek már a saját korukban váltak klasszikussá. Modern épületeket építettek, és ma ugyanúgy szeretjük például a Csók Képtárat a történelmi belváros közepén vagy Molnár Tibor Vasalóházát a történelmi hangulatú építészetben is!”
Lantay Attila ehhez a gondolamenethez csatlakozva kifejtette: a harmincas éveknek az a nagy tanulsága, hogy az akkori szaktekintélyek – Kocsis Iván professzor Schmidl Ferenc főépítésszel és Molnárékkal – tényleg olyan finoman ízesítették be az akkori kortárs modern és premodern építészetet a történelmi szövetbe, hogy az tanítható: „Ha egyszer végigsétálunk a Fő utcán és ezzel a szemmel vizsgáljuk meg ezeket az épületeket, már muníciót kapunk arra, hogyan kell viselkedni történelmi szövetben kortárs épületekkel!”
Székesfehérvár építészetének mozgatórugói
Székesfehérváron a kettős hagyomány nagyon érdekes dolog, amit a kötet szerkesztése során újra felfedeztek a szakemberek: az államalapítás városa, a középkor fővárosa, a magyar államiság letéteményese hogyan született folyamatosan újra. A többszörös kataklizma, ami érte a várost, mindig újrakezdésre kényszerítette.
„A török dúlás után újra kellett értelmezni az egész várost, az államiságot. Akkor elvesztettük szerepünket, de a barokkban újjászületett a város, és akkor a püspökség megalapításával a korszellem lett a legfőbb mozgatórugó. Majd a II. világháború után újradefiniálódott a város. Éppen azért, mert ahogy az Árpád-házi királyok fehérváriságát a barokk kor eliminálni szerette volna, úgy a háború után éppen ezt a szakrális állami központi szerepet, nagy történelmi múltat eltörölve akartak iparvárost csinálni. Ez az újrakezdés az, amitől ez a város más, mint a többi! Többszörösen kellett újrakezdeni, szinte nulláról indulni, és újra felépíteni új építészeti rendszereket.” – véli Lantay Attila.
Hol találkozhatunk a kiadvánnyal?
A kiadvány több száz példányban készült, de kereskedelmi forgalomban nem kapható. Minden könyvtárnak, iskolának, felsőoktatási intézménynek küldtek példányokat, valamint a könyvtárakban is megtalálható. Építészeknek bérmentve adják oda ezeket a könyveket, hiszen ők dolgoznak leginkább majd belőle. Az érdeklődők emellett a szekesfehervar.hu honlapról is letölthetik teljes terjedelmében a könyvet.
