Fehérvári dagadtak? - Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?!
Fehérvári dagadtak? - Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?!
Fehérvári dagadtak? - Ugye ezt most nem gondoltad komolyan?!A történet egy jópofának és viccesnek szánt mémmel indult, ugyanis az egyik fehérvári trolloldal azt gondolta, hogy mások – és itt most teljesen mindegy, hogy hölgyekről vagy urakról, politikusokról vagy gyárban dolgozókról van szó – testalkatán élcelődni baromi vicces dolog. Mert mi is kellhet más egy kifinomult és cizellált poénhoz, mint három hölgy, ugyanennyi hasraütésszerű kilogramm megjelölés a képük alatt, és némi jópofa feddés, hogy ejnye-bejnye, tessék vigyázni magukra, és inkább az éhező gyerekeknek adni az ebéd felét…
Hát itt járunk! Vagy inkább süllyedtünk, hogy ez valakinek, bárkinek is belefér a vicckategóriába.
Kedves troll! Engedj meg néhány kérdést, és tényleg nem sokat, mert nem szeretném a finom lelkedet felkavarni. Ha már ennyire a szíveden viseled az éhező gyermekek sorsát: akkor miért nem ajánlod fel nekik az ebéded felét? És igazán nem azért, hogy valami értelmes dolgot csinálj, mert úgy tűnik, hogy a mémgyártás kevéssé megy, hanem csak úgy kedvességből.
Úgy egyébként meg, elgondolkodtál valaha azon, hogy hol a határ a súlyos és megbocsáthatatlan bunkóság között? Nem kukacoskodni szeretnék meg célozgatni, főleg arra nem, hogy egyébként az egyik szóban forgó politikus hölgy várandós, hanem csak úgy kérdezem… Mi közöd is van hozzá, hogy kinél hány kilót mutat a mérleg?
Igen, jól érzed, én most felháborodtam! Gyanítom, kortól, nemtől, pártállástól és pluszkilóktól függetlenül még jó néhányan ugyanígy tettek. Nem szépítek, ez most súlyosan félrement. Nem voltál vicces, és nem, nem dobtad fel a napomat sem a briliáns posztoddal. Ez most ízléstelen volt, bunkó és sértő.
Zárásként pedig engedj meg egy tiszteletteljes kérést: kérlek, ne aljasítsd tovább az életet, az életünket! Tudom, jönnek a választások, nagy a tét, de te, mi, Székesfehérvár ne legyen ilyen! Maradjunk emberek, és színtől, politikai céloktól függetlenül, tiszteljük legalább egy picinykét egymást. Hogy mire is gondolok? Mondjuk, lehet így is:
