Egy különös utazás részletei
Egy különös utazás részletei
Egy különös utazás részletei„Azzal együtt, hogy én javasoltam, hogy idén az Odüsszeia legyen, mondhatjuk, hogy nem kifejezetten kisgyerekbarát történet.” – véli Kozáry Ferenc, a Kossuth Lajos Általános Iskola és az Árpád szakképző iskola színjátszócsoportjának mentora. A színművész azonban gyorsan hozzáteszi, hogy a történet szituációi viszont nagyon is emberiek, amit egy iskolás is ért: „Leszámítva persze azt, hogy a kossuthosok éppen a szirénes jelenetet kapták. Általános iskolás fiúknak a női csábításnak való ellenállás nem olyan mélyről jövő, ezzel együtt szeretik játszani.”
Már csak azért is érdekes választás volt az Odüsszeia, mert ez a mű nem tartozik éppen a diákok kedvencei közé. „Nem túl népszerű, ennek egyik oka az archaikus nyelvezet, a másik a téma.” – magyarázza Ferenczy Noémi. A ciszteresek felkészítő tanára szerint mégis vannak hálás oldalai, mert a néző figyelmét ébren tarthatja a kalandos cselekmény és az egyes csoportok sokszínűsége. – „Én megküzdöttem a jelenetünkkel, Odüsszeusz kíméletlen bosszújával. A főhős Ithakára visszaérve válogatás nélkül lemészárol férfit, nőt, aki ellene fordult távolléte alatt. Természetes ösztön ez is, de olyan, amivel nem szívesen nézünk szembe. Egy kedves végzős diákunk, aki megnézte a nyilvános főpróbát, azt mondta, hogy az előadás felülírta az unalmas Odüsszeiáról alkotott emlékképét.”
Mi a sok, mi a kevés
Színben, hangulatban, megfogalmazásban is gazdag képet kaptunk, talán éppen a lehetőségek, adottságok meghatározottsága okán. Negyven fővel egészen mást lehet kihozni egy jelenetből, mint tízzel, kisiskolásokkal egészen más hangon lehet tolmácsolni valamit, mint végzős középiskolásokkal, és akkor még nem beszéltünk a felkészítők és a mentorok egyéniségéről, mert annak is volt lenyomata egy-egy megfogalmazásban. A kérők jelenetét a vasvárisok nem hivalkodóan, mégis erotikus felhanggal és ennek megfelelő energikussággal vitték színpadra, nem nélkülözve a humort sem. A Kossuth iskola diákjainak jelenetében viszont a sziréneket alakító kislányok hulahoppkarikás táncjelenetet adtak elő, latinos, tengerparti nyaralást idéző slágerzenére. Mert ugye kinek mi a csábító?
S mivel drámáról van szó, a komolyabb események is hangsúlyosak. A telekisek azt a nem éppen vidám részt kapták, amikor Odüsszeusz egyedül, partra vetetten, nincstelenül, már-már a legyőzöttség látszatát mutatva évtizedek után végre hazaérkezik. „A tavalyi színjátszócsapat szinte teljesen kicserélődött, az újak viszont kevesen vannak, összesen tíz gyerek maradt, köztük többen alig rendelkeznek színpadi tapasztalattal.” – mondja Somos Ákos, a telekisek felkészítője. Egyértelmű volt, hogy nem egy nagy tablójelentere készülnek, inkább a megérkezés drámaiságát, a főhős kiszolgáltatottságát ábrázolják letisztult formában, mozgásszínházi elemekkel, kórusra hangolva. – „Az például, hogy van egy csellós fiú, aki végig a színpadon játszik és a ritmusát is megadja a kórusnak, nagyon sokat számít. Keller János, színházi mentorunk jó ötleteket adott, az ő segítségével sikerült lekerekíteni az egészet.”
Hexameterben az élet
A szöveget Matuz János, a színház korábbi intendánsa írta, de kikötés nem volt, azt kezdtek vele a színjátszók, amit akartak.
„Mi nem húztunk a szövegből, minden szót elmondattam velük. Nagyon ügyesek a gyerekek!” – állapítja meg Kozáry Ferenc. – „Egy ilyen munkában látszik, hogy nem is olyan nagy kunszt színészkedni, lekötni a figyelmet! Egy kisgyerek is ráérez a lényegre, ha ügyesen mondják neki a fontos szempontokat, azt, hogy intenzívnek kell lenni, belül mást kell gondolni, mint amit az ember a szájával mond, bátran kell szünetet tartani, nagy levegőket kell venni a nagy gondolatok előtt. Ha ezeket a technikai dolgokat elmondja nekik az ember, akkor született tehetségnek sem kell lenni ahhoz, hogy valakit hosszabb-rövidebb ideig szívesen nézzünk a színpadon.”
A szövegmondás amúgy is kulcskérdés, mindez színpadon, adott ritmusra, mozgással, színészi játékkal kihívás volt minden diáknak. A Comenius csapatánál például külön szakember foglalkozott a beszédtechnikával: „Nem volt egyszerű munka, mert külön figyelnünk kellett például arra, hogy a fiatalok bírják levegővel. A ritmus annyira meghatározó, hogy nem lehet levegővétellel megszakítani, mert akkor borul a rendszer. Ehhez társul még a mozgás, amelynek szintén tűpontosan kell működnie, hogy egységben maradjon az előadás.” – magyarázza Szigeti Anna, az iskola ötfős felkészítő csapatának tagja.
Összművészet, összetartás, közösség
Szinte minden csapat törekedett az eredetiségre, arra, hogy valamit magukból is belecsempésszenek jeleneteikbe. Az árpádosok például egy filmbetéttel tették még izgalmasabbá az előadásukat. Ezt a videót maguk tervezték meg, forgatták le, vágták meg, erre fűzték fel az Odüsszeuszban leírt cselekmények rájuk eső jelenetét.
A Comenius színjátszói pedig egy egészen különleges művészeti összefonódást valósítottak meg: „Az iskolában működik egy zenei műhely, ahol elindult az ötletelés a hexameter ritmusára, és összeállt belőle egy hangulat, ami aztán zeneműként funkcionál és a hátterét, a ritmikáját adja az előadásnak.” – magyarázza Szigeti Anna.
„A jelenetünk ugyan nem sokszereplős, viszont van kórus, ami az antik tragédiák formavilágát idézi. A kar viszi a dalokat, afféle narrációként ehhez kapcsolódik egy mozgásszínházi formanyelv egy sötétebb tónusú alaphangulattal. Nagy munka volt, de már évek óta érett a gondolat, hogy az iskola színköre és a zenei műhelye kooperatív módon összedolgozzon. Kisebb együttműködések már előtte is voltak, de igazán most ért össze a két alkotóműhely.” – teszi hozzá Kapócs Balázs, a jelenet zenei rendezője.
Bár tudvalevő, hogy az iskolák összjátéka egyben vetélkedő is, melynek végén a zsűri díjakat oszt, mégsem ez az, ami motiválja a fiatalokat. Sőt a többségük nem is ragaszkodik az előadás megmérettetés-jellegéhez.
„A gyerekeknek már önmagában hatalmas élmény a színházi berkekben megfordulni, ezért tudatosan viszek több gyereket, mint ahánnyal általában dolgozom. Aki jönni szeretne, az jöhet, ha betartja a játékszabályokat. Akit én szeretnék vinni, azt pedig viszem – ha hagyja magát.” – mondja Ferenczi Noémi.
Somos Ákos szerint egy ilyen produkció igazi közösségteremtő esemény: „Nagyon büszke vagyok rá, hogy a gyerekek komolyan veszik: maguktól gyakorolnak, próbálnak, akarják, hogy jobb legyen az előadás. Nem kell, hogy ezek a gyerekek színészek legyenek, nem kell mindenkinek ezzel foglalkozni, ez egyszerűen egy diákélmény, annak viszont fantasztikus!”
