Magas rangú kitüntetésben részesült a fehérvári birkózó legendaMagas rangú kitüntetésben részesült a fehérvári birkózó legenda
Rácz Lajos az egykor virágzó, székesfehérvári birkózó élet kiemelkedő alakja, sikerekben gazdag pályafutása során a kötöttfogásúak 52 kg-os mezőnyének egyik legnagyobbjaként vonult be a sportág históriás könyvébe. 1977-ben a törökországi Bursa városában, 1982-ben pedig Bulgáriában, Szófiában lett Európa-bajnok, míg 1979-ben a tengerentúlon, San Diego-ban nyert világbajnoki címet. Az 1980-as moszkvai olimpián ezüstérmes lett, a székesfehérvári Honvéd Szondi SE színeiben 1974 és 1984 között tizenegy magyar bajnoki címet gyűjtött be.
Aktív pályafutása befejeztével edzőként nevelte az újabb birkózó nemzedéket, rengeteg fiatalt megismertetve a sportággal a Honvéd Szondi SE-nél. Edzői pályáját két éve zárta le, idejét immár teljes egészében családjának szenteli. Sikeres munkásságáról azonban nem feledkeztek meg, március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át Kásler Miklóstól, az emberi erőforrások miniszterétől.
- Ez egy nagyon komoly elismerése a pályafutásomnak, nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy átvehetem ezt a kitüntetést. Nem gondoltam, hogy ennyi év után is elismerik az eredményeim. Az külön öröm, hogy nem csupán a sportolóként elért győzelmeim, címeim miatt kaphattam meg, hanem a visszavonulásom után edzőként elvégzett munkám is elismerik ezzel. Edzőként nem azért dolgozik az ember, hogy díjazzák, hanem a tanítványaiért, a fejlődésüket látni, elérni egy-egy fontos mérföldkövet, nos, egy edző számára ez a legnagyobb elismerés. Két éve hagytam abba az aktív munkát és igazán a gyerekek, a tanítványok, a velük töltött idő hiányzik számomra.
Fehérvár birkózó legendája azonban visszavonulása ellenére is boldog, mint mondja, teljes életet él családjával, szeretteivel.
- Eljött az idő a pihenésre, most minden időmet a családommal töltöm. Korábban a versenyek, az edzések miatt oly sokat voltam távol tőlük, hogy ez a kitüntetés az övék is, hiszen nélkülük én sem lehettem volna sikeres a szőnyegen. Boldog vagyok, az unokáim ugyan már felnőttek, de amennyi időt csak tudok, velük vagyok, teljes és egész az életem.