Rozmaring, a tenger harmataRozmaring, a tenger harmata
A rozmaring úgy nő nálunk, mint a kakukkfű: hamar elszaporodik, szinte teljesen igénytelen, és még kártevője sincs (legalábbis még soha semmi nem támadta meg a kertünkben). A Földközi-tenger vidékén egyébként vadon él – talán ezért is ennyire alkalmazkodó -, évelő, örökzöld félcserje.
Az első tövet – nevezzük „ősanyának” - még sok-sok évvel ezelőtt vásárolta anyukám. Lakóhelyéül egykoron a gyógynövényes sarkot jelöltük ki: szomszédai között ott volt (és van jelenleg is) az oregánó, a cickafark, a télálló majoranna, az édeskömény, a tárkony és a snidling is.
Nem tudtuk igazán, hogy hogyan kell gondozni, így a Sorsra bíztuk a Létét. (Később tudtuk csak meg, hogy kedveli a meszes, homokos talajt és mérsékelt öntözést igényel.) Amíg kicsi volt, betakartuk avarral, ha jött az ősz, hogy ne fagyjon el, az új hajtásokat pedig mindig elajándékoztuk, hogy más kertjében is szaporodhasson.
Persze, folyamatosan frissítettük itthon is az „állományt”: mindig ledugtunk a letört ágakból, ami kivétel nélkül mindig megeredt. Az ismerőseink mind gondosan vigyáztak rá, garázsban tartották a téli hónapokban – mi a szabad ég alatt hagytuk növekedni.
Aztán, amikor az „anya növénynek” nagyon fás lett a szára, és jött egy különösen fagyos tél, kifagyott szegény ugyanúgy, mint a fügefánk. „Gyermekei” persze még most is élnek, és bőségesen ellátják a konyhánkat friss fűszerrel.
Kiválóan ízesíti az ételeket, de vigyázni kell vele, mert nagyon intenzív az aromája. Keveset szabad csak tenni belőle az ételekbe.
A rozmaring gyógyító hatásait már az Ókorban felismerték: leveleit füstölőszernek használták, de fűszerezték vele a bort is, és a fürdővizekbe is tettek belőle. Hellász lakói Mnémoszüné ajándékának tekintették, az arabok pedig úgy tartották, hogy bölcsességet ad, feltárja a szívet és javítja a beszédkészséget.
Paracelsus (akit sokan csodadoktorként emlegettek, mert nagyon sok reménytelennek tűnő beteget gyógyított meg maga készítette orvosságaival) a gyógyításban alapvető növénynek tartotta a rozmaringot: szív-, szem-, elme-, és májbetegségek kezelésére használta.
A rozmaringról már nagyon régen észrevették, hogy javítja a koncentrációt, a memóriát. – Állítólag ezért hordtak Didaszkaleion diákjai rozmaringkoszorút a fejükön - hogy elméjük friss és éber maradjon.
A rozmaring a kutatások szerint véd az Alzheimer-kór és a hasonló degeneratív betegségek ellen is. Nyugtató, stresszoldó, kiegyensúlyozó hatású. – Ha illóolaját párologtatjuk a szobánkban, felfrissül az agyunk, s nyugodtabbak, vidámabbak is leszünk!
Stimulálja a vérkeringést, így az oxigén és a tápanyagok könnyebben jutnak el a sejtekhez. – Rossz vérkeringésnél ajánlott naponta átmasszírozni a lábat rozmaring illóolajjal, amit előzőleg valamilyen vivőanyagba kevertünk.
Vérkeringést javító hatását kihasználhatjuk hajhulláskor is, a haj növekedését serkentve, illetve megszüntethetjük/csökkenthetjük vele a korpásodást, viszketést. – Ehhez erős teát kell készítenünk belőle, amivel leöblíthetjük a hajunkat hajmosás után. Ha pakolásra vágyunk akkor 8 csepp illóolajat keverjünk össze három evőkanálnyi olíva- vagy kókuszolajjal, masszírozzuk a fejbőrünkbe és hagyjuk hatni öt percig. Ezt követően mossuk meg a szokásos módon a hajunkat.
Ízületi gyulladás, hátfájás, menstruációs fájdalom, köszvény szintén enyhülhet, ha erős teát készítünk a rozmaringból, beleáztatunk egy tiszta törölközőt, majd negyedórára az érintett területre tesszük, amíg ki nem hűl a textil.
Fájdalomcsillapító, érzéstelenítő hatása jól jöhet fejfájás esetén. – A vivőanyaggal összekevert illóolajjal masszírozzuk be a homlokunkat és a halántékunkat!
Felső légúti fertőzésnél keverjünk forró vízbe rozmaring olajat és inhaláljunk vele! Aki inkább teázni szeretne, az igyon naponta két-három csésze rozmaringos teát. Így hatékonyabban le tudja majd győzni a fertőzéseket, mert megerősödik az immunrendszere. Auckland
S, ha már isszuk, akkor az emésztésre gyakorolt hatásáról is szót kell ejtenünk: megelőzi a gázképződést, a puffadást, a székrekedést.
