IV. Béla karaktere izgalmas – villáminterjú Lábodi Ádámmal
IV. Béla karaktere izgalmas – villáminterjú Lábodi Ádámmal
IV. Béla karaktere izgalmas – villáminterjú Lábodi ÁdámmalIdén te játszod a címszerepet, de számodra a Koronázási Szertartásjáték, Királyi Napok nem ismeretlen.
A koronázás már hetedik éve minden nyaramnak része, az év ezen szakába semmilyen más programot nem szoktam tervezni. Szeretem és nagyon jónak tartom azt az elképzelést, hogy ebben a városban ilyen mélyrehatóan foglalkoznak mondjuk az Árpád-házi királyokkal. Szerintem ez remek ötlet, és nyilván az elején volt némi félsz mindenkiben, hogy ez a fajta előadás ne váljon unalmassá a pörgős életritmushoz szokott embereknek. De szerencsére évről-évre telt ház előtt megy az előadás, úgy, hogy nem kicsi a nézőtér. IV. Béla karaktere pedig számomra azért is izgalmas, mert neki nagyon lentről kellett, hogy visszatornássza, hogy mindaz, ami ma itt van, itt lehessen.
Az előadás szerves része, hogy a színészek, színművészek a Nemzeti Emlékhelyen óriási ledfalak előtt kameráknak is játszanak. Ez mennyire nehéz feladat?
Messze vannak tőlünk a nézők, vagyis muszáj közel hozni őket, már csak azért is, mert olyan mélységű a téma, hogy fontos a közeli kapcsolat, és ötven méterről nem lehet közel kerülni. De a technika lehetővé teszi, hogy azokat pillanatokat, ahol szükség van az úgynevezett intimitásra, közel hozhassuk a nézőkhöz. Ez egy jó lehetőség, ugyanakkor nem kell és nem is szabad közben arra gondolnunk, hogy egyszerre játszunk filmszínészként és színpadi színészként. Ha ekkora terünk van, akkor nem érdemes szobaszínházban gondolkodni, ilyenkor az ember kihasználja azt a lehetőséget, hogy egy olyan összművészeti előadás jöhet létre, amiben a vizualitás, a színpadi jelenlét és mozgás, a zene, az ének, a kórusok együtt vannak, akárcsak egy filmben.
Délutánonként az utcaszínházzal is színesíted a Királyi Napok forgatagát…
Igen fontosnak tartottam, hogy csináljak valamit, ami egy kicsit ellenpont, máshonnan közelíti meg a Királyi Napokat. Vicces, bátor, harsány és rendkívül élvezzük Egger Géza kollégámmal, akivel az utcaszínházat csináljuk most már hetedik éve. Jobku és Dzsevu akrobatikus történelemóra színházáról van szó, ahol megjelenik két tornadresszbe öltözött hobbidetektív színjátszó, és a nyomába erednek az éppen aktuálisan koronázandó királyunk egy rejtélyének.
A furcsa csavar az most, hogy idén te vagy az a király…
Igen, és volt is egy kis konfliktusom, hogy az most hogy lesz, hogy én délután az utcán viccelődök IV. Bélával, utána este meg én játszom. Így idén Porogi Ádám a Radnóti Színházból csatlakozik hozzánk, de többet nem árulhatok el, mert akkor az már spoiler lenne.
