Elegáns ármánykodás a brit arisztokrácia krémjével - Downton Abbey kritika
Elegáns ármánykodás a brit arisztokrácia krémjével - Downton Abbey kritika
Elegáns ármánykodás a brit arisztokrácia krémjével - Downton Abbey kritikaKülcsín
2010-ben olyan sorozat csapódott be a nappalikba, amely bár nem volt egyedi, de annyira jól sikerült, hogy végül három Golden Globe- és tizenkét Emmy-díjat is nyert. De ne siessünk ennyire előre.
A Downton Abbey-szériát eredetileg három évadosra tervezték, ám a tizenkét milliós nézettségnek köszönhetően újabb évadot rendelt be a sugárzásért felelős szolgáltató, amelynek aztán az lett az eredménye, hogy a kosztümös drámasorozat a világ egyik legérdekeltebb televíziós produktuma lett. Így aztán szépen sorban érkeztek a folytatások, hogy aztán 2015-ben a hatodik etappal lezárják a Crawley család történetét.
Ja igen, a Downton Abbey a címmel megegyező nevű kitalált, yorkshire-i nagybirtokon játszódik, a történet főszereplői pedig az arisztokrata Crawley család és annak szolgálói. A sorozat főként a brit történelem nagy pillanatainak a család életére hatást gyakorló mozzanatait mutatja be: például ilyen nagy pillanattal nyit a sorozat első része, amely a Titanic elsüllyedése utáni napon játszódnak. Az első évad az első világháború kitörésével ér véget.
A második évad a világégés és spanyolnátha időszakáról számol be. A harmadik évadban a háborúk közötti időszakba és az írek önállósági küzdelmeibe nyerhetünk betekintést. A negyedik évad a Teapot Dome scandal idején játszódik, míg az ötödik évadban az 1923-as választások és a müncheni sörpuccs is szóba kerül, a hatodik évad meg főleg a búcsúzkodásról szól. Nem rajongok az ilyesfajta drámákért, de ez a megközelítés igencsak tetszik.
Hogy a sztorit végleg lezárják, a készítők (köztük a sorozat atyjai, Gareth Neame és Julian Fellowes) tető alá hoztak egy mozit, így az utolsó vacsora után sanszos, hogy soha többet nem láthatjátok a hosszú évek alatt megkedvelt karaktereket.
Sztori
Downton Abbey története a sorozat végében látottak után pár évvel, 1927-ben veszi fel a fonalat, amikor is az események központjában álló Crawley család levelet kap, amelyből kiderül, hogy a királyi család látogatóba érkezik hozzájuk, mégpedig az uralkodó angliai túrájának egyik állomásaként.
Persze nem is Downton Abbey lakóiról lenne szó, ha a hír hallatán nem indulnának be a fogaskerekek, így az egész yorkshire-i kúriában konfliktusok, románcok és cselszövések kezdenek kibontakozni, az események pedig egy idő után olyan fordulatot vesznek, amelynek eredményeképpen hirtelen egész Downton jövője forog kockán. Csak a szokásos.
Karakterek
Mivel a Downton Abbey-film számos karakterek évek óta a sorozat része, ezért nekem nem sikerült annyira megismernem őket, mint a rajongóknak. Így nem szívesen írok róluk rosszakat, csakis a jóra koncentrálok. Vidám percek következnek.
Tehát a hangulat mellett az egyik legnagyobb pozitívum a többségében angol színészek játéka, amelyet sajnos nem eredeti szinkronnal láttam, ugyanis úgy sokkal jobban magába szippantott volna Downton Abbey világa. A karakterek egytől-egyik telitalálatnak bizonyultak, első benyomásom szerint egyikük sem lógott ki a közegből - maradjunk annyiban, látszik, hogy évek óta az arisztokrácia színfalai között sürgölődnek.
Ha egy valakit ki kell emelnem, a Harry Potter miatt (ott Minerva McGalagony szerepében láthatjuk) amúgy is szemet szúró Maggie Smith, aki érzésem szerint simán elvitte a show-t, és ilyen rövid idő után is a kedvenc karakteremmé lépett elő. De amúgy a többiek játéka is pazar, szóval e tekintetben nem érheti szó a ház elejét.
Összegzés
Bár nem láttam a Downton Abbey-szériát, igencsak magával ragadott a sorozat befejezésére szánt film, igaz, sok mindent nem értettem a szereplők között kialakult kapcsolatokból és a számtalan visszautalásból, de ha ezektől elvonatkoztattam, akkor igencsak jól szórakoztam. Megmondom őszintén egészen gyerekkorom óta magával ragadott az angliai miliő (sanszos, hogy a 101 kiskutya miatt), így ha csak a helyszíneket, a kosztümöket és a britekre hajazó egyediségeket nézzük, akkor a Downton Abbeynél tökéletesebb filmet keresve sem találhatnak az életérzés rajongói.
Akik pedig kenik-vágják a sorozatot, na, meg a karácsonyi különkiadásokat, azoknak a mozi maga a lesz a nosztalgiaparadicsom, amelyet akkor is megnéznének, ha kedvenc szereplőik éppen a kertben tevékenykednének, vagy a nagy semmiről beszélgetnének.
Tehát összességében a Downton Abbey szélesvászonra megálmodott változatát elsősorban keményvonalas rajongóknak ajánlom, ugyanis nekik az újabb fondorlatokkal teli, Downtonban töltött két óra, maga lesz a kánaán. Illetve, ha netalántán oda meg vissza vagy Angliáért, akkor is simán megér egy próbát, minden más esetben nagy ívben kerüld el, ugyanis a szériában megszokott arisztokratikus momentumokon túl az átlagmozinézőnek sajnos nem nyújt semmi maradandót. Csak egy jól megkomponált kosztümös dráma, más semmi.
