Light rain showers30 °C
2020. július 6. hétfő Csaba
Menü

Amikor játék az iskola - Matyi József tanítóval beszélgettünk

Amikor játék az iskola - Matyi József tanítóval beszélgettünk
Matyi József azt vallja, élménnyel jobban csúszik a tanulás (Fotó: Kiss László)

Az írás, olvasás, számolás, leckeírás, gyakorlás egy kisiskolás számára könnyen rutinná válhat. A közös alkotás, játék és versenyzés öröme az iskolát izgalmas hellyé varázsolja amellett, hogy a gyerek könyvből nem tanulható készségeit is fejleszti – vallja Matyi József, a „kis Vasvári” tanító bácsija.

 

Megvan a játék helye és ideje!

Matyi József több évtizede van a pályán. Kiemelte, hogy az egykori gyerekek és a maiak között értelmi és érzelmi szempontból nincs különbség. Nevelés- és magatartásbeli azonban van!

Akkoriban nyugodtabbak voltak a gyerekek. Lehetett rögtön tanítani, ahogy bekerültek az iskolába. Most viszont nagyon sok idő elmegy a neveléssel, míg egy olyan közösséggé formáljuk őket, akikkel már lehet dolgozni. Zajban, fegyelmezetlenségben nem lehet tanulni! A gyerekek csak akkor tudnak odafigyelni a tanítóra, ha csend és nyugalom van. Ezzel nem azt mondom, hogy a napi nyolc órában a diák végig fegyelmezetten viselkedjen. A játéknak is megvan a helye és az ideje! De a mai gyerekek nehezebben tudják elfogadni, hogy olykor csendben kell ülni és figyelni, és utána lehet önfeledten játszani.”

Régen a szülők pénzt adtak, hogy a gyerekeiket taníttassák. Ma már ezt a feladatot az állam átvállalta, miután bevezette a tankötelezettséget. Innentől kezdve az állam feladata az oktatás. A nevelés viszont nem.

„A szülő ne várjon arra, hogy ha a gyereket beiratják az iskolába, akkor majd megnevelik. A viselkedési szabályok alapjait, mint például az étkezési illemszabályok elsajátítása, a saját holmik rendben tartása, cipőkötés vagy a társas viszonyok kezelése, kisgyermekkorban kell lerakni. Ha ezt a szülő elmulasztja, akkor később egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen lehet bepótolni.”

A mai gyerekek nagy része nehezen vagy egyáltalán nem tud kapcsolatot teremteni a felnőttel. Sokszor erős ingerre van szüksége, hogy felemelje a fejét és észrevegye, ha szólítják, vagy tudja, éppen kire kell figyelni.

A figyelemnek és a játéknak is megvan a helye és ideje! (Fotó: Kiss László)
A figyelemnek és a játéknak is megvan a helye és ideje! (Fotó: Kiss László)


A guruló tűzhányótól a világítótoronyig

Matyi József azon a véleményen van, hogy a tanulás, a leckeírás és a gyakorlás hamar rutinná válik, ezért a gyerekeknek szükségük van élményekre, melyekkel könnyebben csúszik a tudomány: „Az a sokféle tevékenység, amivel próbálkozom az iskolában a tanítás mellett, mind azt a célt szolgálja, hogy a tanulás könnyebben menjen. Egy tanuló nem egy matekpéldáért fog reggel örömmel felkelni, sem egy nyelvtani mondatelemzésért, hanem azért, mert továbbfestjük a nagy képet, építjük a flúgos járművet, ragasztjuk a papírsárkányt, beszélgetünk a gyűjteményekről, készülünk a műsorral.”


A Flúgos futam járműveinek egy régi szerelőjátékkal készítenek egyszerű, gurulásra alkalmas alapot. Erre aztán minden olyat – például papírmadarat kalitkástul, tűzhányót, világítótornyot – rá lehet építeni, ami magától nem gurul.

Az elsősök járgányai még jóval egyszerűbbek, mint a negyedikeseké, amikor már ötleteket dolgoznak ki és plusz alkatrészeket hoznak hozzá. Az építési és balesetvédelmi szabályokat az első csavarozás előtt megismerik, csak utána indulhat a munka. Ilyenkor szinte meg sem pisszennek, annyira belefeledkeznek a feladatba. Öröm nézni, ahogyan dolgoznak, alkotnak: „Lehet, hogy egyik-másiknak még csavar sem volt a kezében, nemhogy úgy összecsavarozzon egy anyát és egy csavart, hogy közben két elemet összefog. A kis ujjukkal hamar rájönnek, melyik az irány! Hogy mi lesz belőle? Sokszor még ő sem tudja, nem áll össze a fejében a végtermék. De teszi a dolgát!”


A felnőtt szemmel furcsának tűnő járművek a szépség és a jó ötlet kategóriában is versenyeznek, de a legnagyobb izgalom mégis az iskola aulájában megrendezett gurulási versenyt övezi. Volt már arra példa, hogy több futamot kellett tartani, mire eldőlt az elsőbbség.


Sárkány a levegőben


Egy másik érdekes projekt a szeptemberi sárkányeregetés, amihez a gyerekek készítik el hurkapálcából, krepp-papírból az egyedi papírsárkányukat.

„Elsőben csak a könnyebb műveleteket bízom a gyerekekre, a ragasztást, díszítést, mert a pontos mérés, kötözés fontos része a készítésnek, a sikeres eregetésnek. De minden előttük készül, hogy figyeljék, lássák a folyamatot. Ahogy haladunk az évek során, úgy végeznek el egyre több műveletet.”

Ezután kijelölnek egy délutánt a szülőkkel, és egy közeli szabad területen közösen eregetnek. Ha van szél, az a jó, mert fent marad a sárkány a levegőben. Ha nincs szél, az is jó, mert akkor lehet szaladni vele.

„Ez egy kétszemélyes játék. Felhúzáskor valaki tartja a sárkányt, valaki pedig a hosszú zsinórt húzza. Legtöbbször az anyuka vagy az apuka szalad a sárkánnyal, a gyerek pedig csak nézi. Az is igaz, ha a gyerek húzza a zsinórt, akkor nem látja, hogyan repül a sárkánya. Mindenesetre öröm nézni és figyelni, hogyan ereget szülő és gyerek együtt!”

A gyerekek gipszkartonképei nagyobb falfelületen is jól mutatnak (Fotó: Kiss László)
A gyerekek gipszkartonképei nagyobb falfelületen is jól mutatnak (Fotó: Kiss László)


Házi galéria gipszkartonból


Matyi József a diákjaival csoportosan szokott gipszkartonra festeni. Az ötlet már vagy tizenhárom-tizennégy éves: „Még az előző házunkban készítettem a tetőteret, melynek kialakításához gipszkartont is használtunk. Láttam, hogy papír alapú az oldala, arra meg lehet temperával festeni. Egy sima A4-es papírra festett képnek ki tudja, milyen sorsa lesz, mert nem egy egyszerűen kiállítható, falra akasztható formában küldjük haza. Ezzel szemben egy akasztós, festőszalaggal bekeretezett festményt bármikor, bárhová fel lehet tenni! Ráadásul az iskola aulájában a falakon rengeteg hely van, ezért a nagy méretű gipszkartonképek is tudnak érvényesülni. A nagyobb műveken egyszerre többen is dolgoznak. Öröm nézni, ahogy együtt alkotnak! Sokszor ebben látom a magam játékát.”

Ehhez azonban önálló munkára kell nevelni a gyerekeket. Ha egy kisiskolásnak van annyi ismerete, tapasztalata, hogy egyedül meg tud oldani egy feladatot, az már nagy dolog. Ilyenkor engedni kell, hogy csinálja!

A festésnél mutatok a gyerekeknek egy-egy vázlatot, mert sokszor a felrajzolással megy el a legtöbb idő. Ő biztos nem teljesen úgy másolja le, de van már egy mintája, fogózkodója, ami alapján el tud indulni.”

A tanító festés előtt bemutat a gyerekeknek egy vázlatot, ami alapján már mindenki neki tud állni a munkának (Fotó: Kiss László)
A tanító festés előtt bemutat a gyerekeknek egy vázlatot, ami alapján már mindenki neki tud állni a munkának (Fotó: Kiss László)

 


Egy különleges farsangi színház


A farsang Matyi József osztályában igazán különleges ünnepnek számít, hiszen a gyerekek nemcsak beöltöznek, hanem ketten-hárman összeállnak és jeleneteket dolgoznak ki, de arra is van lehetőség, hogy aki szeretne, egyedül lépjen fel. Például énekeljen, szavaljon vagy valamilyen hangszeren játsszon. A rendhagyó előadás után a diákok ismerkednek a tánclépésekkel, például a keringővel, a kacsa- és a boszorkánytánccal, a rock and rollal, így mire befejezik az alsót, a fiúk és lányok párban együtt tudnak táncolni.


A sok kreatív projekt mellett Matyi József minden évben elviszi a gyerekeket a pentelei erdőhöz biciklivel. Ez egy nagyjából hat és fél kilométeres táv, amit már az elsősökkel is biztonságosan meg lehet tenni. Igaz, rengeteg szervezést igényel, de nemcsak tekernek, hanem ha éppen frissen kaszálták a füvet, közösen szippantják magukba a friss széna illatát, nyársat faragnak szalonnasütéshez, kötélen lendülnek árok fölött és a dudálóponton táblán biztatják a kamionosokat a dudálásra.


Legyen partner a szülő!


Mindehhez azonban szükség van a szülő együttműködésére is: nekik mindig el kell mondani, hogy a tanév során mit és hogyan fognak csinálni és azzal mit szeretnének elérni. Ha ezekkel egyetért az anyuka, apuka, akkor megbízik a tanítókban és mindenben társuk lesz: „A szülőt meg kell nyugtatni, hogy ami az iskolában történik, jó a gyereknek, és legyen abban partner, hogy egyet mondjunk. Én nem hagytam fel azzal a régi szokással, hogy elmegyünk családlátogatásra, mert egy-egy ilyen alkalommal rengeteg információt tudunk meg a családról. Ez bennünket, pedagógusokat segít abban, hogy megértsük a gyereket és azért fogadjuk el, mert tudjuk a hátteret. Vagy segít abban, hogyan közeledjünk hozzá, hiszen ahány ház, annyi szokás. Nekünk az is feladatunk, hogy ezt a sok szokást eggyé gyúrjuk!”

Matyi József végül megjegyezte, hogy nemcsak a pap, de a jó tanító is holtig tanul. Ő maga többféle szakmában, mint a kőműveskedés, cserépkályharakás vagy éppen a fafaragás is otthonosan mozog. Valamilyen szinten mindegyik benne van azokban a "projektekben", amit a diákjaival együtt csinál: „Egy fal építéséhez is biztos alapokra van szükség. Az ismereteket innen-onnan össze lehet szedni, de ha az alap nem jó, akkor az a végeredményen is meglátszik. Az elemek csak akkor passzolnak össze, ha mindegyiket azonos szabályok szerint rakják össze!”

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár