Ezek voltak a mohai tikverőzés legszebb pillanataiEzek voltak a mohai tikverőzés legszebb pillanatai
Szinte biztos vagyok benne, hogy nincs olyan ember széles e vidéken, aki még ne hallott volna a mohai tikverőzésről és a gyerekek körében rettegett kormozásról (igen, anno én is paráztam, és azóta sem tudtam megemészteni, hogy szanaszét kenték az arcom).
Röviden annyi a lényege, hogy a mohai tikverőzés olyan vidám farsangi népszokás, amelyet a hagyományokhoz híven húshagyó kedden bonyolítanak le és az egész falu részt vesz rajta: a fiatal fiúk magukra aggatják az apjuktól, a nagyapjuktól örökölt, netalántán saját kezűleg készített maskarájukba, amelyet az elmaradhatatlan álarc tesz igazán sejtelmessé.
Ha összeállt a csapat, akkor az alakoskodók körbejárják a falut, bekéredzkednek a tyúkudvarokba, hogy jól fenéken suhintsák a gyanútlan tojókat, amiért elemózsiát kapnak jutalmul. Hogy miért? A népi hiedelem szerint a tyúkok elfenekelése egészen egyszerűen növeli a termékenységet.
Négy tipikus alak jelenik meg a jelmezesek között:
Az első a legifjabb legényekből választott színesebbnél-színesebb szalagokkal díszített, lánynak öltözött tikverő, aki az ételadományokat gyűjti, és ahogy a nevéből kitalálhattátok, ő náspángolja el szerencsétlen állatokat.
A második figura a bohóc, aki egyrészt arra figyel, hogy a lányruhás adománygyűjtőknek haja szála se görbüljön, másrészt pedig arra, hogy minden kilátogató tetőtől-talpig megkapja a magáét a gondosan előkészített koromból.
A harmadik résztvevő a török, aki hatalmas szalmakötegekkel kitömött maskarában próbálja túlélni a napot, amely igencsak embert próbáló feladat, ugyanis amellett, hogy alig tud járni, a bohócok is folyamatosan gúnyt űznek belőle. A mohaiak így űztek tréfát a hosszú idő után elkergetett törökökből.
A negyedik szereplő pedig nem más, mint a kéményseprő, aki egyrészt szerencsét hoz, másrészt neki kell gondoskodnia, hogy az alakoskodók még véletlenül se fogyjanak ki a koromból.
Ha minden megvan, akkor mutatjuk, hogyan is nézett ki az idei mohai tikverőzés: