Capone kritika: Tom Hardy ide vagy oda, céltalan belső utazás lett Al Capone újabb mozija
Capone kritika: Tom Hardy ide vagy oda, céltalan belső utazás lett Al Capone újabb mozija
Capone kritika: Tom Hardy ide vagy oda, céltalan belső utazás lett Al Capone újabb mozijaKülcsín
Mivel Al Capone a világ egyik - ha nem a - legismertebb bűnözője, csillapíthatatlan étvággyal vetik rá magukat az emberek minden olyan alkotásra, amelyben belekukkanthatnak életének valamely szegmensébe.
Nem beszélve arról az apróságról, hogy a gengszterfilmek amúgy is vonzzák a népeket, így Hollywoodban is igencsak népszerű témának számít (bár fénykorát a ‘80-as, ‘90-es években élte, manapság is igen sűrűn kerül terítékre) az alvilági játszmák bemutatása.
Ennek köszönhetően az évek során számos klasszikus maffiafilm született, és ebből természetesen Al Capone sem maradhatott ki: 1932-ben mutatták be A sebhelyesarcút, amely bár más nevekkel operált, de tévedhetetlenül Capone legendáját dolgozta fel.
1987-ben Kevin Costner főszereplésével olyan mozi (Aki legyőzte Al Caponét) kavarta fel az állóvizet, amely nem Al Capone éveinek bemutatására, hanem sokkal inkább lebuktatásának történetére fókuszált, ám Robert De Niro így is olyan emlékezetes alakítással rukkolt elő, hogy sokan Capone legjobb megformálójaként tartják számon.
És akkor ott van még a Boardwalk Empire - Gengszterkozó fiatal Al Capone-ja is, akit az egyre inkább gengszterfilmekre szakosodó, amúgy zseniális Stephen Graham keltett életre.
Ehhez az impozáns névsorhoz kívánt csatlakozni korunk egyik legtehetségesebb és legtöbbet foglalkoztatott színésze, Tom Hardy is, aki a Capone főszereplőjeként az ismert maffiózó börtön utáni éveibe enged bepillantást. Mondanom sem kell, hogy erre a párosításra aztán szinte minden filmszerető felkapta a fejét, ám a lelkesedés addig tartott, amíg fény nem derült a rendező kilétére. Csak annyit mondok: Josh Trank.
Sztori
A chicagói maffia egykori vezére, Al Capone (Tom Hardy) főleg szeszcsempészettel, szerencsejátékkal és prostitúcióval szerzett nevet magának az alvilágban, nem beszélve arról, hogy számtalan gyilkosság elrendelését és elkövetését is a számlájára írták.
Éppen ezért hatalmas meglepetésként ért mindenkit, amikor 1931-ben adócsalás vádjával került bíróság elé, ahonnan aztán már nem volt menekvés: tizenegy év börtönbüntetésre ítélték. Capone 1934-ben a híresen hírhedt Alcatrazba került, ahonnan egészségi állapotára való tekintettel 1939-ben engedték szabadon.
Na, innen veszi fel a mozi a fonalat: Al Capone a rácsok mögött eltöltött évek után családjával karöltve a Miami mellett található vityillójába fészkelte be magát, ám betegségének (elméjén szépen lassan úrrá lesz a téboly, szifilisze pedig részleges bénulást okoz szervezetében) köszönhetően nem tud visszatérni birodalma élére, sőt, az sem nagyon jut az eszébe, hova rejtette az évek alatt összeharácsolt pénzét, mintegy 10 millió dollárt.
Persze az orvosa (Kyle MacLachlan), a drágalátos famíliája és az FBI is megtesz mindent, hogy felfrissítsék az öreg bűnvezér memóriáját...
Karakterek
Ha már figurák, akkor ki mást vennék górcső alá, mint a világ egyik legjobb színészét, Tom Hardyt, aki számos őrült szerepe után ezúttal nem másnak, mint a sebhelyesarcúnak maszkírozva mutatta meg a nagyérdeműnek, hogy bármilyen karakter bőrébe bele tud bújni?
Mert hát valljuk be: ahogy Hardynak átformálták az arcát, az valami hátborzongatóan lélegzetelállító. Ezt egyszerűen látni kell, arról nem is beszélve, hogy bár a film hagy némi kívánnivalót maga után, azért a színészek teljesítményére egyáltalán nem lehet panasz.
Tom Hardy morog, bámul, vergődik, nyáladzik, szóval mindent csinál, amit a szerepe megkövetel, és az, hogy ezt egy idő után már nem tudja a gyomrunk befogadni, nem az ő hibája. Végig maximális fordulatszámon pörög, mindent megtesz azért, hogy hiteles képet kapjanak a nézők Al Capone utolsó napjairól. Más kérdés, nem biztos, hogy erre voltak kíváncsiak.
Rajta kívül felbukkan még Matt Dillon, Al Sapienza és Kyle MacLachlan is, akik mind üde színfoltjai az alkotásnak. Kár, hogy a színészek játékán kívül mást nem nagyon lehet ide sorolni.
Összegzés
Mivel Tom Hardy az egyik kedvenc színészem és Al Capone személye is képes tömegeket megmozgatni, igencsak sokat vártam a gengszterfőnök utolsó éveit feldolgozó alkotástól, ám akkorát csalódtam, olyannyira nem tértem észhez a végefőcím után, hogy miután nekiálltam megemészteni a látottakat, a címszereplőhöz hasonlóan üveges tekintettel bámultam magam elé, amely közben egyetlen kérdés érlelődött bennem: mi a babám füle volt ez? És akkor még finoman fogalmaztam azzal kapcsolatban, mi minden játszódott le bennem.
Újabb várva várt alkotás, amely a kukában landolt. Persze azért nem ennyire botrányos a film, de ahhoz képest, hogy korunk egyik legtehetségesebb színésze keltette életre a valaha élt legismertebb gengsztert, hát, maradjunk annyiban: sokkal, de sokkal többet vártam volna.
Példának okáért egy kidolgozott történetet, vagyis mivel a sztori adott volt, egy normálisan összerakott cselekményt. Persze ennek sikertelensége Josh Trank rendezői székbe való ültetésével szinte borítékolható volt, ugyanis saját vízióival eddig sem lopta be magát sem Hollywood, sem pedig a közönség szívébe.
És akkor jött a Capone, amellyel újabb film került fel a balul elsült alkotásai közé. De komolyan: ezen még bárki is meglepődik? Vagy egyáltalán mi volt a terv? Ha az, hogy egy olyan hörgő-morgó, maga alá csináló Al Capone-t mutassanak be, akire senki nem kíváncsi, akkor bejött a számításuk. Nem véletlenül landolt a neten.
Mondjuk, ha többet látunk abból, Capone hogyan épült le a börtönben, jobban el tudtuk volna csípni, de nem, Trank olyan aspektusában ragadta meg a témát, amely egyáltalán nem nevezhető nézőbarátnak. Igazából semmilyen barátnak nem menne el, ugyanis az összképet tekintve egyáltalán nem élveztem a filmet.
Pozitívumként kell megemlítenem Tom Hardy már-már félelmetes realisztikus játékát, aki remekül asszisztált Josh Trank elméjének kibontásához. Ohh, hogy Tranket írtam volna? Ez pusztán csak a véletlen műve. Vagy mégsem?
Mindenesetre szigorúan egy próbát megér, ugyanis Hardyt látni kell, ahogy teljesen elmaszkírozva, egy szerepbe próbálja összezsúfolni valaha eljátszott összes eddigi karakterét. Csak figyeljetek...
