NB! Read the comments in the apiChanges section in the XML24 °C
2020. július 3. péntek Kornél
Menü

Burok-völgy: a természet kalandparkja

Burok-völgy: a természet kalandparkja
Burok-völgy (Fotó: László-Takács Krisztina)

Ha gyerekekkel akarunk kirándulni sokféle kritériumnak kell megfelelnie a helynek: ne legyen túl nehéz a terep, ne legyen túl egysíkú, ne legyen túl hosszú, mindemellett legyen annyira izgalmas, hogy egy játékkonzolon nevelkedett fiatal ingerküszöbét képes legyen súrolni. Várpalota szomszédságában ilyen helyre akadtunk.

Még nem hallottam a Burok-völgyről, igaz, nem is vagyok otthon a turista térképek böngészésében. Inkább csak egy kis természetre vágytunk, mert mikor lett volna tökéletesebb időjárás a kimozduláshoz, mint a karantén időszak kellős közepén! Szóval elhatároztuk, hogy keresünk egy helyet, ahol lehetőleg nem, vagy csak kevés emberrel találkozhatunk.

Amikor Várpalota felé útnak indultunk, még azt gondoltuk, sétálunk egy jót Királyszálláson, de az erdő szélén lévő parkot a vírushelyzet miatt lezárták, így vissza kellett fordulnunk. Úgy döntöttünk, az odavezető útról valahol majd bemegyünk az erdőbe.

Burok-völgy (Fotó: László-Takács Krisztina)
Burok-völgy (Fotó: László-Takács Krisztina)

Ekkor láttunk meg egy kis táblát visszafele menet néhány méter múlva balra: Burok-völgy. A nyíl irányába haladva két perc alatt a világ legkedvesebb erdei sétányára érkeztünk: az út mentén virágba borult medvehagymaszőnyeg, a fák lombkoronája pedig éppen annyira sűrű, hogy árnyékot adjon, mégsem annyira, hogy ne engedje be a nap sugarait.

A Burok-völgy a legnagyobb medvehagyma-lelőhely a környéken, érdemes kimenni április-májusban, rengeteg medvehagymát lehet itt szedni. Én pestót és krémlevest is készítettem az itteni medvehagymából.

Olyan ez a hely, mint egy elvarázsolt, mesebeli erdőliget, pont, mint amilyenbe Piroskát képzeljük, ahogy kosarával a nagymamához siet, persze mindezt a farkas nélkül. Kellemesen kanyargó út visz be az erdőbe, könnyű sétának indul, de az első keresztbe dőlt fatörzs láttán rájöttünk, hogy járókeretes nyugdíjasként itt nem sokra mennénk, mert itt bizony mászni kell.

Az akadályok egyre sűrűsödtek, ahogy az erdő lombkoronája is: árkokon, fatörzseken másztunk, és lazán hívogató erdőliget pillanatok alatt akadályokkal teli őserdővé változott. Persze csak annyira, hogy még egy ötéves is simán átlendítette magát a legvastagabb törzsön is, ahogy a völgybe leomlott, mohás sziklatömböket is könnyedén kikerülte.

Az biztos, hogy minden lépésnél oda kell figyelni, mi is bújtunk, másztunk is, ahol lehetett. Eltévedni pedig képtelenség, mert itt-ott, feltűnik a piros keresztjelzés. Kész erdei akadálypályán küzdöttük át magunkat körülbelül 5 kilométeren keresztül, és bár a magas páratartalom sem segített a haladásban, a fák lombja miatt kellemes hűvös volt.

 

A Burok-völgyben található őserdő helyi jelentőségű természetvédelmi terület. A félkör alakú völgy Királyszállástól Bakonykútig húzódik, közel 10 kilométer hosszan. Szintkülönbsége 210 méter, átlagos mélysége 50-90 méter. Nehezen járható, sok akadállyal tűzdelt útvonal. A szabdalt, nehéz terep megóvta a völgy élővilágát, a különleges klíma pedig számos ritka növény- és állatfaj létét biztosítja. A völgy igazi ritkasága a Magyarországon talán egyedülálló őserdő jelleg, ahol a természetes állapotok fellelhetők.

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár