Nárcisztikus hangszerfeltalálótól ered a mai görkorcsolya őse
Nárcisztikus hangszerfeltalálótól ered a mai görkorcsolya őse
Nárcisztikus hangszerfeltalálótól ered a mai görkorcsolya őseJoseph Merlin egy londoni jelmezbálra készülődött 1760 egyik téli napján. Ezermester volt, hangszerfeltaláló és magamutogató. Folyton a középpontban akart lenni, szerette, ha az emberek észreveszik.
Idétlen jelmezt öltött, a lábára szíjazta legújabb találmányát, egy pár kerekekkel felszerelt cipőt, majd grandiózus belépőt rendezett magának: begurult a bálterembe, miközben hegedűn játszott.
A bálozóknak tetszett Merlin színes ruhája, hegedűjének kellemes dallama, de leginkább arra figyeltek fel, ahogy kissé nárcisztikus ezermesterünk irányíthatatlanná vált járművén száguldozott ide-oda a teremben.
Túl későn döbbent rá, hogy sem kanyarodni, sem fékezni nem tud. Teljes erővel csapódott egy hatalmas drága tükörnek, amelyet darabokra tört. Hegedűje és ő maga is súlyosan megsérült. Egy ideig Merlin találmánya - amelynek két kereke volt, egy elöl és egy hátul - feledésbe merült.
A következő száz évben több feltaláló próbálta továbbfejleszteni újabb kerekek hozzáadásával vagy a kerekek elhelyezésének megváltoztatásával. A fordulás és fékezés problémája az újítások ellenére is megmaradt. A görkorcsolyázás továbbra sem volt szórakoztató, inkább a veszélyesnek mondható kategóriába tartozott.
Elérkezett 1863
Egy amerikai bútorkészítő és feltaláló, James Plimpton figyelme a kerekes cipő felé fordult.
Tervezett egy görkorcsolyát, amelynek négy kereke volt, kettő elöl, kettő hátul. A tengelyek és a fémtalp közé gumipárnát szerelt. A görkorcsolyázó oldalra dőlve, súlyának áthelyezésével kormányozhatta sporteszközét és irányítása alatt tarthatta annak mozgását.
Plimpton először nem akart mást, csak egy korcsolyát készíteni, amelyet nem csak télen, hanem nyáron is használhatott. Végül annyira megtetszett saját találmánya, hogy úgy gondolta, megosztja másokkal.
1867-ben Rhode Islandben, Newportban megnyitotta a világ első görkorcsolyapályáját.
Hatalmas sikere volt, az emberek tolongtak, hogy felcsatolhassanak egy pár Plimpton-korcsolyát. Az 1890-es években mát több tucat pálya működött Észak-Amerikában és Európában.
A 19. század végére már nemcsak egyedi megrendelésre készítették a korcsolyákat, hanem gyártásuk tömegessé vált.
A 20. század elején elkezdődtek a görkorcsolya-versenyek, ahol még csak görtáncolni lehetett. Aztán hamarosan megjelent a görhoki, ma pedig már számtalan (például gyorsasági, terep) változatát ismerjük. Az Európai Görkorcsolyázó Szövetség is már több mint nyolcvan esztendős.
