Megdöntötte saját triatlonrekordját Fogarasi ZoltánMegdöntötte saját triatlonrekordját Fogarasi Zoltán
„Az idei évemre vegyesen hatott a Covid-19 vírus jelenléte. Ami pozitívum volt számomra az az, hogy több időt tudtam együtt tölteni a családommal és több idő maradt a házunk felújítására is” – árulta el Fogarasi Zoltán.
A móri fiatalember negatívumként azt említette meg, hogy elmaradtak a futó- és triatlonversenyek. Így ingataggá vált az edzéstervezés és a versenyekre való felkészülés is.
Amelyik rendezvényekre eredetileg ment volna, azoknak a 70-80%-át törölték vagy elnapolták. Nagyon várta a nagyatádi Ironman triatlont (ami 3.8 km úszást, 180 km kerékpározást és 42.195 km futást foglal magába), ám ezt idén inkább kihagyja – több ok miatt is -, s a nevezését átviszi a következő évre. Ez lett volna egyébként Nagyatádon a harmadik Ironman távja.
Ugyanígy elengedte az idei Balaton-átúszást is. Az Extrememan 50.1-es székesfehérvári rövidtávú triatlon versenyre is nagyon vágyott, amit a szervezők áthelyeztek egy későbbi időpontra Kaposvárra, s opcióként felajánlották, hogy átvihető a nevezés a 2021-es évre. Ő ez utóbbit választotta, vagyis jövőre áll majd rajthoz. Elmaradt a Tatai Tófutás, a móri éjszakai Ezerjó Futás (amin tavaly és tavalyelőtt is harmadik helyezést ért el), s az Ezerjó Félmaraton összes távja is (itt a maratonon indult volna). Ezeken kívül idén kihagyott több maratont, ultra távot, félmaratont és apróbb távokat is.
„Az idei edzéstervezésem teljesen felborult” – mesélte – „Inkább amolyan szinten tartó jelleggel készültem. Sokan bizonytalanságban éltünk hónapokig, vártuk a nagy csodát és azt, hogy legyen végre valamilyen verseny megrendezve. Nehéz a szervezők dolga is, hatalmas nyomás nehezedik rájuk mindenféle irányból. Most, hogy enyhült a Covid-19 helyzete, próbálják menteni és megtartani a versenyeket. Mi meg annak örülünk, ha mehetünk is azokra."
Zoli nagyjából kétszer annyit futott az utóbbi hónapokban, mint a vírus megjelenése előtt. Igyekezett kevésbé terhelni a szervezetét ebben a nehéz időszakban: az alacsonyabb intenzitású és a minőségibb edzésekre fektette a hangsúlyt.
„A központtól kifelé vettem az irányt, de ez kicsit nehéz volt számomra, mert inkább amolyan "városi" futó vagyok” – vallotta be – „A kerékpározást nem vittem túlzásba, jó ideig inkább amolyan szintentartó jelleggel tekertem. A vírusos időszakban egyszer-kétszer tóban úsztam, mivel az uszodákat is teljesen bezárták. Nagy előnyöm az, hogy jól bírom a hideg vizet a jeges fürdőzéseimnek köszönhetően, így 25-50 perceket tudtam úszni a szabadban a 10-16°C-os vízben. Amikor más már a neoprén ruhát húzza magára az úszáshoz, akkor én még mindig csak egy fecske úszóban kezdem meg az edzésemet.”
Az első „vírus utáni” versenye a Tatán megrendezett Old Lake Man triatlon középtávja volt.
Ezzel sikerült is egy picit megviccelnie magát, mert 2.5 héttel a verseny előtt megnézte a nevezési listát és akkor vette észre, hogy véletlenül nem a rövidtávra (1.5 km úszás, 40 km kerékpározás, 10 km futás) nevezett be, ahova eredetileg tervezte, hanem a középtávra( 1.9 km úszás, 90 km kerékpározás, 21 km futás).
„Azonnal nyomtam egy újratervezés gombot és átvariáltam az addigi edzéseimet és a felkészülésemet. Innentől kezdve hosszabbakat úsztam-tekertem-futottam és egy picit jobban megtoltam az edzésintenzitásokat is. Így heti átlag 10-15 órákat edzettem. A középtávú verseny előtti szombati napon a csapattagjaimmal és családtagokkal elmentünk Tatára megnézni a rövidtávú versenyt is, ahol 2-ő MUSZE Triatlon csapattagunk is indult. Így egy szurkolással és beszélgetéssel egybekötött kellemes és motiváló napot tudtunk még együtt eltölteni a vasárnapi középtávú rajt előtt.”
Sajnos a versenyen előtt 4-5 nappal nagyon lebetegedett, így kimaradtak az utolsó felkészülési lazább edzések is. Minden szabadidejét a pihenésre és a teljes felépülésre, regenerálódásra fordította, hogy rajtvonalhoz tudjon állni. (Nem koronavírussal fertőződött meg!)
„Egy picit válságba is került ez a versenyem.” – emlékezett vissza - „Pénteken még úgy volt, hogy a következő napon nem is tudunk menni szurkolni a többieknek és lemondom a versenyt is, mert annyira rossz passzban voltam. Szerencsére szombatra sikerült összeszednem magamat annyira, hogy ott legyünk Tatán és elegendő motivációt nyerjek vasárnapra. Amitől nagyon féltem, az az úszás volt, mivel az orrom folyamatosan eldugult és nem tudtam a levegőt úgy kifújni, mint a lebetegedésem előtt. Tudtam, hogy ezzel még problémáim lesznek majd, így nagyon izgultam. Bringán azért valamennyit lehet pihenni és tudtam, hogy ott tudom majd kontrollálni a pulzusomat is A futástól azért tartottam, mert a nyugalmi pulzusom minden nap 5-10 ütésnyivel több volt és ez bőven elég ahhoz, hogy hosszabb távon előbb kimerüljek. Szóval csak a "túlélésre" és a sikeres célbaérkezésre fektettem a fő hangsúlyt.”
S, hogy tovább bonyolódjon a helyzet: A verseny előtt két nappal a kerékpárján olyan problémát tapasztalt, amit egyedül nem tudott orvosolni. Ezrét a Facebook-on található bringás csoportokhoz fordult tanácsért. Sajnos hiába próbált meg mindenki segíteni neki, nem tudta megjavítani a kerékpárt, mert nagyon összetett volt a probléma.
„Végül két kedves ismerősöm húzott ki a csávából szombat este. Tatáról hazaértünk, beraktam a bringámat a kocsiba és irány Bakonycsernye! A kedves ismerőseim, bringás sportbarátaim önzetlenül és türelemmel segítettek és a vasárnapi indulásra tökéletes állapotban adták vissza a biciklimet. Külön köszönetem és örök hálám nekik! 1-1.5 órányi szét-és összeszerelés, probléma-megoldás után elköszöntem tőlük, majd 22 óra körül haza is értem. Így éjfél körül sikerült ágyba kerülnöm, másnap reggel pedig 5 órakor már ébresztő volt. 5 órányi alvással és még betegen, félve, de annál lelkesebben indultam neki a középtávnak, ahová Szilvia szerelmem és Maja lánykám kísértek el és lelkesítettek, segítettek végig - mint mindig.”
A MUSZE Triatlon tagok közül ezen a napon heten álltak rajtvonalhoz és a rövidtávot már maguk mögött hagyó MUSZE csapattársak és a családtagok is végig szurkoltak nekik. Rengeteg ismerőssel, sportbaráttal találkoztak a rajt előtt és együtt örültek ennek a számukra ünnepnapnak mondható eseménynek.
A móri sportoló elmondása szerint az úszás nagyon nehezen indult. Beigazolódott az, amitől nagyon félt, ám gyorsan sikerült megtalálnia a megfelelő taktikát és úszótechnikát úgy, hogy sikeresen és ne kifulladva tudjon bringára szállni. A megszokott hármas levegővétel helyett csak egyes levegővétellel tudott gyorsban úszni az orrdugulása miatt. Majd átváltott mellúszásra és e két úszásnem vàltogatásával sikerült kellemesen, de valamivel rosszabb úszóidővel partot érnie. 1.5-2 perccel lett rosszabb az úszása a reméltnél, így 42:48 alatt hagyta maga mögött az 1.9 kilométert és futottam a bringás depóba. Depó idő: 4:07 volt, majd irány a 90 kilométernyi bringapálya!
Itt csak a pulzusára figyelt és próbált alacsonyabb zónában maradni, hogy maradjon elég erő-tartaléka az utána lévő 21 kilométeres futásra. Ez a taktika tökéletesen be is vàlt, így sikerült 3:00:22-es idővel elhagynia a bringapályát (a szintemelkedés 700-800 méter volt.) Depó: 4:09 Jöhetett a futás: 3 kör az tó körül, amiben kezdte az úszást is. Az első 7 kilométer nagyon jól sikerült: átlagban 5:02 perc/km-es kört futott, majd ezt követte a következő kör (5:12 p/km), majd az utolsó kilométerek (5:24 p/km).
A félmaratoni futópályát 1:49:17-es idővel hagyta el, s így az eddigi legjobb középtávú eredményét sikerült összehoznia: 5:40:42-es célidővel.
„Iszonyatosan boldog voltam és váratlanul ért ez az eredmény.” – mondta Zoli – „Különösképp azért, mert beteg voltam, keveset pihentem és rengeteg stressz ért, ami rontott a teljesítményemen. Mégis rekordot értem el. Büszke vagyok arra, hogy a móri MUSZE Triatlon csapatnak a tagja lehetek és minden csapattársamra felnézek!”
A sportoló legközelebb szeptemberben áll rajthoz a Balatonman Kenesén (irontávon), aztán elindul a győri Sri Chinmoy maraton 70 kilométeres távján (tavaly 75 km volt, amit 7 óra 39 perc 53 mp-es idővel sikerült teljesítenie), aztán jön a Budapest Maraton (amin már négyszer részt vett, s tavaly 3:47-es idővel teljesített).
„Az idei évem nagyjából ennyi volt és lesz. Bízom abban, hogy jövőre teljesen helyreáll majd minden: egészség, gazdaság és sportügyileg egyaránt. Addig is mindenkinek jó egészséget, kitartást kívánok!”
