A Seuso-kincset egy római kikötő mellett rejthették el? - Videó!A Seuso-kincset egy római kikötő mellett rejthették el? - Videó!
Pereczes Ferenc kameránk előtt azonosította a helyszínt Kovács Loránd Olivérrel, a Gorsium Régészeti Park vezetőjével. Elkészítette annak a római fűtésalagútnak a makettjét, amit a ma már jelentős régészeti lelőhelynek számító parcellán annak idején látott.
A helyszínt emlékezetből rekonstruálta, és megmutatta azt a késő romai kori, negyedik századi mécsest is, amit a kifosztott alagútban talált.
Pereczes Ferenc Szabadbattyánban – a Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható területen – az eredeti helyszíntől néhány méterre állította fel a tizenöt négyzetméteres makettet és idézte fel a több mint ötven évvel ezelőtt történteket.
A férfi számos új információt árult el a szabadbattyáni római kori épületkomplexummal kapcsolatban. Az idős férfit lassan fél évszázada nem hagyja nyugodni a lelőhely kifosztásának ügye. Szerinte itt bukkant Sümegh József a Seuso-kincs páratlan darabjaira. Azt mondja, annak idején hiába tett bejelentést a múzeumnak, sokáig nem történt semmi.
A kezdetek óta csak azt szerette volna, ha Szabadbattyán határában is olyan feltárás történik, mint Tácon.
„Itt római kori település van!”
Az 1970-es években Pereczes Ferenc rendszeresen sétált a feleségével és kutyájával a határban: „Amikor fel volt szántva a téesz területe, akkor szinte minden épületalapot ki lehetett venni a malomig. Akkor mondtam először a feleségemnek, amikor hazafelé menet találtam egy cseréptöredéket, hogy szerintem itt egy római település van. Aztán később találtam nyílhegyet, pénzt, malomkövet, amiket mind bevittem a székesfehérvári István Király Múzeum igazgatójának. Na ő elküldött a fenébe, mondván, itt nincs semmi római kori település! Meglepődtem, de nem hagytam magam, tovább kutattam.
Aztán bevittem egy őrlőkövet, amire igazán felkapta a vizet az igazgató. Azt is kérdezte, hogy van-e munkahelyem. Mondtam neki, hogy igen. Erre ő azt válaszolta, hogy akkor menjek dolgozni és hagyjam azt a területet békén! Nem is jött ki a múzeum részéről senki se, egészen addig, amíg az ólomedényt meg nem találtam.”
A fehérvári férfi volt ugyanis az, aki 1974-ben megtalálta az állatfigurákkal díszített hatalmas ólomüstöt. A mai napig bántja, hogy az üst előkerülésével kapcsolatban téves információk jelentek meg: egy beszámolóban ugyanis azt írták, hogy azt szántás közben találta meg egy paraszt.
Pereczes Ferenc sosem szántott, nem volt földje, mint mondja, az ólomüstöt ő maga ásta ki, s vitte aztán be segítséggel a múzeumba, hiszen több mint száz kiló volt a súlya. A hatalmas üst mellett pénzérméket is átadott. Az átvételi bizonylatot a mai napig őrzi. A beszolgáltatott leletekért ezer forintot kapott. Nem gondolkodott azon, hogy eladja az ólomüstöt, pedig egy gyűjtő egymillió forintot kínált érte. Ő akkor is úgy érezte, hogy ennek a tárgynak a múzeumban a helye. Persze felmerültek benne kérdések, főleg azután, hogy a múzeum a Mányban előkerült dénárokért tízezer forintot fizetett a megtalálónak.
Nem is az összeg volt, ami fájt neki, hanem az, hogy átverve érezte magát.
Megsemmisült freskók, takaratlan terület
„Szombaton vittem be az ólomüstöt a múzeumba, majd hétfőn megkerestek, hogy mikor végzek a munkával, mert a múzeum munkatársa kijönne velem a helyszínre. Egy beosztott régésznővel mentünk ki, de továbbra sem hittek abban, hogy itt római kori település lenne. Aztán megérkezett Nagy Árpád, szintén a múzeum részéről, neki is meg kellett mutatnom, hogy hol ásson. A mai napig számtalanszor gondoltam már át a feleségemmel, hogy mi vezérelt akkor, amikor megmutattam a területet, hogy érezhettem rá ilyen pontosan arra a helyre, ahol aztán előkerült a fűtésalagút. Sokáig nem értettem, hova tűnt aztán a régész, mígnem 2002-ben megtudtam, hogy lecsukták, mert valami műkincsekkel kapcsolatos lopásba keveredett.” – hangsúlyozta Pereczes Ferenc, aki ekkor azt remélte, most végre elkezdődik valami a területen.
Azóta már tudjuk: annak ellenére, hogy a székesfehérvári múzeum egykori régésze 1974-ben elvégezte a próbaásatásokat a Seuso-kinccsel összefüggésbe hozható épületkomplexum területén, 1993-ig nem volt előrelépés.
„Közben is kijártam a területre, de ennek nem örült Nagy Árpád. Nem messze innen, a fasor tájékán volt ez az alagút, körülbelül tíz méterre a folyótól. Úgy szedték le a földet, hogy a freskót is lelapátolták. A mai napig emlékszem rá: a világoskék, a rózsaszín és a fehér volt a domináns szín, gyönyörű freskó volt! Három hónapot ásott itt Nagy Árpád. Volt egy ötven-hatvan méteres kutatóárok, ami nyolcvan centi széles és ugyanolyan mély lehetett. Közel húsz köbméter követ kiszedtek. Aztán egyszer csak levonultak, ottmaradt sértetlenül minden, de nagyon megdöbbentem, hogy nem takarták vissza a területet. Pedig tíz perc alatt ki lehetett volna szedni ezeket a kincseket... Senki nem foglalkozott vele. Évekig kijártam, de hozzá se nyúltak!” – mesélte a makett előtt Pereczes Ferenc.
A férfi azt is elmondta, hogy többször járt nála Sümegh, akitől a neje félt, mert zűrös dolgokkal foglalkozott és folyamatosan üzletelt az oroszokkal:
„Odakeveredett a Sümegh Józsi hozzám négyszer-ötször. Hozott nekem avar kori csatot ajándékba, meg egy orosz készletet. Volt nála aranyrög is, de hogy az valóban arany volt-e vagy azzal is átverték, azt nem tudom. Egyik tavasszal megjelent nálunk két ember bőrkabátban. A nejemet megfenyegették: adjuk elő az összes római kardot. Aztán elmentek, és többet nem kerültek elő. De mérget vennék rá, hogy ezek voltak azok, akik a Jóskát megverték. Szerintem ezek csalták, fenyegették ki a Jóskától a kincset is.” – mondta Pereczes Ferenc, aki 1979-re datálja az eseményeket.
Makett a kifosztott lelőhelyről
A tizenöt négyzetméteres monstre makettet emlékezetből készítette az asztalos. Szakértőnk, Kovács Loránd Olivér régész elmondta, hogy minden stimmel a fűtésalagutat bemutató építménnyel: „Annak ellenére, hogy Pereczes Ferenc mindent emlékezetből készített, a modell teljes mértékben megfelel a római szabványnak, a római mértékegységnek, és stimmelnek a méretei. Teljesen hiteles a makett, de a felhasznált színek kapcsán is ez állapítható meg. A fehér szín az alapozásra, egy meszes kötőanyagra, a vörös szín a vulkáni kőre utal. A terrazzo-padlón túl látott a helyszínen római oszlopokat is faragott oszlopfejjel, amiket szintén hitelesen elkészített. A rómaiak ezt előszeretettel használtak a fűtési rendszerhez, és amit közben elmesélt, hogy milyen rétegrend volt fölötte, az is teljesen passzol ehhez az épülethez, de úgy általában a római építési megoldásokhoz is.”
Mécses a negyedik századból
Pereczes Ferenc a fából és hungarocellből készített makett mellett idézte fel azt a napot, amikor észrevette, hogy kifosztották a lelőhelyet:
„Sokáig kijártam a területre, ahol kibontva otthagytak mindent. Mondtam is a nejemnek, hogy nem hagyom kint az oszlopokat, mert jön a fagy, valahogy megpróbálom betenni a csomagtartóba. Többször kijöttem a kutyával, akkor még minden rendben volt, de borzalmas sár volt és nem lehetett bejönni kocsival. Bántott, hogy mállik szét a padlózat és megy tönkre minden. Aztán egy nap arra érkeztem, hogy szétdobálva hevernek az oszlopok, a lelőhely üresen tátong: kifosztották. Akkor találtam meg ezt a mécsest. Volt egy másik is, de arra ráléphettek, mert össze volt törve.”
A különleges, negyedik századi kerámiatárgy kapcsán Kovács Loránd Olivér kérdésünkre megerősítette, hogy a mécses minden kétséget kizáróan egykorú lehet a Seuso-kinccsel:
„Ez egy késő római mécses, abból is a hazánkban található variánsok közül a legkésőbbiek közé tartozó darab, melyen tipikus késő római kori máz látható. Ez egy korongolt mécses, ami Magyarországon nem egy gyakori dolog. Teljesen passzol a kincsegyüttes záródarabjaihoz is, hiszen maga a kincs egy közel százéves gyűjtés eredménye lehetett.”
Előkerült még a területről egy ruhakapcsoló tű – egy hagymafejes fibula – ami korban szintén illeszkedik a kincsekhez, valamint egy színházi maszk ábrázolásával díszített római edény apró töredéke, ami a második-harmadik századból származhat.
Ez is illeszkedik a területhez, hiszen az épületnek van olyan periódusa, ami kötődik ehhez a korszakhoz. Emellett van egy különleges – feltehetően középkori – kereszt is, amit szintén itt talált Pereczes Ferenc.
„Én innen semmit sem raboltam el, még egy szeget sem! Senki sem tudta évekig rajtam kívül, hogy kirabolták a lelőhelyet. Ha az igazgató vagy bárki a múzeum részéről kijön és meglátja az első oszlopot, akkor megtalálta volna a kincset is. Voltak nyomok a hamuban, és olyan biztos, mint hogy itt vagyok, hogy Sümegh József vittel el innen a kincseket!” – tette hozzá Pereczes Ferenc, aki szerint az ezüstkészlet tárolására használt rézüst elfért a rejtekhelyen.
Előkerült egy térkép is, ahol igyekeznek pontosan beazonosítani a fűtésalagút helyszínét. Két területre is illik a leírás:
„Azért hoztam ki egy összesítőt Nádorfi Gabriella ásatásáról – ahol elvileg a teljes lehetséges terület feltárása látszik – hogy pontosítani tudjuk a helyszínt. Az elmondottak alapján két helyszínre lehet szűkíteni a fűtésalagút elhelyezkedését. Az egyes szelvényrajzokból a modell alapján valószínűleg be lehet majd azonosítani, hogy melyik rész lehet.” – fogalmazott Kovács Loránd Olivér.
Pereczes Ferenc egy exkluzív információt is megosztott velünk: megmutatta, hogy a fűtésalagúttal szemben egy hatalmas építmény, egy kikötő található.
„Egy ideje már a múzeum is próbálja megtalálni, pontosan hol van a kikötő, mert volt minimális adatunk egy mederrendezési munka kapcsán ezzel kapcsolatban. Ez a második római kikötő lenne, legalábbis Fejér megye területén. Amit Pereczes úr mondott, az nagyjából egybevág a mederkotrás illetve a telek jelenlegi tulajdonosa által tapasztaltakkal. Így végre jó eséllyel be lehet azonosítani a kikötő helyszínét!” – fogalmazott a szakember.
Szabadbattyánban mintegy tizenháromezer négyzetméteres római kori épületkomplexumot rejt a föld, mely teljes egészében nem került feltárásra. Pereczes Ferenc bejelentését követően húsz évvel később, 1993-ban kezdte el a területen a feltárást Nádorfi Gabriella. A római korban hajózható Sárvíz folyó mellett feltárt komplexum Pannónia eddig ismert legnagyobb méretű, késő római kori épülete. Felmerült a lehetőség, hogy a negyedik században esetleg nem palota, hanem egy kereskedelmi központ lehetett itt. A Seuso-kincsek másodlagos előkerülési helye innen néhány kilométerre van: a tárgyakat megtalálásuk után helyezték a Borbély-pincébe. A Sárvíz moszatját is megtalálták az egyik edényen.
