Ne bántsátok az egészségügyi dolgozókat!Ne bántsátok az egészségügyi dolgozókat!
Még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy miért kell belerúgni a Facebookon az egészségügyi dolgozókba. Miért kell számon kérni rajtuk, hogy mire kell a popsitörlő vagy a légfrissítő, mikor így is a határaikat feszegetik?
Én elhiszem, hogy mindenkinek nehéz. Nehéz a monitor előtt órát tartó tanárnak, az zsúfolt buszokon utazó gyári munkásnak, a járványügyi szabályokat betartatni próbáló eladóknak vagy az árut szállító kamionosoknak is. Igen, mindenki munkája fontos és nélkülözhetetlen a társadalom működtetéséhez, de most az egészségügyi dolgozók harcolnak az első sorban.
Nem mi szembesülünk naponta a riadt, levegőért kapkodó tekintetekkel, az elcsukló „ugye túl fogom élni” kérdésekkel, vagy az elmúlással. Nem mi cseréljük az oxigénpalackot, amikor kiderül, hogy már nem kell. Nem mi pakoljuk össze az elhunytak személyes dolgait. Nem mi fertőtlenítjük utánuk az ágyat és nem mi közöljük a családdal, hogy sajnáljuk.
Gondoljunk bele, lelkileg mennyire fullasztó lehet, ha valaki napi 8-10-12 órában szembesül az elmúlással!
Tavaly ilyenkor este nyolc órakor tapstól zengett Székesfehérvár minden nap. Az ablakokat elárasztották a szívek, ezzel fejezték ki az emberek hálájukat a kórházakban dolgozóknak. Egy év alatt hogyan süllyedhettek egyesek odáig, hogy a karton ásványvizet vagy a sebtiben bekapott pár szem pogácsát is sajnálják tőlük?
Szerencsére sokan vannak olyanok, akik a lehetőségeikhez képest segítik, támogatják az egészségügyi dolgozók munkáját. Ha kell, kávéfőzőt szereznek az újonnan nyíló koronavírus-osztály számára. Sokan sütit sütnek, pizzát küldenek, vagy csak írnak pár kedves sort.
Aki szerint ez „tarhálás”, attól csak annyit szeretnék kérni: görgessen tovább a Facebookon! Tartsa magában a véleményét! Ne bántsa az egészségügyi dolgozókat, mert a járványügyi frontvonalban nagyon nehéz harcolni. El sem tudjuk képzelni, hogy mennyire...
