Megtaláltuk a garzonház titkos kertészét
Megtaláltuk a garzonház titkos kertészét
Megtaláltuk a garzonház titkos kertészétA garzonház és környékének területe sokáig afféle elhanyagolt mostohagyerek volt. Bár az épület, ami ma már az elegáns Rózsaliget társasház nevet viseli, a város egyik frekventált helyén áll, a strand és a Koronás Park, a Rózsaliget és a Csónakázó-tó közvetlen közelében, a ház környezete sokáig ápolatlan és lehangoló képet mutatott.
Az hogy mesebeli nevéhez méltó, csalogató kép fogadja az ide érkezőket, (sokan jönnek például a ház földszintjén működő Mészöly Könyvtárba), a négyszázötven lakó közül tulajdonképpen egyetlen embernek köszönhető.
Vilisics Ferencné ugyan nem szeret szerepelni, szeretett virágait azonban annál jobb szívvel mutatta meg.
Ági lassan öt évtizede, 1974. óta él a házban, itt nevelte fel a gyermekeit, ez az otthona. Éppen ezért miután a gyerekek felnőttek, ő pedig a nyugdíjas éveibe lépett, apránként szépítgetni kezdte a társasház környékét. Egy alig néhány négyzetméteres területen alakított ki virágokkal borított aprócska édent nyolc évvel ezelőtt, majd a könyvtár előtti teraszt és a ház mögötti területet is szebbnél szebb növényekkel tette hangulatosabbá.
„Az önkormányzat adóirodán dolgoztam 2005-ig, akkor jöttem nyugdíjba. Utána még nyugdíj mellett is dolgoztam számviteli területen. Tevékeny ember vagyok, a házban is besegítek a szomszédoknak az ügyintézésben, ha már én jobban kiismerem magam a hivatalokban. Amikor már nem dolgoztam annyit, egyre jobban elkezdett zavarni, hogy milyen sokan szidják a garzonházat, miközben én imádok itt lakni: állandóan kimehetek biciklizni, itt vagyok a tó mellett. - mesélte Vilisics Ferencné. - Nem bírtam elviselni, milyen elhanyagolt az épület környezete. Hiányoztak a virágok. A kezdeti elképzelésem az volt, hogy elültetek néhány áttelelő növényt. Aztán egyre több helyről kaptam ajándékba mindenféle virágot, és nagy örömömben eleinte válogatás nélkül elültettem mindent. Van egy kézimunka szakkör, amit itt a könyvtárban szerveztem. Kéthetenként összejöttünk, és ők is hoztak ezt-azt Feketehegyről, például margarétát, meg a piacról, néniktől vásárolgattam szívesen. ”
Időközben aztán egyre több tudatosságot vitt a kis kert kialakításába. Életében először még arra is rávette magát, hogy a Facebookra is feltegyen néhány képet, annyira büszke szeretett rózsáira. Mint mondja, igazi feltöltődés számára a kerttel való törődés, minden bajáról elfelejtkezik közben, és testmozgásnak sem utolsó.
Tavaly nyárig a férje is sokat segített a kertben, sajnos azonban őt egy évvel ezelőtt elveszítette. „Hozott néhány éve két futó otelló szőlőt, azokat a lottózó melletti kis területen ültettük el. Tavaly kezdett három év után rengeteg gyümölcsöt teremni, de azt sajnos ő már nem élvezhette. De azóta is úgy hívjuk ezeket a töveket, hogy a Feri szőlője.”
Mint Ági meséli, a férje volt az, aki tartotta benne a lelket akkor is, amikor bántásokat kapott a kertje miatt. Nagyon a szívére veszi ugyanis, hogy döbbenetes módon nem mindenki osztozik a szép környezet feletti örömében: vannak, akik kitépkedik a virágokat, vagy éppen hagyják, hogy a kutyájuk a növényeken végezze el a dolgát.
„Rengeteg munka van benne, nem csak elültetem, de például ecetes bio permeteket készítek, ami évek óta segít megvédeni a kártevőktől a virágokat. A covid alatt is rengeteget jelentett, hogy nap mint nap lemehettem a kertbe. Nekem ez a legnagyobb örömöm, nem nézek török sorozatokat. A tévét csakis a fehérvári sportcsapatok mérkőzései miatt kapcsolom be.”
Szerencsére azonban nagyon sokan adnak pozitív visszajelzéseket is az Ági gondos kezei nyomán pompázó virágokra. „Néhány éve a polgármester úrtól kaptam még öt szép beton virágládát, azokba is mindig ültetek valamit. Tavasszal tulipánok, nárciszok pompáztak bennük. Ez a látvány fogadja azokat, akik jönnek a könyvtárba. Mostanában már nem hallok városszerte negatív, lekicsinylő hangokat a garzonházról. A könyvtárosok is el tudják mondani, milyen sokan jönnek be úgy, hogy milyen jó ide megérkezni.”
