Miért jó, ha megtanuljuk szeretni önmagunkat?Miért jó, ha megtanuljuk szeretni önmagunkat?
„Az önszeretet nem létezhet valódi önismeret nélkül” – kezdte a legfontosabb megállapítással Háry Ildikó, amikor az esős-borongós-befele fordulásra késztető őszi délutánon leültünk egy kávé mellé, s e téma szóba került.
Majd kifejtette, hogy az önismereti út elején kétfajta embertípust különböztethetünk meg: az egyik önámításban él, s azt hiszi, hogy szereti önmagát. A másik pedig negatívan gondolkozik (saját magával kapcsolatban is) és utálja a létezését. Mindkettő hazugságban él.
„Amikor önszeretetben vagyunk, egyszerűvé és felszabadulttá válik az életünk." - véli Háry Ildikó
Háry Ildikó
És ott van a „bátor utazó”, aki szinte tökéletesen képes feltérképezni / elemezni a lényét. Ismeri a gyengeségeit, az erősségeit és a lehetőségeit. Minden egyes nap arra törekszik, hogy önmaga legeslegjobb változatában éljen.
„Ez nem ajándék, hanem választás kérdése” – jelentette ki a mentálhigiénés szakember - „Amikor önszeretetben vagyunk, egyszerűvé és felszabadulttá válik az életünk. Kikerülünk a megfelelési kényszerekből, elhagyjuk az önkorlátozó hiedelmeket és a teremtéseink könnyedén megvalósulnak. Reggel tettre készen és harmonikusan ébredünk.
Nem zakatol a fejünk, nem terhelnek negatív érzések. Nincsen bennünk félelem. Támogató közeg vesz körül. Az életünk őszinte, felemelő. Megszűnik a nyomás a gyomrunkban, a feszítés a mellkasunkban. Elmúlnak a gyötrő problémák, a kilátástalan helyzetek.
Jólét, siker, szerelem, bőség vesz körül. Megszűnik az állandó harc és megérkezünk a belső béke állapotába. Oda, ahol minden boldog és harmonikus. Ha szeretjük magunkat, akkor szeretni fognak mások is.”
„Ez nem ajándék, hanem választás kérdése.”
Pixabay
Az önszeretettől függ az önbecsülésünk, a párkapcsolatunk minősége, s az anyagi helyzetünk is. Sőt, még azt is meghatározza, hogy mennyire vagyunk sikeresek céljaink elérésében. Befolyásolja a határozottságot, a magabiztosságot, a problémamegoldó-képességet. Vagyis az egész életünket.
Csak akkor fogjuk tudni szeretni magunkat, ha 100%-os felelősséget vállalunk önmagunkért, vagyis abbahagyjuk a felelősség áthárítását. Ezt pedig nagyon nehéz megvalósítani, s ez az oka annak, hogy keveseknek sikerül.
Hogyan szeressük magunkat? Ildikó szerint az első pont a „megértés”. Fel kell ismernünk, hogy pontosan mi áll a háttérben. Van, amikor azt gondoljuk, hogy nem szeretjük magunkat. S van, amikor nem tudatosodik bennünk ez a tény, vagyis észre sem vesszük a szeretet hiányát.
Rengeteg olyan tulajdonság van, amit utálhatunk magunkban. S ha így teszünk, akkor nem is fog kialakulni az önszeretet, hiszen a szeretet teljes mértékben elfogadó. Ha nem fogadjuk el magunkat, nem is fogjuk tudni szeretni. Az önszeretet megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan és csak akkor érthetjük meg, ha megéljük. Ám e tiszta gondolatig el kell jutni valahogy.
Ha valaki boldog, akkor az sugárzik róla
Dominik-Kugler Edina
Mi az oka annak, hogy valaki eldönti, hogy nem szereti magát?
Mert egész gyermekkorában azt hallgatta, hogy:
„Ha nem vagy jó gyerek, nem szeretlek!”
„Hozd ide apának a sört, jaj, de szeretlek!”
„Viselkedj jól / fogadj szót, mert tudod, anya csak akkor fog szeretni!”
„Rossz voltál, ezért nem szeretlek!”
„Csak akkor szeretlek, ha…”
„Ergo azt gondolja magában a gyerek, hogy csak akkor szerethető, ha megfelel bizonyos szabályoknak. Ebből adódik, hogy ha rosszul viselkedik, ha buta, akkor nem szerethető.” – fejtette ki a szakértő – „A felnőttek felismerhetik az önszeretet hiányát, tudatosodhat bennük, hogy nem szeretik magukat és kialakulhat a vágy ennek az ellenkezőjére, de nem tudják, hogy miként valósíthatják ezt meg? A „Nem szeretem magam!” – gondolat önbeteljesítő jóslattá válik. Az ember pedig arra a következtetésre jut, hogy vár, amíg majd megszereti magát. Pedig mire is kéne várnia?
A probléma szinte azonnal megoldható! És még hozzáteszem azt is, hogy magától semmi sem fog csak úgy megváltozni! Azért bizony tenni kell!”
Sok gyerek úgy gondolja, hogy csak akkor szerethető, ha megfelel bizonyos szabályoknak. Ha tehát rosszul viselkedik, akkor nem szerethető.
Pixabay
Az alaphelyzet az, hogy létrejött egy probléma-centrikus gondolkodásmód által megteremtett negatív énkép. Arra figyelünk, amit nem akarunk, és nem arra, amit akarunk. Ez egy újabb paradoxon, hiszen így azt teremtjük meg, amit nem szeretnénk, mert azon van a figyelem fókusza.
„Leérvelhető és alátámasztható, hogy ha gyermekkorunkban meg kellett dolgoznunk a szeretetért, akkor biztosan nem vagyunk az önszeretet állapotában, vagy nem tudjuk, hogy abban vagyunk” – hangsúlyozta Ildikó – „Miért olyan nehéz megszeretnünk magunkat? S miért olyan nehéz észrevenni, hogy szeretjük?
Mind a két kérdésre szinte ugyanaz a válasz: Mert egy rögzült paradigma nem engedi, hogy szeretetet merjünk érezni. Sőt, azt meg pláne nem, hogy bevalljuk magunknak, ha mégis szeretjük. Hiszen ez azt jelenté az említett álláspont szerint, hogy önzőek vagyunk és csak magunkkal foglalkozunk. És itt zárul is a kör.
Úgy gondoljuk, hogy az önszeretet bűn. Így legtöbbször attól is bűntudatunk van, ha felsejlik bennünk, hogy szeretnünk kellene magunkat. Pedig egyáltalán nem önző az, aki magát szereti, hiszen a boldogság alapja az önszeretet. Ha boldogok akarunk lenni, akkor nem szabad mások véleményével foglalkoznunk, hanem arra kell figyelnünk, amit mi akarunk. A saját álmainkra kell koncentrálnunk.”
Hogy miként valósíthatjuk meg az önszeretetet? Ezen az úton vezeti végig a folytatásban (lépésről lépésre) Háry Ildikó az Olvasókat…
