Tanuljuk meg szeretni önmagunkat!

Temesvári Márta

·Egészségéletmód·Utolsó frissítés: undefined

Miliás Dóra és Bíró Olivér

Tanuljuk meg szeretni önmagunkat!

Temesvári Márta

·Egészségéletmód·Utolsó frissítés: undefined

A múltkor arról beszéltünk, hogy amikor önszeretetben vagyunk, egyszerűvé és felszabadulttá válik az életünk. Kikerülünk a megfelelési kényszerekből, elhagyjuk az önkorlátozó hiedelmeket és a teremtéseink könnyedén megvalósulnak. Sokan úgy gondolják, hogy ha szeretik magukat, akkor önzőek, ezért inkább ennek ellenkezőjét teszik.

„El kell fogadnunk, hogy az önszeretet nem bűn. Senki sem haszontalan / nyomorék, ha szereti magát.” – hangsúlyozza Háry Ildikó – „A boldogság alapja az önszeretet. Ha boldogok akarunk lenni, akkor nem szabad mások véleményével foglalkoznunk, hanem arra kell figyelnünk, amit mi szeretnénk, ami a mi vágyunk, a mi álmunk. El kell hinnünk, hogy önmagunkat szeretni jó és képesek vagyunk ezt megvalósítani! Ha nem így gondoljuk, akkor önpusztító életet fogunk élni.”

A mentálhigiénés szakember szerint nagyon fontos, hogy higgyünk a gondolat teremtő erejében. Ha folyton kétkedünk önmagunkban, s negatív szemszögből tekintünk a lényünkre, akkor ez a negatív énkép fokozni fogja az önrombolást.

„Rossz párkapcsolat, elviselhetetlen munkahely, éhenhalásra elég fizetés. Mindezt legtöbbször azzal teremtjük meg maguknak, hogy a múlt fogságában élünk és kishitűek vagyunk.” – magyarázza a szakértő – „Aki nem mer szembeszállni a berögzült, negatív gondolatokkal, az soha sem fogja megérezni az önszeretet biztonságát. Amíg tényként tekintünk arra, hogy nem szeretjük magunkat, és ezt el is fogadjuk, addig változást sem várhatunk, mert mitől is jönne el? Ebben az esetben nem a „Hiszem, ha látom!”- elve érvényesül, hanem a „Látom, mert hiszem!” valóságát kell szem előtt tartanunk! A hit mindig megelőzi a fizikai megvalósulást. Ez a tudatos teremtés, vagy más néven a vonzás törvénye.”

Ha tehát képesek vagyunk meghozni azt a döntést, hogy szeretni fogjuk magunkat - sőt, jelen időben, MOST -, akkor el is kell hinnünk ennek valóság-tartalmát, vagy minden marad a régiben.

„Minden technika működik, ha elég kitartóan alkalmazzuk és szokássá tesszük” – fejtette ki Ildikó – „Ha csak szenvedni akarunk, akkor a recept egyszerű: vegyünk pár könyvet, látogassunk el néhány önszeretettel foglalkozó tréningre – s garantálta csalódás lesz a vége hosszú távon. Hogy miért? Mert ezekben az esetekben csak pénzt és időt fektetünk a változásba (elmegyek egy tréningre / elolvasok egy könyvet / megkapom a Szent Grált és minden megváltozik egy csapásra), saját cselekvő energiát viszont nem. Azaz hiányozni fog a folyamatos, rendszeres, kitartó cselekvést.

Ha a piros bogyóra várunk, akkor ne is lépjünk szintet, maradjunk csak ezen a lépcsőfokon és sírjunk tovább a párnánkba temetkezve.”

Ha már képesek vagyunk meghozni azt a döntés, hogy szeretet fogunk érezni magunk iránt – és ennek megvalósulását el is hisszük, akkor jöhet a második pont: az információk átültetése a gyakorlatba.

Ennek első lépése a tervezés. Amikor belefogunk valami újra, mindig írjunk fel öt szót egy üres papírra: cél – döntés – cselekvés – hit – kitartás.

Vagyis: fogalmazzuk meg, hogy mi a pontos célunk? Milyen érzésekkel akarunk rendelkezni az önszeretettel teli életben? Ha már legalább egy oldalt teleróttunk vágyakkal, jöhet a döntés meghozása, a cselekvés és a végrehajtás.

A szakember azt tanácsolja, hogy 30 napon át megerősítő kijelentéseket mondogassunk magunknak.

Például: „Elfogadom és szeretem magamat!” Ezt naponta 108-szor mondjuk el – de akár fel is vehetjük telefonra, s visszahallgathatjuk, hogy kellőképpen rögzüljön.

E „gondolati szint” után jöhet az „érzelmi szint”: menjünk végig az érzelmi lépcsőn (elfogadás, megbocsátás, elengedés, szeretet, hála). Ha ugyanis harag van bennünk önmagunkkal szemben, ha szégyen vagy bűntudat kínoz, akkor nem fogjuk tudni szeretni és tisztelni sem magunkat. Ha nem történik meg az elfogadás – megbocsátás – elengedés, akkor soha sem fogjuk elérni az önszeretet állapotát!

Végül elérkeztünk a „cselekvési szinthez”, amikor meg kell tanulnunk nemet mondani a megfelelési kényszerekből születő cselekvésekre. Ne szabad kimondanunk (sőt, gondolnunk sem!) magunkról negatívat, s ha ez mégis megtörténne, mondjuk ki magunkban: „Szeretem magamat!”.

„Soha többet ne dönts félelemből! Vedd észre az apró pozitív dolgokat! Ha nem figyelsz, nem fogod meglátni a változást”

 - figyelmeztet Ildikó – „Ha letelt a harminc nap, folytasd, amíg belső bizonyosságból nem érzed, hogy megváltoztattad az életedet. A vonzás törvénye akkor fogja elhozni a sok csodát az életedbe, ha te belülről azt érzed, hogy megérdemled. És csak akkor érdemelsz meg bármit is, ha szerethető vagy. S akkor fogod magadnak megengedni a szerelmet és a bőséget, ha a szeretet állapotában vagy. Ha nem szereted magad, akkor senki sem fog igazán szeretni és te magad sem fog tudni igazán szeretni másokat. Mindig van választásunk! Tartsuk mindig szem előtt, hogy az önszeretet alapú élet maga a boldogság!”