Legendás állatok: Dumbledore titkai (Fantastic Beasts: The Secrets of Dumbledore) kritika: visszatért a varázslat - de őszintén, kellett ez nekünk?
Legendás állatok: Dumbledore titkai (Fantastic Beasts: The Secrets of Dumbledore) kritika: visszatért a varázslat - de őszintén, kellett ez nekünk?
Legendás állatok: Dumbledore titkai (Fantastic Beasts: The Secrets of Dumbledore) kritika: visszatért a varázslat - de őszintén, kellett ez nekünk?Külcsín
Amikor alsós koromban először találkoztam a Harry Potter-féle varázsvilággal, akkor megmondom őszintén még egyáltalán nem voltam oda meg vissza a csillivilli szériáért, sőt, egyenesen féltem a mágiával és szörnyekkel átitatott első filmtől, amelynek már az előzeteseitől is a frász kerülgetett.
Mondjuk lehet, hogy nem kellett volna haveromra figyelnem, aki megállás nélkül Félig Fej Nélküli Nick fejdöntögetős magánszámáról áradozott, amely olyannyira elrettentett Rowling történeteitől, hogy még egy ideig inkább biztos távolságból figyeltem az eseményeket.
Aztán befutott a második mozi, a Harry Potter és a Titkok Kamrája, amely a nagy hype-nak köszönhetően már komolyabban is felkeltette az érdeklődésem. Vagyis egészen pontosan kipróbáltam a filmhez készített videójátékot, amely olyannyira magába szippantott, ahogy kipörgettem, azon kaptam magam, mindent is akarok tudni Harry Potterről és mágiával átitatott kalandjairól. Na, ekkor kezdődött el nálam az őrület...
Így hát párhuzamosan daráltam a filmeket és a könyveket is, amelyeket egészen fura sorrendben nyálaztam át: Titkok kamrája, azkabani fogoly, bölcsek köve, Főnix Rendje, Tűz Serlege, Félvér herceg és a Halál ereklyéi, azaz 2, 3, 1, 5, 4, 6, 7. Nem tudom mit éreztem, de valószínűleg úgy válogattam a könyveket, hogy melyik cím volt a legszimpatikusabb. Na, mindegy, azóta már normálisan is kiolvastam őket, csak hogy teljes legyen kép.
Szóval 1997-től kezdve ezerrel tombolt a Potter-láz, amelynek hét regény és nyolc film lett a termése, nem is beszélve a Harry Potter és az elátkozott gyermekről, amely színdarab formájában folytatta kedvenc hőseink történetét.
Persze a Warnernél úgy voltak vele, hogy sokáig nem ülhetnek a babérjaikon, így valamit csak kezdeni kéne a franchise-zal. Ekkor jött a világmegváltó ötlet (nem): mi lenne, ha a mozikban is felbukkanó Legendás állatok és megfigyelésük tankönyv alapján készítenének egy újabb sorozatot, mi több, főszereplőnek a korábban is sokat emlegetett Göthe Salmandert tennék meg, az ellenkező sarokban pedig Gellert Grindelwald csücsülne?
Rowling bólintott, így 2016-ra gyorsan tető alá is hozták a tankönyv nevével azonos című produkciót, amely bár korántsem volt annyira lehengerlő, mint a Potter-filmek, azért felemelő érzés volt újra elmerülni a mágia világában.
A második etap, a 2018-as Legendás állatok: Grindelwald bűntettei tovább görgette a szálakat, az antagonistát és Dumbledore-t is többet láthatta a nagyérdemű, viszont a végeredmény egy olyan katyvasz lett, amely után az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán folytatják-e a szériát.
Végül folytatták, viszont a Dumbledore titkai forgatása sem zajlott zökkenőmentesen (Johnny Deppet útközben kirúgták és Ezra Millerrel is voltak problémák), nem is beszélve arról a tényről, ha a harmadik rész sem nyeri el a rajongók tetszését, akkora kaszát kap, hogy a fal adja a másikat. Mindenesetre az első visszajelzések pozitívak voltak, szóval van még remény Göthe és kompániája számára.
Sztori
A Dumbledore titkai 1932-ben veszi fel a fonalat, amikor is Göthe Salmander (Eddie Redmayne) Kínába látogat, hogy asszisztáljon egy különleges lény (qilin) születéséhez. A furcsa szerzet képessége abban merül ki, hogy lényegében ő dönti el, ki lesz a varázsvilág soron következő vezetője.
Persze Gellert Grindelwald csatlósai, akiket Credence Barebone (Ezra Miller) vezet, nem bíznak semmi a véletlenre, így megölik az anyai örömök elé néző nőstényt, az újszülöttet pedig leszállítják Grindelwaldnak, aki rövid időn belül végez a kicsivel is. Szerencsére Göthe megmenti a kis qilin eltitkolt ikertestvérét, ezzel keresztülhúzza nagy álmokat dédelgető Grindelwald terveit...
Visszatérve Angliába, Albus Dumbledore meglepő hírrel fogadja a magizoológust: mivel ő maga nem tud harcolni ellene, sereget toboroz a rettegett sötét varázsló ellen.
Göthe, bátyjával, Theseusszal (Callum Turner) karöltve az elsők között csatlakozik is hozzá, őket követi egy amerikai boszi, Lally Hicks (Jessica Williams), egy szenegáli-francia varázsló, Yusuf Kama (William Nadylam) és természetesen Jacob Kowalski (Dan Fogler) is, akiknek legfőbb szándékuk, hogy megakadályozzák Grindelwaldot, hogy világuralomra törjön.
Így hát a következő állomás Berlin lesz, ahol rendesen elszabadulnak az indulatok, vagy inkább az átkok...
Karakterek
Kicsit zavart, vagy inkább idegesített, hogy a Legendás állatok - Dumbledore titkaiban nem egy vagy kettő, hanem mindjárt húsz főszereplővel találkoztam - nyilván nem, de értitek.
Eddie Redmayne Göthe Salmandere alól kihúzták a talajt, és hogy megmentsék a mundér becsületét, Albus Dumbledore-t, alias Jude Law-t, illetve a Mad Mikkelsen-féle Gellert Grindelwaldot helyezték előtérbe.
Hát nem is tudom, nekem a három Legendás állatok-mozi közül az első tetszett a legjobban, pont azért, mert a különc Salmander vezényletével egy érdekes koncepciót vázoltak fel a népeknek, azaz a következő részekben bejárjuk a világot, szörnyeket nézegetünk-gyűjtögetünk, miközben a háttérben munkálkodik egy gonosz erő, akit majd jól le kell nyomni a különös lények segítségével.
Erre mit kaptunk? Dumbledore-okat meg Roxfortot... de komolyan, mi szükség volt erre? Értem én, hogy kell egy kapocs a Harry Potter-szériával, de szerintem bőven jó volt az alapötlet, csak normálisan végig kellett volna zongorázni, nem pedig boldog-boldogtalant belezsúfolni a franchise-ba... nekem ez a fajta hozzáállás egyáltalán nem bejövős.
Sokkal inkább megnéztem volna például a Főnix Rendje felemelkedését, mint Dumbledore lelki vívódásait. Bírom én a karaktert meg minden, de ennyire azért nem. Jude Law pedig borzalmas fiatalabb Albusnak...
Mads Mikkelsen cserébe leuralja az egész filmet, hihetetlen, hogy mennyivel erőteljesebb alakítást nyújtott, mint Johnny Depp ugyanabban a szerepben. Pedig Mikkelsen sok esetben csak úgy létezett és csúnyán nézett, de olyan jelenléte volt a vásznon, ami egyszerűen zseniális. Több Grindelwaldot és kevesebb Dumbledore-t a jövőben! Már ha lesz folytatás...
Összegzés
A Legendás állatok: Dumbledore titkai mindent egybevéve tetszett... de az a baj, hogy bár hatalmas Harry Potter-fan vagyok, olyan szinten hidegen hagy ez az egész Dumbledore-Grindelwald acsarkodás, hogy lényegében alig váltott ki belőlem bármilyen érzelmet is a film.
Nem akarom azt mondani, hogy colával elment, mert azért annál látványosabb volt, meg hát azért mégiscsak a Potter-univerzumban zajlott a cselekmény ismerős figurákkal és még ismerősebb helyszínekkel, de valami nekem hiányzott belőle.
Valami, ami a Legendás állatok első epizódjában még úgy ahogy megvolt, utána viszont teljesen kiveszett a sorozatból. Maga a lélek, a színtiszta varázslat, amely minden Harry Potter-moziban megbújt a színfalak mögött, viszont ezek az előzményfilmek olyan koncepciótlanul, ide-oda csapongva, szinte a pénzlehúzásra lettek kitalálva, hogy az már fáj.
A Dumbledore titkai megmutatta, hogy azért bőven van még potenciál a sztoriban, de még így is nagyon messze vannak attól, amire mondjuk egyöntetűen csettintenének a rajongók.
Szóval a Legendás állatok harmadik részét csak annak ajánlom, akinek tényleg nagyon hiányzik már a Harry Potter-féle varázsvilág, így a legnagyobb fanoknak, de a legtöbben sajnos csalódni fogtok benne, még úgy is, hogy a Grindelwald bűntetteitől fényévekkel jobb a film. Csak tényleg nagyon zavaros az egész produkció, sokszor se füle, se farka, de amúgy felemelő, hiszen mégiscsak tovább mélyítik a sokak által szeretett univerzumot.
