Egy csinosítás ráférne a fehérvári bálnára
Egy csinosítás ráférne a fehérvári bálnára
Egy csinosítás ráférne a fehérvári bálnáraEsetlen, mégis kedves. E szavak jutottak eszembe azt követően, hogy állandó szakértőnk, a Köztérkép fehérvári szerkesztője, Szabó Péter egy beszélgetésünk alkalmával szóba hozta a fehérvári bálnát. Épp azokról az állatokhoz kapcsolódó témájú köztéri alkotásokról beszélgettünk, amelyet már bemutattunk az fmc.hu olvasóinak (felsorolni is nehéz, foglalkoztunk már a hányatott sorsú teknőssel, a kedves őzikékkel, a barátságos kígyóval, a régi SZTK állatseregletével és a egy ovis kakassal is), illetve próbáltuk összegyűjteni, mi minden maradt ki.
Nos, ezen beszélgetés során hívta fel figyelmemet Péter a bálnára, amely valóban kicsit kilóg a fehérvári köztéri alkotások sorából. Kezdve azzal, hogy nevesítve nem ismerjük alkotóját, vagy még inkább alkotóit. Az biztos, hogy nem hivatalos megrendelésre készült, az egykori Vorosilovgrád Lakótelepi Általános Iskola (később Vízivárosi Általános Iskola, jelenleg pedig az Arany János Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, az Aranykéz Szakközépiskola és a Székesfehérvári Intézményi Központ otthona) építésekor alakították ki.
Az iskolát 1978-ban adták át, nagyjából 2005 óta csökkent az ide járó gyermekek száma, így végül 2016-ban bezárt a Vízivárosi Általános Iskola, helyén pedig a fentebb felsorolt intézmények folytatták működésüket.
A bálna kapcsán a városi legendárium szerint az iskolát építő munkások igyekeztek kreatívan felhasználni a megmaradt építőanyagot, a vas és beton újraértelmezésének köszönhetjük a barátságos vízi óriást, amely 1978 óta éli életét a bejárat mellett. Az állat feje, főleg a száj ötletesen lett kialakítva, ráadásul a lehetőségeket kihasználva méretes is a bálna, nagyjából 150 centiméter magas, majd 8 méter hosszú.
Jelenleg egy tisztítás és egy festés bizony nagyon ráférne a bálnára, reméljük ez hamarosan meg is történik. Valljuk be, évtizedek alatt ikonikus alakja lett a környéknek.
