Felfedezések a Borszéki utca környéki láprétekbenFelfedezések a Borszéki utca környéki láprétekben
A Boglárka-napi lepketúrát tíz éve rendezték meg először. A szeles idő most nem kedvezett a pillangók felfedezéséhez, de a jellegzetességeket szemügyre vehették a kirándulók.
„Ezek a Maroshegy környéki, Sárréttel rokon láprétek azok a területek, amelyek ebben az aszályos időszakban is nagyon jó vízellátottsággal rendelkeznek. Nyilván nem tocsog, sajnos, de a talajvízszint sokkal közelebb van a felszínhez mint másutt, és ezáltal egy gyönyörű virágmező van most is, ami másfél hónapja nem esett eső, nem igazán általános. Virágokat, jellegzetes lápréti, löszgyepi növényeket mindenképpen fogunk látni. A lepkéken múlik már a többi, madarakat is szoktunk látni” – mondta el Kovács Gergely Károly, a VÖLGY-HÍD Természetvédelmi Alapítvány képviselője.
Érdekes a mozaikosság, amely Borszéki utcai láprétekre jellemző. Három lépést teszünk, és egy más környezetbe, hangulatba érkezünk. Ha körbejárjuk a helyet, olyan mintha hatalmas területet bejártunk volna, pedig az összes csak néhány száz méter.
„Mindenféleképpen az őszi vérfű a sztár. Az egész lepketúra tíz évvel ezelőtt a hozzájuk kötődő két lepkefaj bemutatását célozta. Ebben a szeles időszakban nem lehet garantálni, hogy ők mutatkoznak majd, de az őszi vérfű az, amin két védett, és közösségi jelentőségű lepkefaj táplálkozik, legalábbis a lárvái. Ez a vérfű hangyaboglárka és a sötét aljú hangyaboglárka. Mindenképpen, ha sétálunk, akkor a vörös pöttyöket keressük, ami a vérfű virágzatát jelenti. Egyébként szürke aszalt szokott lenni, fekete nadálytő” – emeli ki a különlegességeket a túravezető.
A kirándulás során megtudtuk, a felfedezett növényzet egy része gyógynövény. A löszgyepi növényzet között sok pillangós virágú van, parányi virágok, amelyekhez ha közelebb megyünk, láthatjuk, hogy az akác és a borsó rokonai.