A Székesfehérvári Ingatlankezelő Vállalat (IKV) jubileuma – hetvenöt év Székesfehérvár szolgálatában A Székesfehérvári Ingatlankezelő Vállalat (IKV) jubileuma – hetvenöt év Székesfehérvár szolgálatában
Az IKV életre hívása
A második világháború okozta pusztítást követően az épületek újjáépítését többnyire maga a lakosság végezte. A közületi ingatlanok száma az államosítás és a lakásépítések következtében megnövekedett. Az állami lakások kezelésével hivatásszerűen foglalkozó első szerv Fehérvár területén a Kerületi Ingatlan Központ Székesfehérvári Kirendeltsége volt, mely 1949. április 15-én alakult budapesti székhellyel.
Fehérvár közgyűlése 1949. szeptember 8-án a kirendeltséget alapítólevéllel látta el, és ezt követően 1949. október 20-tól községi vállalatként működött Székesfehérvári Ingatlankezelő Községi Vállalat néven. A cég feladata a közületi ingatlanok kezelése és a lakóházak építtetése volt. Az alapításkor kezelésébe került kilencvenhat épület, bennük ötszáznegyvenhat bérlemény.
Növekvő bérleményszám
1951-től Székesfehérvári Ingatlankezelő Vállalat – röviden IKV – lett a cég neve. A kezelésében lévő bérlemények száma folyamatosan emelkedett: 1953-ban hétszáznyolcvan épületben már több mint négyezter-háromszáz darab volt. A rendelkezésre álló anyagi eszközök mellett a karbantartási feladatokat megbízás alapján többnyire magánkisiparosok végezték el. Elmondásokból tudjuk, hogy az első évtizedekben a házkezelőségek irodái városszerte öt ponton fogadták az ügyfeleket, és közel százötven főt foglalkoztattak. Hozzájuk futottak be a műszaki hibák bejelentései, de ide tartozott a lakbér megállapítása is. Kapcsolatban álltak a vállalat gyorsjavító részlegével – a „gyorsszolgálattal” – akik, ha valahol műszaki hiba lépett fel, azonnal a helyszínre vonultak.
Az IKV és a távfűtés
A nagypaneles építési technológia megjelenésével megkezdődött a forróvízalapú távfűtés fejlesztése, amihez a hőenergiát – a gőztávhőellátáshoz hasonlóan – az 1957-től az ÉDÁSZ-hoz tartozó Király sori fűtőerőmű biztosította. 1964-ben megépült az ún. Északi távvezeték, mely az Ybl Miklós-lakótelepet látta el, biztosítva ezzel közel ezer lakás fűtését. 1967. január elsejétől a Székesfehérvári Ingatlankezelő Vállalat vette át ezen hálózat üzemeltetését a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalattól.
Feladatok az építőiparban
A hatvanas években a lakások igen jelentős hányadából még hiányzott a fürdő, a WC, a központi fűtés vagy a vízellátás, ezért egyre nagyobb számban jelentkeztek az átalakítási-építési szükségletek. Ahhoz, hogy a vállalat lépést tudjon tartani a rohamosan növekvő igényekkel, jelentős gépparkfejlesztést hajtott végre, melynek következtében az állóeszközvagyon 1968-tól 1974-ig megsokszorozódott. Az épületek értéke is nőtt, ebben az időszakban majdnem megtízszereződött a megelőző évekhez viszonyítva.
Budapesti mintára úgynevezett tömbtatarozások is zajlottak, melyek lényege az épületek egybenyitása, a belső terek újragondolása volt. Ez a fajta átalakítás több belvárosi ingatlant is érintett. Időnként számítani lehetett a Műemléki Felügyelőség és a Fejér Megyei Tatarozó Vállalat – a későbbi FETÉV – munkájára, de a kivitelezést zömében az IKV végezte. A tervgazdálkodásból kifolyólag csak a kapott keretekből lehetett forrást biztosítani a munkálatokra, így az ingatlankezelés nem tudott minden elvárásnak eleget tenni. A kivitelezés az éves terveket felölelő címjegyzék tanácsi oldalról történő jóváhagyása után kezdődhetett a legkritikusabb állapotú
házak rendbetételével. A házkezelésből befolyt pénzösszegek nem fedezték az üzemeltetési és fenntartási szükségleteket, ezért a kormány a lakóházfenntartási tevékenység fedezetére állami támogatást biztosított. Az épületkarbantartás a kezdeti időszakban magánkisiparosok foglalkoztatásával valósult meg, azonban az egyre növekvő technikai igények saját javító-karbantartó műhely létesítésére sarkallták a vezetőséget. A lakótelepeket szinte kizárólag a FÁÉV – Fejér Megyei Állami Építőipari Vállalat – későbbi nevén az Alba Regia Építőipari Vállalat (ARÉV) építette. Az építkezések lebonyolítója a Fejér Megyei Beruházási Vállalat volt, amely megkötötte a vállalkozási szerződéseket, elvégezte a finanszírozással, műszaki ellenőrzéssel kapcsolatos feladatokat, végül a kész épületeket átadta a kijelölt üzemeltetőnek – állami bérlakások esetében az IKV-nak. Tulajdonviszonyoktól függetlenül minden távhőszolgátatásba kapcsolt épület tervét az IKV – hatósági jogkör nélkül – véleményezte. Mivel a hőközpontokat távhőszolgáltatóként vette át, az átvételkor viszonylag jó érdekérvényesítő képességgel rendelkezett.
Csúcson a lakásépítés
Az 1970-es évek elejétől lakások ezrei épültek és kerültek átadásra a városban évről évre. Abban az időben a panelházak, azok gépészeti berendezései, a távhővezetékek és a hőközpontok is ún. állami célcsoportos beruházásban létesültek. Az utóbbiak kivitelezője az ARÉV volt, a házakat az IKV ellenőrizte és vette át üzemeltetésre. A cég a tévéantenna-szolgáltatás terén is eredményes volt, mivel a vállalatnál kifejlesztett áramköröket alkalmazva egy antennával egyszerre több program is foghatóvá vált. A jelet egyetlen helyről, antennaerősítők beépítésével, kábelen vitték el a háztartásokba.
A sok állami bérlakáshoz – különösen a liftes házaknál – házfelügyelőre volt szükség. Az általuk használt lakásokkal az IKV gazdálkodott, megoldva ezzel az alkalmazott szakemberek lakáshelyzetét. A vállalat fő feladatai a liftek felügyelete és karbantartása, a fűtés biztosítása, illetve idővel a konyhabútorok és a padlóburkolatok cseréje, valamint a különböző felújítási, állagmegóvási munkák voltak.
A fűtésszolgáltatáson túl a vállalat tevékenységéhez tartozott az utólagos hőszigetelés, a tetőszigetelés, a panelfugázás, a gépészeti berendezések karbantartása, a lépcsőházak festése és takarítása. A dolgozói létszám ehhez mérten a nyolcvanas években meghaladta az ezerötszáz főt is. 1990-re az IKV kezelésében 11 193 önkormányzati lakás volt.
A magánosítás időszaka
A kilencvenes évek elején elkezdődött a magánosítás időszaka, vagyis az önkormányzat a műemlék jellegű ingatlanok kivételével felajánlotta a bérlakásokat megvételre, melynek lebonyolításában az IKV aktívan részt vett. Be kellett járni személyesen a házakat a szükséges dokumentációk elkészítéséhez. A társasházzá alakításhoz elkészült alaprajzokat, műszaki leírásokat a jogi osztály munkatársai ellenőrizték, majd az iratok alapján a földhivatal bejegyezte a társasházat. Ezután váltak értékesíthetővé a benne lévő lakások. Az eladást az ingatlanértékesítéssel foglalkozó részleg koordinálta. Az önkormányzati tulajdonban maradt épületekben majdnem ezerkétszáz lakás felújítását, karbantartását néhány évig még az IKV végezte.
Az építőipari tevékenység kivezetése
2004-ben az egykori IKV építőipari szegmense a Szépház Építő Kft.-be került kiszervezésre, melynek fő profilja a társasházak kivitelezése volt. Az új cég az építőipar zsugorodásának következtében 2012 decemberében beolvadt a SZÉPHŐ Zrt.-be. Ezzel megszűnt a vállalat építőipari tevékenysége, és innentől a szakemberek feladata elsősorban a saját tulajdonban lévő ingatlanok felújítása, karbantartása, állagmegóvása volt.
A társasházkezelési üzletág kialakulása
A felügyelt ingatlanok értékesítésével a kilencvenes években egy új üzletág jelent meg a cég életében: a társasházkezelés, azaz a társasházzá alakult épületek kezelése külső vállalkozóként. Az évek előrehaladtával ebben az új piaci szegmensben egyre erőteljesebb lett a konkurencia, és a SZÉPHŐ piaci részesedése folyamatosan csökkent. Mindeközben 2012 decemberében közel ezerkétszáz önkormányzati lakás kezelése került át a Székesfehérvári Városfejlesztési Kft.-hez. A társasházkezelés negatív tendenciáját 2014-ben sikerült megállítani, és a tevékenység újragondolásával, átszervezésével újra emelkedő pályára állítani. Akkoriban kétezer-nyolcszáz lakás volt a cég kezelésében, tíz évvel később azonban már közel ötezer.
Az IKV hetvenötödik jubileuma egy pillanatnyi megállásra és visszatekintésre buzdít mindnyájunkat. A múltunk megismerése a fennmaradt anekdotákból, tárgyi, írásos és képi emlékekből segít megérteni jelenünket, továbbá nélkülözhetetlen a jövőbeli céljaink megfogalmazásához, eléréséhez.
