Székesfehérvár Anno '56 – 5. rész
Székesfehérvár Anno '56 – 5. rész
Székesfehérvár Anno '56 – 5. rész„Amikor csend lett, kilestem a fa mögül, és láttam, ahogy egy kétkerekű géppuskát behúznak a mai Deák Ferenc utcába” – mondta Polczer István. Akkor megígértük, hogy keresünk egy fegyverszakértőt, aki elmondja, mi lehetett a kétkerekű fegyver, és milyen más, emberélet kioltására alkalmas eszközöket használhattak akkoriban. Az eszközök azonosításában és ismertetésében a fegyverek szakértője, Rangel István főtörzsőrmester, a Nagysándor József 51. Híradó- és Vezetésbiztosító Dandár Székesfehérvári Helyőrségtörténeti Emlékgyűjteményének munkatársa volt segítségünkre.
Polczer István egy érdekes géppuskára mutatott, ami nagy valószínűséggel szereplője volt az 1956. október huszonnegyedikei fehérvári tragédiának. Arra kérem, mutassa be ezt a kerekeken guruló fegyvert!
Ez egy szovjet gyártmányú géppuska. A neve SG–43, ahol a G betű a tervező nevét jelöli, aki Gorjunov volt. A 43-as szám pedig a rendszerbe állításának évét tükrözi. Ezt a géppuskát a Maximról elnevezett géppuska leváltására tervezték, ami egy vízhűtéses fegyver volt, és hatalmas méretével nehéz és kezelhetetlen fegyvernek bizonyult. Az új SG–43 1956-ban is rendszerben volt a szovjet hadseregben, de nemcsak ott, hanem a Magyar Néphadseregnél és a magyar rendvédelmi szerveknél is.
Ezek szerint mindhárom, akkor működő fegyveres testületnél használatban volt?
Igen. Érdekes ugyan, de a rendvédelmi erőknél is rendszeresített volt ez a géppuska.
Polczer Istvánt is megkérdeztem annak idején, hogy miként szólt az a fegyver, amivel lőttek a menekülő emberekre. Pergő vagy lustább, szaggatott hangú lövésekre emlékszik-e. Ez a fegyver miként szól a fegyverszakértő szerint?
Ez a géppuska monoton, lustább ritmusban lő sorozatot. Ennek az az oka, hogy a lőszerek adagolása hevederből történik, ami lényegesen lassabb, mint a közvetlen adagolású fegyvereknél. Emiatt hallatszik sorozatlövésnél a jellegzetes, lassabb, monoton durrogás.
A puska csövének hosszúsága is lassítja a lövések sűrűségét?
Igen, bizonyos mértékig. Ráadásul a puska csöve hosszabb sorozatok után melegszik is, ezért bizonyos időközönként a csövet cserélni kell. Az SG–43 esetében ez két rakasznyi lőszer ellövése után javasolt, ami ötven lövedéket jelent.
Jól sejtem, hogy ennek a fegyvernek a használata kétemberes?
Minimum kettő, egy irányzó, mellette egy kezelő, továbbá azok, akik biztosították a lőszerjavadalmat – azaz legalább három emberre volt szükség. Nem hiszem, hogy ezeknek a tényleges használata volt a cél. Ráadásul rövid sorozatokhoz alkalmatlan is volt ez a fegyver. Valószínűleg inkább erődemonstrálás miatt állították ki.
Egy másik tanú korábban szintén elmesélte emlékeit, aki időközben sajnos elhunyt, de a kórházban nyilatkozott az újságírónak, ami megjelent a Fejér Megyei Néplapban. Ő jelen volt a tüntetésen, de nem értette, mi folyik ott, ezért még jóval a lövések előtt elhagyta a területet. Már majdnem a Vár körút és a Budai út kereszteződéséhez ért, amikor a lábát érte egy lövés. Ebből a távolságból valóban érhette találat a combján úgy, hogy a lövedék átment a lábán?
Az SG–43 lőtávolsága ezer méter. Így a leírt eset a háromszáz méteren belül lehetséges. Az SG–43 géppuska ugyanolyan lőszert használ, mint a Mosin–Nagant puska, aminek a használata viszont egyszemélyes. Utóbbival optika nélkül négy-ötszáz méterre lehet célzott lövést leadni. De az említett esetben a sérülést okozó valószínűleg egy eltévedt, kósza lövedék lehetett, ami bármelyik fegyverből származhatott.
Ezt kik használták?
A Mosin–Nagant puska is szovjet tervezésű, amit 1948-49-ig gyártottak, és Magyarországon is rendszeresítették. A FÉG 1952-53-ban pedig átvette a gyártást, és ellátta vele a magyar hadsereget és a magyar rendvédelmet is.
A két puskának azonos a kalibere. Háromszáz méterről okozhat-e olyan sebet, ahol a lövedék egyszerűen átfúrja a combot?
Közelről mindenképpen, de ilyen távolságból már inkább szakít vagy roncsol, főleg akkor, ha olyan kósza lövedékről beszélünk, ami esetleg meg is pattant valamin. Ha gellert kap egy ilyen lövedék, akkor az már nem csinál fúrt sebet, hanem akár végtagot is képes leszakítani.
Demeter Zsófia történész tanúja, Polczer István pergő hangú fegyverre emlékezett. Milyen fegyverek voltak még használatban 1956-ban?
A Néphadseregben és a rendvédelmi szerveknél rendszeresített volt még a PPS–41-es géppisztoly, amit 1941-től használtak a szovjetek. Ez egy csigatárral ellátott géppisztoly, mely hetvenegy lőszert képes kilőni egy tárból. Ha sorozatlövésről van szó, ez a fegyver minden további nélkül szóba jöhet. A rendvédelmi szerveknél még előfordult a Kucher József által fejlesztett K1, egy magyar gyártmányú géppisztoly is, ami elsősorban abban különbözik a PPS–41-től, hogy nem faágyazata van, hanem behajtható fémváza.
Ezeknek a géppisztolyoknak milyen tulajdonságaik vannak?
Nagyobb kaliberű lőszert használnak, viszont a lőtávolságuk kisebb, körülbelül kétszáz méter.
Ilyen fegyver okozhatott háromszáz méterről fúrt sebet?
Egy eltévedt lövedék okozhatott ilyen sérülést.
Ezek szerint bármelyik okozhatott ilyen nagy távolságban sebesülést?
Igen. De a géppisztolyt nem használták ekkora távolságra, azt inkább rövid, úgynevezett városi harcra alkalmazták. Kicsi, könnyen kezelhető, gyorsan megtanulható a használata, ezért „rendvédelmi” feladatra kimondottan alkalmas.
Az eddigi szemtanúk két csoportra oszthatók. Az egyik csoport egy, a mai Deák Ferenc utca és a Pirosalma utca kereszteződésében álló szovjet harckocsiból látta a lövéseket, a másik – mint például Polczer István is – a Budai úton emlékszik lövésekre. A kettő csak két külön helyről jöhetett, mert a szovjet katona képtelen volt átlőni a házakon a belváros irányába. A harckocsin kívül szovjet katonát nem láttak sehol. Így nagy kérdés, hogy a rendvédelem abban az időben milyen fegyverekkel mozgott.
Elsősorban maroklőfegyvert használtak, de ellátták őket géppisztollyal is, főleg a K1-gyel. De elképzelhető a Musin–Nagant puska is.
Ezek szerint a mai Budai út irányába csak a rendvédelmi erők lőhettek ezekkel a fegyverekkel…
Kézi pisztollyal sorozatlövést nem adhattak le, mert az arra alkalmatlan. Ezek alapján csak a szemtanúk által említett kerekes géppuskát, esetleg géppisztolyt használhattak.
Az elmondottakból úgy érzem, hogy bár Polczer István látta a keréken guruló SG–43-as géppuskát, azonban ebben a helyzetben valószínűbb, hogy a rendvédelmi szervek a K1-es vagy a PPS–41-es géppisztolyokat használták?
Én így tudom elképzelni, mert a géppuska használata nem elég gyors ilyen helyzetben, azt valószínűleg demonstratív jelleggel tették ki. Hogy tudatos volt-e a fegyverválasztás vagy sem, szintén nem tudom, ezeket csak a jegyzőkönyvek mondhatják meg.
Vajon milyen fegyver lehetett a mai Deák Ferenc utcában lévő szovjet harckocsin?
Azt azért tisztázni kellene, hogy mit nevezünk harckocsinak! Vannak a kerekes páncélozott járművek. Ezek ha szállító járművek, akkor nem hívnám harcinak. Célszerű volna tudni, mi volt az a jármű.
A köznép úgy emlegette, hogy tank. Volt egy torony, azon egy felnyitható fedél, amin keresztül előbújt, majd eltűnt a szovjet katona, aki aztán újra előjött, és lőtt.
A szovjet szállítójárműveken az általunk vizsgált SG–43-as géppuska rendszeresítve volt, azzal a különbséggel, hogy nem volt kerék és pajzs rajta. De kézifegyverként akkoriban már használták az AK–47-es gépkarabélyt is.
Egy katonaviselt szemtanú határozottan állította, hogy a Deák Ferenc utcában álló szovjet harckocsiról, tankról – hívjuk bárhogy – egy Gorjunov nevű fegyverrel lőttek az emberekre. Ha ilyennel lőttek, akkor melyik az a fegyver?
Az állítás alapján valószínűleg egy BTR típusú harcjárműről lehetett szó, amiket a csapatok szállítására használtak. Ez olyan, mint egy teherautó, ami körbe van páncélozva. 1956-ban két változata fordult elő, az egyik nyitott volt a tetején, hogy a katonák könnyen harcba tudjanak avatkozni. A másik változata zárt. Ha a katonaviselt emberünk ilyen harckocsiról beszélt, akkor a fegyver lehetett az SG–43-as géppuska, aminek az alépítménye maga a BTR típusú harcjármű volt.
Ugyanilyen fegyver elképzelhető egy tank tetején is?
Nem, ott nagyobb kaliberű fegyvert használnak, ami már gépágyú kategória.
Azoknak a szemtanúknak, akik átélték az akkori lövések borzalmait, eltorzulhat-e az időérzékük, a fegyverek hangjának pontos beazonosítása?
Mindenképpen. Ne feledje, hogy nem egyszerűen hallja a lövéseket, hanem az ő irányába is lőnek. Menekül a lövedékek elől, a stressz, az adrenalin úrrá lesz rajta. Néhány másodperc is hosszú perceknek tűnik még az emlékezetben is. Ilyenkor eltorzul az időérzék.
