Székesfehérvár Anno ’56 – 4. rész
Székesfehérvár Anno ’56 – 4. rész
Székesfehérvár Anno ’56 – 4. részEddig felfedtük, hogy nem pusztán egy szovjet tank lövésze lőtt a fehérvári ’56-os forradalom idején, erre tanúnk is volt Polczer István személyében. Legutóbb Tungler Erzsébettel beszéltünk, aki osztálytársa volt a fehérvári közgazdasági technikumban Rőper Magdolnának, annak az újságírónak, aki írásaival aktívan vett részt a fehérvári forradalomban, ezért később börtönbe került. Sokat megtudtunk a fiatal hölgyről, természetéről, viszonyáról az osztálytársakhoz, de nem tudtuk meg, mit tett, amiért börtönbüntetést kapott. Lett volna egy újabb tanúnk, aki ugyanabba az iskolába járt, mint Rőper Magdolna, de egészségügyi okok miatt nem tudott rendelkezésünkre állni. A történész, Demeter Zsófia azonban sok mindent megosztott velünk – ezúttal őt faggatjuk.
Tungler Erzsébettel folytatott beszélgetésemkor olyan érzésem volt, hogy az ötvenes évek rettenetes élménye a mára is hatással van. Úgy érzem, hogy akik akkor éltek, őket a mai napig fojtogatja az az időszak. Jól érzem-e ezt? Meg lehet-e ismerni bárkit is – nem csak Rőper Magdolnát – az 1950-es évek elejéről?
Nagyon nehéz kérdést tett fel! Ebben a kutatássorozatban előttem áll például Rőper Magdolna is, akinek az ötvenhatos tevékenysége, az a tizenkét nap, meg néhány nap előtte, néhány utána az ő vonatkozásában igenis meghatározó az egész életére! Úgy fogalmazott néhány írásában, hogy az a boldog tizenkét nap, az a boldog időszak, amire ő mindig vágyott. Ezek voltak a vágyálmai, másfelől pedig az, amit a kilencvenes években többször is leírt, hogy nagyon szeretett volna újságíró lenni. Ám az ötvenes évek elején egy olyan családi indíttatás, amilyen Rőper Magdolnáé volt, nem kecsegtette őt vágyott hivatása megszerzésében. Mégis ebben marad magával és édesanyjával, aki Móron élt. 1954-ben leérettségizett, de azon volt, ha fene fenét eszik is, ő újságíró lesz. A legnagyobb vágyát a rendszer nem fogadja, ennek ellenére írogat az akkori Fejér Megyei Néplapban, mint amolyan újságíró-gyakornok, akinek az a feladata, hogy az információkat szerezze meg és vigye be a szerkesztőségbe.
Ez a klasszikus kishírgyártó.
Hívhatjuk így is, de szokták mondani, hogy szendvicshozó…
Kávéfőző.
Így van. Azonban mégis megjelenik egy-két írása a kis színes kategóriában. Névvel aláírt cikkek, tehát olyanok, amiket engedtek neki.
Egyébként van hangulata az írásainak! Nem pusztán kötelezettségből írt: derűje, életkedve van az írásainak, témától függetlenül!
Igen, és olyan témákat is megközelít, mint a nehéz sorban élő, velencei leánynevelő-intézeti gyermekeké. Vagy Bicskén járt a tsz-ek szervezésekor, mégis képes volt kívülről láttatni a folyamatot. Mindezekért kedvelték a Néplapnál, és szívesen hozták le az írásait. Annyira felvette a fordulatot, hogy lehetősége lett a Pesti Egyetemen induló újságírószakra beiratkoznia 1956-ban. Ehhez ajánlás nélkül akkor nem lehetett hozzájutni. Egyrészt a helyi néplaptól kapta ezt meg, másrészt kellett, hogy a párttól is megkapja a támogatást. Későbbi írásaiból tudjuk, hogy amikor Pestre járt a képzésekre, akkor keveredett bele a Petőfi Körbe, ahol egészen más légkört tapasztalt, amiről helyben nemcsak írni, de beszélni sem volt szabad. Természetesen amikor híre ment Fehérváron, hogy Rőper Magdolna a Petőfi Körben járt, akkor ha létezett szőnyeg a párttitkár szobájában, akkor annak azonnal a szélén kellett állnia. Ezek olyan nevezetes események, amikről később meg is emlékezett írásaiban. Tehát Rőper Magdolna ír a Fejér Megyei Néplapnak, majd a forradalmi időkben az Új Fehérvárban is megjelentet három aláírt cikket. Tette mindezt annak ellenére, hogy akkor alapvető újságírói szabály volt, hogy „Ha már gondolkozol, akkor ne írd le, de ha már leírtad, akkor ne írd alá!” Hiszen később éppen a három aláírt cikkéért vonták felelősségre.
Kevés száma jelent meg az Új Fehérvárnak, mégis mintha többet írtak volna, mint korábban az Új Fehérvár megjelenésekor bezárt hivatalos társában.
Ne felejtsük el, hogy az Új Fehérvár az eseménytorlódások közben jelent meg nyolc alkalommal, és aki figyelte a lap tartalmát, az pontosan látta a három cikken kívül is, hogy még mely cikkeket írta Rőper Magdolna. Tehát az eseményekbe való beavatkozás is ilyen kommunikációs eszközökkel történt.
Fehérváron miként torlódtak az események?
Már 1956. október huszonkettedikén elkezdődnek a diákmegmozdulások. Még nem tüntetés, csak közös gondolkozás, ami hasonló a Petőfi Körhöz vagy az egyetemvárosok MEFESZ-es (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) szerveződéseihez. Itt, Fehérváron is elkezdődött a gondolkozás, hogy a meglevő szocializmust miként lehetne élhetőbbé tenni, mindazok ellenére, hogy itt nem volt felsőoktatás.
Ezért jött létre Fehérváron elsőként és egyetlenként a középiskolai szövetség?
Igen! És ez Székesfehérvár aktivitását is mutatta, mert ugyan nem lehetett MEFESZ, de elindult a Középiskolás Diákszövetség szervezése! Újra hangsúlyoznom kell, hogy még mindig október huszonkettedikéről beszélek. A fehérvári diákok együtt mozdultak meg a szegediekkel, debreceniekkel, pestiekkel. És ez sokat elmond a későbbi fehérvári történésekkel kapcsolatban is.
Hogyan indult be a középiskolai szövetség?
Október huszonharmadikán összehívták a Diákparlamentet a fehérvári közgazdasági technikumba, aminek tagjai voltak a közgázosokon túl a gépiparisok, az útépítősök is.
Miért éppen Diákparlament?
Az akkori emberek nem tudtak szabadulni a megszokott kategóriáktól. Tehát Diákparlament, amin jelen vannak a DISZ-es vezetők is.
Ez az akkori Demokratikus Ifjúsági Szövetség.
Igen, és ezt váltja fel majd a MEFESZ. A DISZ-ből jó páran kilépnek, ami már súlyos bűnnek számít, hiszen a párt egyetlen ifjúsági szervezete volt a DISZ, minden mást felszámoltak.
Kik voltak ott a Diákparlamenten?
Az új érdeklődőkön túl jelen voltak a DISZ vezetői és a pártvezérek is. Utóbbiak azért, hogy úgy fordíthassák a szót megfelelő pillanatokban, ahogy a rendszernek az jólesik. És ott vannak a sajtó munkatársai. Utóbbiak döntöttek úgy, hogy Rőper Magdolna ne legyen a helyszínen, hiszen régi iskolájában jöttek össze a diákok, ahol mindenkit ismer, ezért jobb, ha ő ott nem forog fenn. Tehát Rőper Magdolna bent maradt a szerkesztőségben, és Bokor Rózsa, valamint Árokházi György ment az eseményre.
Kapott feladatot a szerkesztőségben az ifjú újságíró hölgy?
Igen, azt, hogy hallgassa a rádiót. És a kommunikáció a legfontosabb kérdés ezekben a napokban. Ami abból áll, hogy kihez milyen hír jut el, azt hogyan értelmezi, majd hogyan használja fel. A központi Kossuth Rádióban délután megjelennek a hírek, hogy Pesten tüntet az ifjúság. Megtiltották, majd megengedték, de a lényeg, hogy százezrek vonulnak az utcákon. A tüntetések célpontjai a rádió épülete, a Parlament, ahol Nagy Imrét akarták meghallgatni, majd a Sztálin-szobor. Utóbbi már szerepelt a korábbi szimbólumok eltüntetései között, tehát a szobor ledöntése nem spontán esemény volt.
Közben folyik a Diákparlament Fehérváron?
Így igaz, a közgazdasági technikum épületében üléseznek a korábban felsorolt résztvevők, és egyszer csak megjelenik egy jól tájékozott, kellemes, ismert szereplő, az újságíró gyakornok, aki szavaival igazából berobban az ülésre, és összefoglalja, hogy mi történt Pesten. A kétnapos események szálai szépen összekapaszkodnak a közgazdasági technikumban.
Jól tudom, hogy ennek a fontos történésnek ma élő tanúja is van?
Van, hála Istennek több is, de a történész nagy vágya, hogy egy naplót vezető diákkal futhasson össze.
Sőt a történészek már-már úgy gondolják, hogy csak az létezik, amit valaki le is írt…
Mert a naplóírás időben mindig az esemény közvetlen közelében történik, és nem torzítja el az elmúló idő. És még fontosabb, hogy az előkerült naplót a november negyedikét követő záporos történelem nem semmisítette meg! Hiszen voltak sokan, akik naplót írtak: rendes, jól nevelt kislányok. De ami azután következett – sajnos jobbnak látták e naplókat tűzbe vetni. Hegedűs Éva viszont megőrizte a naplóját. Az ő személye azért is fontos, mert tájékozott, érdeklődő diáklány, aki abban a tanévben érettségizik, tehát világos, hogy a történésekről állást kell foglalnia. Ugyanakkor szerencsétlenség a szerencsében, hogy bejáró diáklány, ezért nem tud ott lenni minden eseményen.
Hegedűs Éva ott volt a Diákparlamenten?
Ott volt. Arról számolt be, hogy építő jellegű volt, és nem állt meg ott, hogy megbeszélték és kész, hanem irányt mutattak a jövő felé, hogy mi legyen másképp. Beszámolt a megalakult középiskolai diákszövetségről, és nem vitte el a fókuszt, hogy ott vannak a hivatalos emberek is, akik nem akarták a változásokat. Illetve hangsúlyt ad annak, hogy két újságíró mellett egyszer csak berepül Röpi (Rőper Magdolna). A frissen jött pesti jelszavak felgyorsították a fehérvári eseményeket is. Ilyenek hangoztak el Pesten, amit már a fiatal hírnök hozott: „Ruszkik, haza!”; „Hajolj le, Jóska, itt az alkalom!”; „Nagy Imrét a kormányba, Rákosit a Dunába!”. Ezekről Fehérváron időben megtudnak mindent. Hegedűs Éva naplójából kiderül, hogy nagy felbuzdulás lesz a hírekből, az új diákszövetség létrejön, megválasztja vezetőit is, sőt igazolványokat adnak ki a következő napokban. Hegedűs Éva ezt az igazolványát is megőrizte. De programpontokat is megfogalmaznak és elfogadnak, amiket ki is kellett volna nyomtatni, de ahhoz meg engedély kellett.
Mi lett a sorsa a ’48 után szabadon tizenkét pontnak nevezett döntéseknek?
A diákság és a már hozzájuk csatlakozó fehérvári emberek a színházban – nem a kőszínházban, mert az akkor még romokban állt, hanem a mai Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban – jöttek össze, ahol kihirdették a pontokat. Az esti eseményről egy fiatal lány, Vági Vera számolt be, aki izgatott volt az ottani hangulat miatt. Szinte félve nézte és hallgatta, ahogy lehurrognak embereket, többek között a helyi pártvezetőt, aki nem engedélyezte a pontok kinyomtatását. A lehurrogott megyei párttitkárt az összejött tömeg nem akarta hallani. Vági Vera tanúsága nagyon fontos amiatt, hogy a gyűlés vezetői azt mondták: a jelenlévő tanárok menjenek haza, mert nekik ebből bajuk lehet. Csak a diákok maradjanak!
Jól értem, hogy annak a kornak az erősen szűrt levegője volt olyan, hogy még a jó szándékú emberek is úgy vélték, jobb, ha a pedagógusok hazamennek, mert nekik később ebből nagy bajuk lehet?
Ez így igaz, de a tanároknak eszük ágában sem volt magukra hagyni a diákokat, és szépen beálltak, beültek közéjük. Sebes Imre megyei párttitkár egyenesen fasiszta hordának nevezte a megjelenteket, a pontok kinyomtatását nem engedélyezte. Nem maradt más, mint rávenni a nyomdát, de azok nem mertek kötélnek állni. A nyomdában viszont készült a Fejér Megyei Néplap, aminek a váza már összeállt. De az ezzel kapcsolatos források itt megállnak. Nincs engedély, tehát nem jelenhet meg sehogy sem a diákszövetség pontokba szedett követelése. Viszont a másnapi Néplapban megtalálni a hírt, hogy kiléptek a DISZ-ből, megalakult a középiskolások diákszövetsége, akiknek programjuk van, méghozzá öt, és azokhoz alpontok kapcsolódnak. Tehát mindezt lehozta a másnapi Néplap, de arra kínosan vigyáztak, hogy az újság egyébként pont úgy nézzen ki, mint korábban bármikor.
Ráadásul a harmadik oldal jobb felső sarkában jelent meg, ami azoknak kiexponált hely, akik nem a sportnál kezdik az újság olvasását.
Vági Vera mesélte, hogy neki megvolt a szórólapon kinyomott követelés is, de azt november negyedike után elégette a naplóval együtt. A kutató tanácstalan, hogy mikor nyomták ki a szórólapokat, ami a múzeumnak is megvan. Vannak vizsgálók, akik azt mondják, hogy a forradalmi hevület miatt később nyomhatták ki, de Vági Vera állítja, hogy másnap a kezében volt.
Hogy alakult a diákszövetség sorsa?
A már említett Árokházi György a november negyedike utáni Fejér Megyei Hírlapban (a Néplap utódja) többször emlegeti, kérdezi, hogy mi van a diákszövetséggel, hiszen annak létjogosultsága a szovjet invázió ellenére megvan. És mint kiderült, a Középiskolás Diákszövetség központja áthelyeződött a Józsefbe, és már szó sincs arról, hogy társadalmi reformokra lenne szükség, csak az iskolai élet demokratizálásáról beszélnek. Többet nem hallunk róla. De nekünk hallani kell, hiszen az egyetlen diákszövetség, amelyiknek programjai is voltak, és azok meg is jelentek!
Az említett Hegedűs Éva nem számolt be erről a diákszövetségről?
A diákszövetség létrehozásáról, körülményeiről, szándékairól részletesen és hozzáértőn számolt be még konferencián is, de mintha nem hallották volna meg a szavát. És itt vissza kell utaljak erre a diáklányra, aki akkor érettségi előtt állt, hogy milyen ívben foglalta össze a történéseket a diákszövetség megalakulásától a vörös csillag leszedéséig, a DISZ-könyveken taposó városi tüntetésekig. Ilyen a gyűlölt diáksapka históriája is, amiről kiderül, hogy a forradalom alatt a büszkeség jelképe lett.
És nem pusztán a közgázosoknál, hiszen minden középiskolás fejére vette a diáksapkáját, hogy megmutassa, hová tartozik.
Így van! És a huszonhatodikai nagy fehérvári tüntetésen a diáksapkás középiskolásokat megtapsolja a tömeg.
Hegedűs Éva Pákozdon lakott. A forradalom napjaiban mindig be tudott jönni Fehérvárra?
Nem, mert volt, hogy megszűnt a forgalom is. De naplójában beszámolt arról, hogy Pákozd környékén mekkora csapatmozgásokat rendeztek a szovjet harckocsik. Már huszonharmadikán(!) felsorakozott a Mamszurov Hadosztály Pákozd környékén, ők november másodikán bekerítik Székesfehérvárt.
Tehát még majdnem semmi sem történik, de a szovjetek mozognak?
Igen, hiszen már korábban is itt volt a nagy részük. De ezt követően két akkora hadsereg jött be Magyarországra, amekkorát magyar hadvezetés még nem látott soha.
Térjünk vissza Rőper Magdolna újságíróra! Mivel vádolták őt?
Főleg az Új Fehérvárba írt és aláírt cikkeiért vették elő. A szovjetek által körülvett városból már csak engedélyek segítségével tudott menekülni Sebes Imre párttitkár, míg a megyei tanács elnöke, Bujdosó Imre meglapult a városban. Ezt Rőper így írta le A forradalom humora című írásában: „Sebesen eliszkolt a Sebes, páncélkasszához sem volt ő kegyes, elbujdosott a Bujdosó...” Humoros, jó írásai voltak, amit csak a kor embere érthet a benne szereplő nevek miatt. A másik fő vád ellene, hogy Győrbe ment (pedig küldték, nem magától ment), és ott nyugati újságírókkal kollaborált. Ő csak a józsefes diákok vöröskeresztes határ menti munkáiról számolt be, illetve arról, mit láttak ők a határon.
Demeter Zsófia sok részletet érintett még a napló segítségével, illetve Rőper Magdolna későbbi írásain keresztül, amiket már Zárdai Györgyi írói álnéven jelentetett meg. Ezeket a részleteket is megismerhetik, ha a Fehérvár Televízió Youtube-csatornáján megnézik a történésszel készített interjút!
