Kétszáznyolcvan éve van „profi” patikánk
Kétszáznyolcvan éve van „profi” patikánk
Kétszáznyolcvan éve van „profi” patikánkÍgy született az első patika kétszáznyolcvan évvel ezelőtt városunkban.
A török hódoltság utáni fejetlenséget kihasználva szedte meg magát egy Vánossi Lőrincz nevű ember Székesfehérváron. Amíg a török után romokban maradt katedrálisunkat az osztrák kezdte széthordani, addig a számító nemesúr osztotta a telkeket, házakat, házhelyeket.
Mindezt bő másfél évszázaddal később, 1893. július huszonkilencedikén a Székesfehérvár és Vidéke napilap már sokkal szebben, színesebben látta: „A török világ Chaoszából kibontakozó város polgári szervezése körül kiváló érdemeket szerzett Vánossi Lőrincz, kit a török kiűzése után városunk alapítójának tisztelt kortársai kegyelete; ő volt az, aki csodálatos gyorsasággal mindenünnen új lakosokat gyűjtött, azok számára házhelyeket, kerteket, szántóföldeket, réteket és szőlőket jelölvén ki, mint a budai kamara teljhatalmu megbízottja telekkönyvet készített, szervezte a városi tanácsot, bírót állított a polgárság élére, azokat hűségesküre kötelezte.”
Apja ténykedését máshogy ítélte meg Antal nevű fia, aki jezsuita szerzetesnek állt. A rászállt nem kevés vagyonát a rendre és Székesfehérvárra költötte, hogy valamennyit visszaadhasson abból, mit apja az emberektől megszerzett. Így tett akkor is, amikor a jezsuiták úgy döntöttek, hogy rendházat alapítanak templommal Székesfehérváron: „Legtöbbet köszönhet azonban a fehérvári jezsuita missio Vánossi Antalnak, ki a dúsgazdag Vánossi Lőrincznek, a hagyomány szerint Fehérvár kapitányának, a fia volt. Ez a jezsuita rendbe lépvén, nemcsak eszét és összes lelki tehetségét ajánlá föl a rend szolgálatára, hanem egyúttal összes vagyonát is, mintegy 100,000 frtot.” – írta a Ciszterci rendi Szent István katolikus gimnázium az 1894. évi értesítőjében.
A rendházat vagy rezidenciát 1745-re építették meg, s Vánossi Antal menten nekifogott a templom megépíttetésének is, amit 1751-re fejeztek be. Viszont a rendház épületében nyitottak a jezsuita szerzetesek egy kezdetlegesnek mondható gyógyszertárat, ahol megpróbálták a betegeket ellátni, számukra a legfontosabb keverékeket létrehozni. Az igény egyre nőtt, ezért Vánossi Antal segítségével a rendházban kialakítottak egy új gyógyszerészeti teret. Ám ide már nem a szerzetesek álltak be gyógyítószereket előállítani, hanem a minden szempontból profi patikárius, Maschner Jakab. Amikor a három nyelvet beszélő Maschner úr kinyitotta az új patika rendházi belső udvari ajtaját a nagyérdemű fehérvári betegeknek, illetve szépítkezőknek, akkor 1746. január nyolcadikát írtak, s ez éppen kétszáznyolcvan esztendeje történt.
Maschner Jakab 1734-ben még a komáromi gimnáziumban tanított principisták (a hatosztályos gimnázium második osztályos diákjai) és parvisták (a hatosztályos gimnázium elsős diákjai) között, világi tanítóként. Ennek megfelelően Székesfehérváron komoly tekintélye volt, ami kétéves patikáriusi szolgálata után jelentős ügyfélkört hozott létre. Ezt a patikát vette át a Fehérváron szinte mindenki által ismert Hill Mátyás, aki majd három évtizeden át dolgozott a vármegye akkor még egyetlen gyógyszertárában.
Amikor a fehérvári patika már három éve hivatásos patikáriusok által működött, akkor kérte fel a jezsuita szerzetes, Vánossi Antal a népszerű és elismert faragómestert, Baumgartner Bernátot arra, hogy műhelyében készítse el a patika teljes bútorzatát. A fafaragómester és segédei bő tíz esztendőn át dolgoztak a Fekete Sas Patikamúzeum jóvoltából általunk is ismert jelenlegi bútorzaton. Amíg az utolsó darabok elkészültek, felépült a rendház új refektóriuma is, így az új bútorokkal együtt költöztették a patikát 1756-ban a rendház külső épületrészébe, ahol közvetlen ajtót nyitottak pár tölgyfalépcsővel a város főutcájára.
Majd harminc évig működött a patika, de az osztrák ismét megkeverte a lapokat, s betiltotta a jezsuita rendet, így rendházastul, templomostul a pálosokra szállt minden, akiket a patika érdekelte a legkevésbé. 1774-ben gyors árverezést rendeztek le, amit Valter József patikus nyert meg. Valter minden szempontból tisztelte az osztrákokat, ezért kapásból német nevet adott új patikájának, sőt jelképévé a fekete sast választotta, ami a németség szimbóluma is egyben. Mikor már a gyógyszerek tárolására alkalmas cserépedényeken is fent volt a fekete sas szimbóluma, akkor költöztette ki a rendházból patikáját a jelenlegi helyére, ahol már a ma is ismert Fekete Sas Patikában dolgozott Valter József patikárius a pálosok legnagyobb örömére.
Az új patikaépület szinte mindent kibírt, még az 1810-es nagy földrengésnek is ellenállt, miközben a rendház és a templom is alaposan megrepedt: „Fehérvár. Jan. 20-dikán. A’ Földindulás nálunk nagy zúgással kezdődött ezen hónap 14-dikén délután 3 óra 46 minutumkor. Majd földszínt lóbált, majd felfelé hányott. Ezen hányattatást igen nagyon éreztük. Egy óra múlva megint rengett, és éjjel 11 ½ órakor harmadszor, reggel 4 óra tájban negyedszer. Attól fogva egész máig majd minden 6 vagy 7 óra múlva megújúl a’ föld rendűlése: de nem olly veszedelmesen mint a’ legelső volt. Minden templomaink a’ városban megrepedeztek, valamint a’ tornyok is. Sok kémény és tűzfal le dűlt.” – írta 1810. január huszonhetediki számában a Nemzeti Újság.
