A közgazdaság ihlette az Ohmann-domborműveket
A közgazdaság ihlette az Ohmann-domborműveket
A közgazdaság ihlette az Ohmann-domborműveketOhmann Béla szobrászművész Székesfehérvárhoz kapcsolódó alkotásai közül már többet is bemutattunk, a városban ugyanis több remekműve is fellelhető.
Ohmann Béla szobrászművész 1890. március 6-án született Budapesten. Tanulmányait az Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakán végezte. Gyorsan nemzetközileg is elismert művész lett: 1933-ban a milánói Triennálé ezüstérmét vehette át, az 1937-es párizsi világkiállítás alkalmából pedig Diplome d'honneur elismerésben részesült. Számos síremléket, kisplasztikát, érmet és emlékművet készített, valódi műfaja azonban az épületszobrászat volt. A Köztérkép így foglalja össze művészetét:
„1920-ban készült síremlékterveivel jutott önálló megbízásokhoz. Kezdeti művei a neobarokk akadémizmus szellemében készültek. Művészetének alakulására nagy hatással volt a 20-as évek közepén tett olaszországi és franciaországi tanulmányútja. Egyéni stílusának mintaképeit a középkor formavilágában találta meg, de a szecesszióra, art-decóra jellemző stilizálással, könnyedséggel ötvözte. Egyházi műveit tartózkodó egyszerűség, komor méltóság, tudatos archaizálás jellemzi.”
A második világháború után már kevesebb felkérést kapott, főleg tanítással foglalkozott. Ohmann Béla 78 esztendős korában, 1968. március 21-én hunyt el Budapesten. A Köztérkép nem kevesebb mint 83 köztéri alkotását jegyzi országszerte, ezek közül számos Székesfehérváron található.
Ohmann Béla alkotásai közül bemutattuk már az egyik legjelentősebb egyháztörténeti alkotását, Kálmáncsehi Domonkos szobrát, de foglalkoztunk a Prohászka-emlékmű sorsával, a Schmidl-villa alkotásaival és a Magyar Vitéz vándorlásaival is.
Legnevesebb fehérvári alkotását Ohmann-sorozatunk végére hagyjuk, ezúttal egy olyan művét, pontosabban műveit mutatjuk be, melyek a Fő utcán immár évtizedek óta figyelik a változó generációk hömpölygését, a város lüktetését, állandóságait és változásait.
A Fő utca 7. szám alatt jelenleg is egy bankfiók működik, az épület múltjában nem is találunk mást funkcióként, mint a banki és takarékpénztári szolgáltatásokat. Az épület múltjáról így ír a Köztérkép:
„Az 1900-as évek elején felépített épület eredetileg az 1869-ben megalapított Székesfehérvári Kereskedelmi Banknak adott otthont, mely a későbbiek folyamán az Osztrák-Magyar Bank kirendeltségeként működött. Székesfehérváron 1845. augusztus 23-tól működött a Székes-Fejérvári Takarékpénztár, és 1872-től a Fejér Megyei Takarékpénztár, melyet a Székesfehérvári Kereskedelmi Bank hozott létre. Az 1930-40-es években a takarékpénztárak összevonására került sor, 1933-ban már a két pénztár Székesfehérvári és Fejér Megyei Takarékpénztár név alatt működött. 1940-ben a Székesfehérvári és Fejér Megyei Takarékpénztár épületeként építették át az épületet.”
Az 1940-es átépítésre Schmidl Ferenc tervei alapján került sor. Az átépítés során három dombormű is az épület homlokzatára került, készítőjük pedig Ohmann Béla és a kor egy másik neves művésze, ifj. Mátrai Lajos volt, utóbbi alkotónak ez az egyetlen műve található Székesfehérváron. A Köztérkép így mutatja be az alkotásokat:
„A három dombormű allegorikus alakjai balról jobbra az építészetet, a mezőgazdaságot, és a közgazdaságot, mint gazdasági tevékenységeket szimbolizálják. Az építészet, építőipar figurái kezében kalapács és egy kész ház látható. A mezőgazdaság alakjai kaszát, kévét, és sarlót tartanak kezükben. A közgazdaság alakjai kezében mérleget, tömött erszényt láthatunk.”
Érdekesség, hogy Schmidl Ferenc és Ohmann Béla nem csak itt dolgozott közösen, a fentebb már említett Schmidl-villa díszítését is a kiváló művész készítette. A Fő utcán található domborművek az épület folyamatos felújításainak, állagmegőrzésének köszönhetően kiváló állapotban követik a Belváros mindennapjait.
