Miért állj neki sportolni és miért ne?
Miért állj neki sportolni és miért ne?
Miért állj neki sportolni és miért ne?Igen, most jöhetnek lincselni, akiktől idéztem, de attól még a tények nem fognak megváltozni és az igazság megmarad: Aki tenni akar, és tesz is a változásért, annak az erőfeszítése soha nem lesz eredménytelen! Aki pedig nem tesz semmit, az stagnálást (vagy romlást) fog tapasztalni. Ennyi!
Az már más kérdés, hogy valakinek sok energiájába/idejébe kerül, míg változást ér el, és vannak az irigyeltek, akik viszonylag hamar célhoz (vagy ahhoz közel) érnek. Viszont: ha csak álmodozunk arról, hogy „mi lenne, ha...”, és a popsink változatlan gravitációnak és mozdulatlanságnak van kitéve, akkor minden vágy csak elérhetetlen fantazmagória lesz! (És ez aztán biztos!)
Nem azt mondom, hogy mindenkinek fittnessmodell testre van szüksége (nekem sincs az!), ne magyarázza félre senki a mondataimat! Csupán arra próbálok rávilágítani, hogy ha valaki nem elégedett a külsejével és/vagy ebből (is) adódóan egészségügyi problémái vannak, és változást szeretne, akkor van megoldás! Természetesen akadnak, akiknek minden úgy jó, ahogy van, és őket hagyjuk is békén, mindenkinek joga van eldönteni, mi a fontos neki. Mindenkinek más az útja, más a célja, amiért soha senkit nem szabad lenézni, megvetni, lesajnálni.
Most kifejezetten azokról beszélek, akik sírnak-rínak (de úgy veszettül), hogy itt fájt, ott fáj, így rakódnak le a zsírpárnák bla-bla-bla és „de jó lenne, ha…!” – aztán mégsem tesznek semmit.
Megjegyzem: tisztában vagyok a pajzsmirigy-problémákkal, a változó kor okozta súly-felkúszással, különböző betegségek fizikai kivetülésével, tehát ne jöjjön most mindenki azzal, hogy az XY-nak is ilyen és ilyen baja van, és azért nem tud lefogyni és az ízületei miatt sportolni és az orvos különben is megtiltotta... (Külön témát érdemelnek egyébként ezek a területek is, de most lépjünk tovább.) Szóval: nem ezekről az esetekről beszélek, és ne felejtsük el, hogy az emberek többségét nem érintik ezek a problémák! Kifogást keresni pedig mindig nagyon egyszerű. Bár kétségtelenül fejleszti kreativitásunkat.
Testszobrászok válaszút előtt (Fotó: Flickr/David Boyle)
Ha belegondolok, végtelenül egyszerű és kényelmes dolog a fotelben vagy az ágyon heverészve velünk azonos nézeteket valló barátainkkal eszmét cserélni, megváltani a világot arról elmélkedve, hogy nekünk milyen rossz, milyen akadályok teszik lehetetlenné, hogy fittek legyünk (holott mi aztán nagyon azok akarunk lenni). Kiegészítésként lehet félszemmel bámulni a TV-t, közben sör/süti/chips/kinek mi jön be az asztalon (és egyre inkább a kézben/gyomorban), hogy úgy igazán üssön a dolog.
Megnyugtató a másoktól jövő megerősítés arra vonatkozóan, miért ne vágjunk bele a nagy kalandba, s ezennel bátran biztatom azokat, akik eddig is lelkesen kutattak a környezetünkben azok után, akiknek valamiért nem sikerült lefogynia, megerősödnie, fittnek lennie – folytassák csak ezt a nyomozást és szerezzenek önigazolást maguknak a „miért nem?” képzeletbeli halmazát gyarapítva. Ne hagyják abba ezt a ténykedést, mert valójában nem is akarják a változást.
A Testszobrászat posztsorozat részei azokhoz szólnak majd, akik úgy döntenek/döntöttek, hogy kipróbálnak valami újat, test- és lélekfejlesztőt, amitől valószínűleg teljesen meg fog változni az életük, a létfelfogásuk. Eddig ismeretlen élményekkel gazdagodnak, új barátokat is fognak szerezni, sok esetben gyógyszerre se lesz szükségük ilyen-olyan tünetek csökkentésére (ezt később majd kifejtem – személyes tapasztalásokkal alátámasztva), és garantáltan nem fogják megbánni a lépést!
A poszt elején feltüntetett kifogásokat pedig szóról szóra meg fogjuk cáfolni! Igen, MI! – MI, Együtt! Bár ez eléggé TV SHOP-reklámosan hangzik, de higgyétek el, nincsen benne semmi túlzás!
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Testszobrászat
