Rain showers20 °C
2019. május 20. hétfő Bernát, Felícia
Menü

Amikor Csoóri Sándor Fehérváron járt...

Amikor Csoóri Sándor Fehérváron járt...
(Fotó: MTI)

Merthogy volt ilyen is. Nyilván nem is egyszer. Elvégre mégiscsak zámolyi születésű a Kossuth-díjas költő, a Nemzet Művésze. Csoóri Sándor 87 évesen hunyt el.

"Nyöszörgő villamosokon
s elszabadult utcáin Budapestnek,
jönnek elém márványos arccal,
akik magukban beszélgetnek."

Én már ahhoz a generációhoz tartozom, aki úgy tanult, hogy az osztályterem falán Petőfi Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Weöres Sándor és József Attila portréja mellett ott volt Csoóri Sándoré is. Már akkor tudtuk, hogy Csoóri nagy költő, pedig még nem is olvastunk tőle semmit, csak hát kint volt a falon, az pedig ugye, nem sokaknak adatik meg. Kicsiként persze azt sem tudtam, hogy a bácsi a képen még él, annyira magával értetődő volt, hogy akinek portréja van a falon, az biztos a régi idők nagyjai közé tartozik. Szépen lassan tudatosult bennem, hogy nem, nem csak a régi idők előtt tisztelgünk, hanem a velünk és a köztünk élő legendák előtt is. És ilyen legenda volt (számomra legalábbis) Csoóri Sándor. Neve már akkor fogalomként jelent meg gondolataimban, amikor gimnazista lettem, később pedig már valóban úgy is tekintettem rá. És akkor még nem is sejtettem, hogy egyszer lehetőségem nyílik arra is, hogy interjút készítsek vele.

"Első szerelmem, hold-leány,
te más egekre szálló,
parázsló tenyerembe
mernél-e még zuhanni?"

Pont itt, Fehérváron. Úgy emlékszem, 2005-öt írtunk. A 75 éves Csoóri Sándort köszöntötte a Vörösmarty Társaság. Bakonyi István, a kulturális társaság akkori elnöke, és Bobory Zoltán, a mostani vezető is méltatta a Kossuth-díjas költőt, aki az ünneplés előtt a Vajda János Könyvesboltban dedikálta a Visszanéztem félutamról és az Ünnep a hegyen című köteteit. Én pedig egyrészt a Fehérvár TV  kulturális híradójába készítettem interjút a költővel, másrészt dedikáltattam is az előbb említett könyveket vele. Azokat a könyveket, melyek éppen a héten kerültek a kezembe ismét. Két költözésem között ugyanis egy dobozban pihentek, mintha csak megfeledkeztem volna róluk.

"Mint kerek betonkeverő,
forog ottfönn a nyári Nap,
dőlnek belőle remegő,
finom szemcséjű sugarak."

Csoóri műveiről azonban nem lehet „csak úgy” megfeledkezni. Sorain nem lehet „csak úgy” átlépni. Gondolatain nem lehet „csak úgy” átsiklani. Ezek mind az emberrel maradnak s elkísérik akkor is, amikor nem is számol velük és akkor is, ha nem számít rájuk. Így marad velünk (s a tőle idézett sorok által) örökre Csoóri Sándor, zámolyi születésű, Kossuth-díjas író, a Nemzet Művésze…

"Tompán fehéredik a tó a domb alatt,
mint ledöntött sírkő a napsütésben."

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

A hét embere

Eseménynaptár

  • Nyelvtanulásoz is adnak diákhitelt ősztől
    Nyelvtanulásoz is adnak diákhitelt ősztől
  • Justin Bieber, Trónok harca - Lezártak egy izlandi kanyont
    Justin Bieber, Trónok harca - Lezártak egy izlandi kanyont
  • HÍRADÓ 1-kor 2019. május 20.
    HÍRADÓ 1-kor 2019. május 20.
  • Hősök napja - megemlékezések Székesfehérváron
    Hősök napja - megemlékezések Székesfehérváron