Fehérvárra jön a magyar rocker, aki Kaliforniában lett világsztár - interjú Téglás Zolival, az Ignite énekesével
Fehérvárra jön a magyar rocker, aki Kaliforniában lett világsztár - interjú Téglás Zolival, az Ignite énekesével
Fehérvárra jön a magyar rocker, aki Kaliforniában lett világsztár - interjú Téglás Zolival, az Ignite énekesével– Mit jelentenek neked a magyar gyökereid?
– Édesapám a II. világháború idején, édesanyám pedig a '60-as években költözött az Egyesült Államokba, ott ismerkedtek meg, én már Los Angelesben születtem. Sokszor jártunk haza Magyarországra és rengeteg rocker srácot láttam. Itt még egy egyszerű farmerkabátot is nagyon nehéz volt szerezni. Ha pedig hosszú hajat növesztettél, az egyértelmű rendszerellenességet jelentett. A magyar gyerekek itthon így lázadtak a kommunizmus ellen. Ráadásul csakúgy, mint a világ más pontján a fiataloknak, nekik is rengeteget jelentett a zene. Becsültem ezeket az ifjakat, sokszor megverték őket vagy börtönbe kerültek. Inkább meghaltak volna, minthogy levágassák a hajukat. Ráadásul ugye én Amerikában csak bementem egy hangszerboltba és több ezer gitár közül választhattam. Magyarországon ezzel szemben sok esetben a hangszeredet is neked kellett elkészítened. Ez nagyon nagy hatással volt rám. Rocker akartam lenni. Természetesen a magyar könnyűzenét is nyomon követtem. Nagyanyámnak köszönhetően ismertem meg az Omegát és a Piramist. A családom Veresegyházáról származik, számtalan jó dolog az életemben ehhez a településhez köthető. Sokat kaptam a magyaroktól, sokat tanultam tőlük. Olyan hatások értek engem, amiket nem felejtek el soha.
– Mi inspirálta a „Falu” című dalt?
– „Ezen az utcán indultam el,…" Van egy kis poros utca a nagymamám háza mellett, erre úgy tekintek, mint a kifutópályára a repülőtéren. Innen szállt fel az életem. Mikor visszamentem a kommunizmusból a kapitalizmusba, láttam, hogy ott minden sokkal könnyebb. Simábban össze tudsz hozni egy zenekart Kaliforniában. Azt az erőt, amit én itthon kaptam azt próbálom visszaadni az embereknek. Felnézek a régi magyar parasztságra, hálás vagyok, hogy láthattam ezt a világot. Akkor határoztam el, hogy megírom ezt a dalt, amikor Budapesten voltam egy buliban és éppen egy nővel beszélgettem. Amikor elmondtam neki, hogy egy Gödöllő melletti kis faluból származom, éreztem, hogy lenéz ezért. Akkor elmondtam neki, hogy Budapesten kétmillió ember lakik, ahol születtem, Los Angelesben megközelítőleg húszmillió ember él. Ha így nézzük egész Magyarország egy nagy falu és nincs ezzel semmi baj. Büszke vagyok arra, hogy honnan származom. Nem érzem magam városi embernek és azt gondolom, hogy az a tisztesség és becsület, ahogyan régen a falusi emberek éltek, nagyon hiányzik a világból.
– Van egy másik nagyon híres magyarul felénekelt dalod az „A Place Called Home”.
– Los Angelesben elmentem egy táborba, munkás voltam, én ástam a budit. Valaki a tábortűz mellett elkezdte énekelni az „A csitári hegyek alatt” című népdalt. Aztán mikor legközelebb mentem a stúdióba pont dél volt és beugrott, hogy a Kossuth Rádióban mindig a Kossuth-nóta szólt ilyenkor. Szóval ezt a kettőt hoztam össze.
– Mit tapasztalsz, melyik a nehezebb magyarul vagy angolul énekelni?
– Angolul sokkal könnyebb, mert bárhova teheted a hangsúlyt, sokkal több engedmény van. A magyar nyelv az egyik legnehezebb a világon. Mindig kell segítség, ha ezen a nyelven írok szöveget. Egyszer több ezer ember előtt mondtam a következőt egy itthoni koncerten: „Amerikában szültem!” Mondanom sem kell, hogy nagy derültséget okozott. Ha kihagysz egy betűt, már mást jelent a mondat. A magyarországi fellépések előtt izgulok egyébként a legjobban.
– Ad neked valami érzelmi többletet, ha itt lépsz fel?
– Tisztelem és becsülöm a közönséget, bárhol játszom. Mindig tökéletes koncertre törekszem, mert tudom, hogy ebből élek és ez számomra egy megvalósult álom. De amikor ide jövök, az más. Otthon vagyok, a közönség nekem családtag. Azt érzem, hogy hazajöttem és ez nagyon jó.
– Nagyszabású európai turnéra indultok, ráadásul két koncertetek is lesz Magyarországon. Az egyik Székesfehérváron.
– Sok magyar helyszínen szeretnénk játszani, most vidék felé akarunk nyitni és a határon túli magyar települések felé is. Ez egy tudatos döntés, mert tudom, hogy sok esetben nehézséget okoz eljutni az embereknek Budapestre. Én pedig azt szeretném, hogy minél többekhez eljusson a zenénk. Így esett most a választás Székesfehérvárra és Debrecenre.
– Nézzük picit a jövőt. Közel 10 évet kellett várni az „A War Against You” lemezre, ami idén januárban látott napvilágot. A következő album mikor érkezik?
– Mindenképpen szeretnénk lemezt csinálni. Két-három évente erre szükség van. Nem várakoztathatjuk meg a rajongókat. Többet is kell színpadra állnunk. Múlt évben csak 30 koncertünk volt. Szóval sokkal több dalt kell írni és turnézni, és remélem decemberben találkozunk!
