A gyerekekért megéri!
A gyerekekért megéri!
A gyerekekért megéri!Szívhez szóló eseményre kaptak meghívást nemrégiben a sajtó munkatársai a Szent György Kórház gyermekosztályára. Konkrétan erről van szó:
Tehát egy csomó fonalat kaptak a kórház nővérei és számtalan segítőt ahhoz, hogy puha polipokat horgoljanak. Az átadást követően leültünk egy kicsit beszélgetni a fehérvári ötletgazdával, Kovácsné Hipelle Bernadettel. Végtelenül szerény, tiszta szívű embert ismerhettem meg a személyében, aki huszonöt év után is elérzékenyül, ha a kis ápoltjairól beszél, és láthatóan semmi más nem motiválja, mint az, hogy örömet, békés perceket szerezzen az apróságoknak.
De miért ölelik szívesen az újszülött babák a horgolt polipokat? Mert a köldökzsinórra emlékezteti őket, és felidézi számukra az anyaméh nyújtotta biztonságot. Bernadett először csak néhány polipot horgolt kedvtelésből, de olyan sokan kedvet kaptak tőle, hogy ma Ráckevétől Soponyáig számtalan helyről érkeznek a kis polipok: jut belőle nem csak a koraszülötteknek, hanem a csecsemő és gyermekosztály kis betegeinek is.
A polipokat előre bekészítik minden inkubátorba a babáknak (Fotó: Pápai Barna)
De ki is ez a hölgy, ez a csupa szív családanya, aki azóta is kézben tartja a folyamatot, begyűjti a fonalat, postázza az önkénteseknek, tartja a kapcsolatot a közösségi hálón toborzott egyre nagyobb csapattal? "Ma már ott tartok, hogy ha csak egyetlen szabad órám is akad, akkor polipot horgolok. A családom az első számomra, a velük töltött idő mindennél többet ér. De szerencsére ők is maximálisan támogatnak ebben az elfoglaltságban, türelmesek, toleránsak - árulta el Bernadett. - Esténként, amikor otthon elpihen a család, együtt nézzük a tévét, többnyire akkor szoktam elővenni a horgolótűt. Mindig is szerettem kézimunkázni, korábban gyöngyöt fűztem, hímeztem, a horgolásba akkor lendültem bele, amikor a polipokat elkezdtük készíteni. Gyakorlottabbak akár három-négy óra alatt is elkészítenek egy polipot, nekem nagyjából hat-hét óra munkámba telik még."
Hivatását egyértelműen a gyerekek szeretete miatt választotta. Még huszonöt év után is könny szökik a szemébe, amikor arról beszél, mekkora öröm a gyógyítók munkáját segíteni. "Lelkileg ez egy nagyon nehéz hivatás, és hát hatalmas a felelősség. De ha újra kezdhetném, akkor is biztos, hogy ezt a pályát választanám. Nincs annál jobb érzés, amikor látom a kicsiket egészségesen távozni, és végtelenül jól esik minden apró köszönet a szülőktől a munkánkért. Rengeteg fotót, levelet küldenek, és akad olyan kis ápoltam is, aki bizony azóta felnőtt, a barátnőjével sétál már az utcán. De még mindig emlékszik rám, ő is, nem csak a szülei, és előre köszön, ha szembetalálkozunk."
A kollégák is támogatják (Fotó: Pápai Barna)
A kollégák is kezdettől fogva támogatják ezt a tevékenységet, ezért a tizenkét órás éjszakás műszak csendesebb órái is többnyire horgolással telnek. "Itt folyamatosan ébernek kell lenni, akár egy gyermek van az osztályon, akár tizenöt. De amikor ők nyugodtan pihennek, jut időm arra, hogy a polipokkal foglalkozzam. Nagy vállalás ez, nem is gondoltam volna előre. De az hajt folyamatosan, hogy látom: mekkora szüksége van rá a gyerekeknek. A koraszülöttes kolléganőktől sok-sok fényképet kaptam már arról, ahogy a babák ösztönösen odakucorodnak a polipokhoz, fogják a csöpp kis kezükkel és húzzák magukkal, ahogy forgolódnak az inkubátorban. A nagyok is viszik haza, hurcolják magukkal játszótérre, alvós figurának az óvodába. Régebben ilyen nem volt, maximum matricát tudtunk adni a gyerekeknek. De ahhoz ugye nem lehet hozzábújni."
Bernadettnek a társasági élete is felélénkült a polipoknak köszönhetően: "Már találkozót is szerveztünk a Facebook csoportunk önkénteseivel, akik horgolnak nekünk. Rengeteg értékes embert ismertem meg. Nagy bizalom kell ahhoz, hogy vadidegeneknek elküldjem ezt a sok értékes fonalat. De nem csak polipokat kapunk már, hanem takarót, kis sapkát is küldenek. A csoporton belül van, aki varr is, takaróhuzatokat, a babák feje alá kis színes, gyerekmintás alátéteket készítenek.Ezúton is szeretnék mindazoknak köszönetet mondani, akik bármilyen formában segítenek bennünket! Van aki fonallal, megosztással, vagy a fonal és kész polip cseréjében. Legfontosabb a horgolók munkája, nélkülük semmire sem mennék. Két nevet mindenképpen szeretnék megemlíteni, akik nagyon sokat segítenek nekem: Sági Gabriella Soponyáról és Holczer Valéria Ráckevéről. Úgy tudjuk egyébként, hogy már a szolnoki kórházban is alakult egy csoport, aki horgol, és tőlünk jutott már Dunaújvárosba is polip. Sőt, a kecskeméti kórházban is volt egy kismamának a hozzátartozója, aki bennünket kért meg, hogy horgoljunk nekik egyet."
