Méhek nélkül nincs élet! - beszélgetés Szabadi Péter méhész mesterrel
Méhek nélkül nincs élet! - beszélgetés Szabadi Péter méhész mesterrel
Méhek nélkül nincs élet! - beszélgetés Szabadi Péter méhész mesterrelA mézen át a propolisztól a virágporig a méhek munkájának minden termékét alkalmazza családja egészségének megőrzésére Szabadi Péter méhész mester. „Mézet egyen, ne gyógyszert vegyen!” hirdeti hitvallását a cégér is, melyet húsz esztendővel ezelőtt a kisfiával terveztetett meg: „Mondtuk az akkor tíz éves fiunknak, hogy rajzoljon egy méhecskét, aki a mi méhecskénk lesz. Alkotott is egy nagy orrú, bohókás figurát. Biztattam, hogy próbálkozzon újra, ennek olyan mérges a szeme… Rajzolt még vagy tízet, mire beláttuk, hogy az elsőre sikerült látványos figura lesz az igazi. Azóta is ez a logónk, és az eredeti remekművet is megőriztük.” - idézte fel mosolyogva az emléket Szabadi Péter.
A jellegzetes méhecskés logó a méhész fiának keze munkája (Fotó: Pápai Barna)
A sárkeresztesi méhészmester ugyanilyen csillogó szemmel idézi fel azt is, hogyan szeretett bele a méhész tevékenységbe már egészen kicsi gyerek korában. „Már akkor eldőlt, hogy számomra ez nem csak munka, hanem szenvedély lesz. A nagyapámnak voltak méhei, igaz, ő hobbi szinten, a kertje végében tartotta őket. De engem már akkor lenyűgözött ezeknek az állatoknak a tevékenysége.” Péter már tizennyolc évesen is úgy érezte, legszívesebben a méhészkedésből élne meg főállásban. Csakhogy ehhez komoly felszerelésre, nagy anyagi befektetésre van szükség.
Leérettségizett, forgácsoló szakmát szerzett, és egy darabig ebben dolgozott. Közben a bátyjával elörökölték édesapjuktól a kis családi méhészetet-borászatot, és közösen próbáltak boldogulni. „Amikor eldöntöttük, hogy különválunk, a bátyámra maradtak a méhek, enyém a pince és a szőlő lett. Két évig bírtam, hogy nem voltam méhek közelében. Akkor rám nézett a feleségem, és azt mondta: ez így nem mehet tovább! Elkezdtük kiépíteni a saját méhészetünket. Móron egy idős bácsitól vettem a méheket. Amikor beszálltam a Trabantjába, és megéreztem a füstölő jellegzetes szagát, még a könny is elfutotta a szememet. Már akkor a rabja voltam, és ez a szenvedély életem végéig elkísér.”
Az egyedi csomagolást is maguk végzik (Fotó: Pápai Barna)
Péter méhészete jelenleg százharminc méhcsaládból áll, feleségével együtt egész évre munkát ad nekik. Alkalmazottaik nincsenek, minden ehhez kapcsolódó tevékenységet maguk végeznek, a termeléstől a csomagoláson át az értékesítésig. „Ha hosszan minőséget produkál az ember, akkor azt a vevő is meghálálja." - fogalmazta meg Szabadi Péter.
A méhész család hétköznapjai nem csak tavasztól őszig, a mézgyűjtés idején telnek szorgosan, a méhek bizony télen is adnak munkát bőven a gazdának. „Télen a nyári munkákhoz szükséges technikai előkészületeket tesszük meg: lépeket selejtezünk, kereteket drótozunk, szögelünk, műlépezünk, mindent megteszünk, hogy zökkenőmentesen induljon a nyár. Tavasztól őszig oda visszük a méheket, ahol éppen indul a virágzás: erdei mézeink lesznek akácból, hársból, majd következnek a szántóföldi növények, a repce, a napraforgó. A virágzás kezdetén kell odavinni a méheket a területre, úgy, hogy körülbelül két kilométeres röpkörzeten belül legyen a legtávolabbi pontja. Ugyanis a méh nagyjából három kilométert tud berepülni. Úgy a leggazdaságosabb, úgy tud a legtöbb nektárt tud gyűjteni, ha közelebb van neki a méhlegelő. A hordás végén, amikor a méh lepecsételi viaszpecséttel a lépben levő mézet, akkor lehet tudni, hogy kész a méz. Ilyenkor éppen megfelelő víztartalmú, kellőképpen besűrített. Ekkor lehet megkezdeni a pörgetést, hogy jó minőségű legyen a végeredmény.” Pörgetés során természetesen a méhek is ott vannak a kereteken, úgy kell lesöpörni, kifüstölni őket. Így aztán a megfelelő védőruházat ellenére a méhész bizony begyűjt egy alkalommal jó néhány csípést: „A szúrás mindennapos dolog, teljesen természetes. Védőruha ide vagy oda, a fájdalom az ugyanaz..”- mondja Péter, de mondat közben még a bajsza is mosolyog: őt ugyan nem riasztja vissza ettől a munkától néhány fullánkocska!
Munka közben, szó szerint testközelségben a méhekkel (Fotó: Kondás Andrea)
A méhek közelében lenni számára olyannyira felüdülés, hogy szerette volna ezt másokkal is megosztani. Ezért is örült meg, amikor megtudta, hogy külföldön már nagy sikerrel alkalmazzák az úgynevezett kaptár-terápiát. "Bár a hatása orvosilag még nem bizonyított, egyre többen tapasztalják, mekkora haszna van a felső légúti -, asztmatikus problémák kezelésében, és egyfajta lélekgyógyító, relaxáló célra is alkalmazható. Ezt most már nálunk is ki lehet próbálni. Építettünk a kertünkben egy házikót, mely alatt négy méhkaptárban zsonganak folyamatosan a méhek. Fölöttük egy tönkölybúza pelyván fekve lehet pihenni. Tíz-tizenöt perc után szinte mindenki alvás-közeli állapotba kerül, békesség, nyugalom tölti el, szép kisgyermekkori élményei jönnek felszínre. Bizony, sokan meglepődnek, amikor a méhek morajlása, a méhviasz, a pempő, a virágpor illata, a páratartalom, együtt ilyen mély hatást tesz rájuk."
