Ismét a kezünkben a sorsunk - Destiny 2 teszt
Ismét a kezünkben a sorsunk - Destiny 2 teszt
Ismét a kezünkben a sorsunk - Destiny 2 tesztKülcsín
Anno, amikor kiderült, hogy a Bungie és az Activision egy AAA-s játékot fog a piacra dobni, mindenki majd eldobta az agyát. Mondjuk ezt meg is értem, elég, ha csak a Bungie Halo sorozatát említem, így tűkön ülve várta az eredményt a nagyérdemű. A Destiny jött, látott és győzött? A kritikákból kiindulva egyöntetűen elmondható, hogy maradt némi hiányérzet az emberekben.
Megkapták a maguk kis sci-fi űrhentelőjüket, bolygókkal, idegen fajokkal, kasztokkal, fegyverekkel és páncélokkal együtt, de kapásból mindenki felrótta az egyjátékos mód hiányát. Merthogy a Destiny elsősorban egy online-multis játék... volt. Többek között ezen is igyekeztek javítani a folytatásban, így a Destiny 2 végre kapott egy normális single-player kampányt. Hurrá! Na, de várjál csak, nem eszik olyan forrón azt a kását!
Sztori
Na, mivel most már van klasszikus single-player módunk, ezért az egyszerűség kedvéért ezt gyorsan le is darálom, majd egy kicsit bővebben sztorizgatok a játékmechanikáról, hidd el, lesz mit. A történet szerint (ami első körben igencsak zavaros), mi egy úgynevezett őrző brigád tagjai vagyunk (Guardians), akik bőszen védelmezik a Földet mindenféle űrbéli fenyegetéstől. Az őrzők a The Travelernek a fényéből nyerik erejüket (Light), ettől lesznek badassek, különleges képességeket kapnak és még a halált kijátszva újjáéledni is tudnak. Cool!
Erre egy nap a Cabal nevezetű humanoid faj úgy dönt, hogy leigázza szeretett Földünket és elsöpri utolsó városkáját. Plusz elrabolják a fényt adó The Travelert is és mi (surprise, surprise) pont ekkor csöppenünk bele az egészbe. Gyorsan összeakasztjuk a bajszunkat a Cabal vezetőjével, Dominis Ghaullal és kezdődhet is a haddelhadd.
Játékmechanika
A Destiny 2 egésze, ha úgy vesszük három lábon áll. Itt van nekünk a fő kampány és az ahhoz kapcsolódó küldetések, van egy Crucible nevezetű PvP cuccos, valamint létezik egy úgynevezett Strike (PvE), ahol pedig három fős csapatokba verődve kell teljesítenünk különböző kihívásokat. Eddig stimmt? Mivel én nem vagyok valami nagy multi-player fan, ezért ezt a részét inkább elengedem és konkrétan a játékélményre koncentrálok.
Ahogy elkezdtem tolni, valahogy egy fura, megmagyarázhatatlan érzés kerített a hatalmába: a méltán híres Borderlands sorozat játékelemei körvonalazódtak ki előttem. Ugyanis ott is az volt a módi, hogy a kampány előrehaladásával újabb területeket kaptunk, ahol aztán lehetett küldetésezni, lootolni meg konkrétan azt csinálni, amihez éppen kedvünk szottyan. Ehhez képest, ami nekem ott bejött, az itt valahogy nem jött át.
A grafika szép. Mit szép? Gyönyörű! Színes és változatos bolygók és tájak váltják egymást, érzed, hogy van identitásuk, így ebbe nem nagyon tudtam belekötni, ami nem mondható el a játék fő mozgatórugójáról, a harcokról. Bár a küldetések nem túl változatosak (Menj ide, lőj, menj oda), a csatajelenetek látványosak, akciódúsak és kellő kihívást tartalmaznak, bár sokszor akkora káosz alakult ki, hogy a világomat nem tudtam.
Tetszett a már említett szerepjátékos beütés, a fegyverezés, a páncélfejlesztés, ehhez viszont borzasztóan kevés volt a pályák szerte elrejtett loot. Így mindenért keservesen meg kell küzdeni, ami nem feltétlenül baj, csak rohadtul frusztráló tud lenni. Mindez elmondva eléggé jól hangzik, nem? Na, ja, de valahogy mégsem tudott lenyűgözni. Kicsit vettek innen, kicsit onnan, így olyan érzésem támadt, mintha egy összeollózott játékkal játszanék, és ráadásul, ami nekem nagy kedvencem, az RPG elem sem tudott maradandót alkotni.
Összegzés
Na, hát hol is kezdjem? Így, hogy nem tartozom a műfaj és a Destiny sorozat legnagyobb rajongói közé elmondhatom, hogy jónak jó lett, de valahogy nem az igazi. Nem éreztem azt az átütő erőt, hogy is mondjam... nincs meg benne az a tűz. Bár a rajongóknak biztos tetszeni fog, de rövid időn belül ők is rá fognak unni a szitura. A Bungie-nak egy fokkal sikerült ellépnie az értelmetlen gyilkolászástól, hiszen a történet és az RPG elemek is mind-mind ezt sugallják, de én valahogy nem kaptam kedvet a folytatásra. Száz szónak is egy a vége: a Destiny 2 egy korrekt iparosmunka, de sajna nem az én világom.
