A sayeretek világa – második rész
A sayeretek világa – második rész
A sayeretek világa – második rész2. Shayetet 13
A 13. Flottilla (mert ilyesmit jelent a neve) az Izraeli Haditengerészet különleges egysége. Ha jól megkaparjuk a múltat, tán még a zsidó speciális alakulatok közötti korelnöki tisztségért is indulhatna, hiszen a Palmach tengeri hadviselésért felelős ágából, a PalYam-ból nőtt ki, s mint ilyen, már jóval az állami függetlenség kikiáltása előtt létezett. Akkoriban, a negyvenes években a PalYam főleg azzal foglalatoskodott, hogy az Európából menekülő, és a Szentföldre bevándorolni szándékozó zsidókat hajókon becsempéssze Palesztinába (ezt ugye a mandátumbirtokos britek nem nagyon díjazták, hogy az arab őslakosok érzéseiről most ne is beszéljünk), de természetesen fegyvert, lőszert és robbanóanyagot is szállítottak a Haganának, a Palmachnak és más csoportoknak. Nem volt veszélytelen meló, s mint ilyen, kiváló iskolának bizonyult a későbbi haditengerészeti kommandósok számára.
A 13-asokat még Kommando Yami-nak (tengeri kommandónak) is szokták becézni, és nem kell hozzá rendkívüli kreativitás, hogy a feladatrendszerét kitaláljuk. Kicsit erőltetett párhuzam ugyan, de mi itt az fmc.hu-nál imádjuk az ilyeneket: a 13-as Flottilla (a továbbiakban: S13) nagyjából megfelel az amerikai SEAL-nek vagy a britek SBS-ének.
Az S13-at egy Yohai Ben-Nun nevű ex-palmachos fazon hozta létre, aki azzal vívta ki bajtársai csodálatát, hogy már 21 évesen részt vett egy fedett műveletben, melynek során 1945-ben a PalYam sikeresen aknázott alá és süllyesztett el két brit hadihajót, amelyek az egyik palesztinai kikötőben horgonyoztak. Yohai nem volt egyszerű fickó; a ’48-as arab-izraeli háborúban még egy majdnem-öngyilkos akciót is vállalt, amikor gyakorlatilag egy torpedóvá átalakított, robbanóanyaggal csurig megrakott motorcsónakot nekikormányzott az egyiptomi haditengerészet zászlóshajójának. Az utolsó percben ugrott le róla, és csak a vakszerencsének köszönhette, hogy megúszta. Később (1960-ban, alig 36 évesen) tengernagyként az Izraeli Haditengerészet főparancsnoka lett.
Szóval ő volt az S13 kitalálója és megalapítója. El lehet képzelni, hogy milyen elvárásai voltak a beosztottaival szemben. Az S13 első harci búvárait a dél-franciaországi Saint-Mandrier melletti haditengerészeti bázison képezték ki 1950-ben. Víz alatti robbantások, tengeri kommandósakciók, hajók elleni szabotázsok és rajtaütések sorakoznak a dicsőségtáblájukon.
Az S13 egyik ismertté vált fegyverténye 2002. január harmadikán hajnalban következett be, amikor rajtaütöttek a Vörös-tengeren (amúgy jócskán nemzetközi vizeken) tongai zászló alatt, de vegyes, palesztin és egyiptomi legénységgel hajózó Karine-A teherhajón. A Noé bárkája fedőnevű művelet következtében, emberi veszteség nélkül, egészen pontosan nyolc perc alatt hatvan tonna hadianyagot foglalnak le: 122 és 107 milliméteres katyusákat, tüzérségi és gyalogsági lőszereket, mesterlövész-puskákat, kalasnyikovokat, páncéltörő gránátokat, gyalogsági aknákat, és nem utolsósorban több mint két tonna TNT-t, C4-et és más robbantószert. A rakomány összértéke megközelítette a 20 millió dollárt. A cuccot máskülönben Iránból hozták és – amint az utólag kiderült – a Gáza-övezetbe, a Hezbollahnak szánták, akik vélelmezhetően nem egy elkésett szilveszteri tűzijátékot akartak megszervezni a felhasználásával.
Nyolc évvel ezelőtt a Karine-A esete kísértetiesen megismétlődött: 2009 novemberében az S13-asok meg- (illetve el)lepik a Földközi-tengeren, ugyancsak nemzetközi vizeken, antiguai zászló alatt hajózó, amúgy német tulajdonban levő MV Francop nevű teherhajót, és mit ad isten: 320 tonna (igen: háromszázhúsz tonna!) fegyvert és robbanóanyagot foglalnak le. Itt is, akárcsak a Karine-A esetében Irán volt a feladó, a címzett pedig a Hezbollah.
És hogy ne tűnjünk elfogultnak, röviden beszámolunk az S13 legnagyobb kudarcáról is. 1997 szeptemberét írjuk, az izraeli hadsereg éppen kétezredszer lépi át a libanoni határt, az ott rejtőzködő, és az észak-izraeli területeket folyamatosan zaklató palesztinok móresre tanítási szándékával. Ezúttal azonban vegytiszta córesz következett: biztosan valami furcsa véletlennek tulajdoníthatóan a Hezbollah mérnöki pontossággal nemcsak kidolgoz egy taktikai csapdát, de szinte tökéletesen végre is hajtja: a bekerített, 19 fős Shayetet-alegység 11 tagja életét veszti az összecsapásban.
A cikk S13-as részét a Yaltam-ról szóló mondattal fejezzük be: ez a haditengerészet kifejezetten mélytengeri búvár-alakulata, akiket speciális, víz alatti mentési és aknamentesítési feladatok végrehajtására képeznek ki. Nem kommandó tehát (legalábbis nem a szó agresszív értelmében), de mivel állománya nagyrészt azokból az S13-asokból verbuválódik, akik bármilyen okokból már nem éreznek leküzdhetetlen késztetést arra, hogy például nyílt tenger felől ellenséges kikötőkbe hatoljanak be és ott hajókat és embereket robbantsanak fel, úgy gondoltuk, logikailag ide tartoznak.
3. Sayeret Shaldag
A harmadik (és legfiatalabb) klasszikus haderőnem sem maradt különlegesek nélkül: a Sayeret Shaldag (vagy a Yehidat Shaldag, esetleg az 5101-es egység) az Izraeli Légierőhöz tartozik. A héber shaldag szó mellesleg jégmadarat jelent. 1974-ben hozták létre, méghozzá nem is akárki: az ötlet gazdájában Moshe Betzert (más források szerint Betsert) tisztelhetjük. Ha nem ugrana be, hogy ki is lehet ez a pasi (akinek beceneve ötven éven keresztül a magyar fül számára viccesen hangzó Muki volt), akkor még a guglizás előtt segítek: Muki Betzer volt a SM hadműveleti tervezőtisztje 1976-ban, amikor az entebbei túszszabadítási akciót lebonyolították.
Nos igen, Betzer őrnagy előre gondolkozott, s még aktív SM-os korában elhatározta, hogy addig rágja parancsnokai fülét, amíg azok meg nem elégelik és áldásukat nem adják egy légierős SM-klón létrehozására, amelynek lesz arra energiája, hogy a hagyományos bevetési feladatokon túl az ellenséges repterekre, légijárművekre és hasonlókra szakosodjon.
Így született meg a Jégmadár-egység, amely feladatai közé tartozik például a légi támogatású hadműveletek földi előkészítése, az ejtőernyősök földetérési zónájának előzetes felmérése, a levegőből megsemmisítendő célpontok ki- és megjelölése. Központi bázisuk Yavne mellett van, a Palmachim Légitámaszponton, a Földközi-tengertől 500 méterre.
Noha műveleteik jelentős része még évtizedek elmúltával is államtitok, azt így utólag már lehet tudni, hogy ők voltak a híres Mózes hadművelet hátterében, amikor 1984-ben Szudánból kimenekítették a falassáknak nevezett, és oda menekült etópiai zsidók túlnyomó hányadát (mintegy nyolcezer embert) és légihídon áttelepítették őket Izraelbe. Ez 1991-ben, a Salamon hadművelet keretein belül megismétlődött, amikor Etiópiából vittek ki 15 ezer falassát, nem egészen 40 óra leforgása alatt, ugyancsak repülőgépekkel és katonai-titkosszolgálati támogatás mellett.
1996 óta terrorelhárítói feladatokat is belefoglaltak az eszemeszükbe, s ennek megfelelően módosították a kiválasztási és kiképzési módszertanukat is.
4. Sayeret Yael
A műszaki alakulatok különlegesei tömörülnek ebbe a – kőszáli kecskéről elnevezett – alegységbe (a yael ennek a keményfejű állatnak a héber neve). Specialitásuk a robbantás és a különféle szabotázscselekmények végrehajtása. Kiemelt feladatokat kaptak és hajtottak végre a 34 napos háborúnak nevezett, 2006 nyarán lezajlott izraeli-libanoni összecsapások alatt, melynek során (amint azt független források is megerősítették) libanoni oldalon 80 híd, 900 üzemi létesítmény, 1500 lakás és 600 kilométer út semmisült meg. A lerombolt és felrobbantott infrastruktúra egy részét minden bizonnyal a kőszáli kecskések számlájára lehet írni.
5. Sayeret Samoor
Az utászok és a vámosok közös speciális alakulata, akiknek gyakorlatilag egyetlen feladatuk van: a Gáza-övezet és Egyiptom között a furfangos és igen fejlett kereskedelmi érzékkel megáldott palesztinok által kiásott csempészalagutak felderítése és visszatemetése. Ezeken a járatokon keresztül ugyanis ellenőrizetlenül és elképesztő mennyiségben érkezik az üzemanyagtól kezdve a dohánytermékeken keresztül a hadianyagig minden, amire a világ bármelyik finánca rögtön ráizgulna. A samoor mellesleg menyétet (Mustela nivalis vulgaris) jelent.
6. A Mistaravim
Gyűjtőnévről van szó, Izraelben ezzel jelölik azokat a katonai, határőrségi és rendőrségi különlegeseket, akik – miként maga az elnevezés (mistaravim = mint egy arab) is mutatja – magukat arabnak beállítva hírszerzési és bevetési feladatokat látnak el a Palesztin Hatóság által felügyelt területeken: Gázában, illetve Ciszjordániában (ez utóbbit a magyar sajtó néha Nyugati Partként is szokta emlegetni, az angol West Bank fordításaként).
A mistaravimokat főleg az arab országokból származó zsidók, továbbá a zsidó államhoz hagyományosan hűséges beduinok és drúzok közül toborozzák. Arab nyelvtudásuk és helyismeretük tökéletes, a mohamedán vallási és világi szokásokkal legalább annyira tisztában vannak, mint bármelyik született muzulmán, legendájukat és okmányaikat meg a Moszad és a katonai hírszerzés, a már említett Aman legjobbjai dolgozzák ki és készítik el.
A legismertebb mistaravim alakulat az 1989-ben megalapított Sayeret Duvdevan (duvdevan = cseresznye), amely kizárólag Ciszjordániában tevékenykedik, s mint ilyen, a nyugati parti katonai körzetet felügyelő Judea és Szamária Parancsnoksághoz tartozik, tehát – egyedülálló módon – nem egy magasabbegységhez vagy haderőnemhez. Tagjai gyakran egyedül, teljesen magukra utalva jönnek-mennek a palesztin területen, hegyezik a fülüket és tágra nyitva tartják a szemüket, és ha a szükség úgy hozza, nem haboznak a közel kétéves kiképzésük során elsajátított módszereket (továbbá a rendelkezésükre bocsájtott technikai eszközöket) használni egy-egy ellenséges célpont megsemmisítése érdekében.
A cseresznyéseket kiképzik emberrablásra, szabotázsra, gyilkolásra, gerillahadviselére, valamint bármilyen bűncselekmény elkövetésére, a határjelrongálástól kezdve a sikkasztáson keresztül tán még a veremásásra is. Megtanulnak alakoskodni, színészkedni, szemrebbenés nélkül hazudozni, az emberi teljesítőképesség határáig ellenállni a pszichikai és fizikai kínzásoknak, és bizony ők azok, akik néha úgy indulnak műveleti területre, hogy burnuszuk vagy kefíjéjük egyik sarkában ott lapul egy adag rögtön ölő méreg – akárcsak a B-kategóriás idióta kémfilmekben.
A jeruzsálemi rendőrségnek megvan a maga mistaravim-egysége (a Gideonim, vagyis a Gideonok), akik gyakorlatilag ugyanazt csinálják, mint a duvdevánosok, csak bűnügyi hírszerzési területen: arab legendával beépülnek a szervezett bűnözői körökbe és kriminalisztikailag releváns információkat hoznak a nyomozóknak.
7. A Yamam
Az Izraeli Rendőrség határőrizeti főigazgatóságának különleges egysége, amely egyfelől bevetési feladatokat lát el, másfelől pedig teljes felhatalmazással bír mindenféle titkos erő, eszköz és módszer felhasználására, hangsúlyozottan nem katonai, hanem rendészeti és határőrizeti területen.
Igen ám, de arrafelé bizony néha összefolynak a dolgok, hiszen egy külföldi terroristák által egy katonai objektum ellen elkövetett robbantás, vagy idegen területen megtörtént túszejtés most katonai vagy rendőri, esetleg titkosszolgálati eset...? A Yamamot (amely betűszó és simán azoknak a szavaknak a rövidítése, amelyek héberül a Különleges Rendőri Egység kifejezést alkotják: Yehida Mishtartit Meyuhedet) nem véletlenül a maaloti tragédia után hozták létre (talán még emlékeztek a Sayeret Matkal–féle 1974-es iskolai eseményekre, amiről az első részben írtunk). Őket most csak azért említjük (elvégre rendőrökről van szó és nem katonákról), mert az elmúlt 35 évben teljesen kinőtték magukat és mára egyenrangúnak számítanak a military-riválisokkal. A Shabak (az izraeli belső elhárítás, Sin Bét-ként is emlegetik) például előszeretettel velük dolgoztat, míg a Moszad továbbra is a SM-t (esetleg a Duvdevant) szereti igénybe venni, ha külföldön akar egy kis piszkos melót végrehajtatni.
8. A dandár-sayeretek
Említettem már, hogy minden izraeli lövészdandárnak megvan a maga különleges egysége, amelyeket (forrástól függően) hol sayeretnek, hol yehidatnak emlegetnek. A leghíresebb ezek közül az északi Golani Dandár speciális zászlóalja, az Egoz (diót jelent), amelyet kimondottan ellenséges területen folytatandó gerillaellenes hadviselésre tartanak. Ha ránézünk a térképre, és ha egy kis külpolitikát is hozzáolvasunk, láthatjuk, hogy a srácok nem igazán unatkozhatnak.
Nos, nagyon röviden ez lett volna az izraeli különlegesekről szóló összefoglaló-kedvcsináló cikkünk. Bízom abban, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a kommentek megmaradnak a civilizált eszmecsere határain belül, ami persze nem azt jelenti, hogy udvariaskodni kell, vagy azt, hogy nem mondhatja el mindenki a véleményét. A „civilizált eszmecsere” a szerző és az fmc.hu felfogása szerint annyit tesz, hogy gyűlölködésnek, öncélú mocskolódásnak most sincs helye. Köszönöm.
