Tévedés, hogy a kivi nem bírja a hazai klímát!
Tévedés, hogy a kivi nem bírja a hazai klímát!
Tévedés, hogy a kivi nem bírja a hazai klímát!A kivi Kínából, a Jangce völgyéből származik. Csavarodó hajtásaival nagy területet képes befutni. Nyár elején nyíló mutatós virágaiból őszre érnek be a hengeres vagy tojásdad, 5-10 centiméteres barna, szőrös bogyótermések. Húsának íze az ananász és a szamóca zamatára emlékeztet. Termésének különleges értéke nagy foszfor és vastartalma mellett az almánál tízszer nagyobb C-vitamin tartalma.
Vasi Szabó János kertjében díszlik két nőivarú Hayward kivi, valamint a porzójuk, egy Tomuri. Ez utóbbit a gazda egy nagy kertészetből vásárolta, ahol öntermékeny fajtaként árulták. Öt év elmúltával, amikor először virágozni kezdett, derült ki, hogy valójában „hím” növény növekedett a kertben, ezért egy megbízható magán faiskolából hozatott János két termő tövet.
Bőven termő kivi Vasi Szabó János kertjében (Fotó: Szabó Patrícia)
Az idősebb, amelyik három éves, 2017-ben végre megmutatta termését is: 42 gyümölcsöt hozott. A gazda szerint ez a mennyiség megfelelő gondozás mellett fél mázsánál nagyobb mennyiségre is felsrófolható!
A kivi talajigénye semleges, de János meglátása szerint az első magyar szakkönyvek állításával szemben a mészre kevésbé érzékeny. Ő úgy tapasztalta, hogy az enyhén savanyú, tápanyagokban bővelkedő talajt szereti a legjobban. Gyökérzete sekély, nagy területet besző, ezért vízigényes. Szereti a levegős, laza talajszerkezetet. A tő körüli mulcsozással sokat javíthatunk a termés minőségén is.
János kivibokrának termése (Fotó: Szabó Patrícia)
Mivel kúszónövény, komoly támrendszert kell kiépíteni mellé. János az olasz pergolára hajazó módszert választotta e célból.
„A magyar szakirodalomban nagyon sok a téves információ a kivivel kapcsolatban, ám mind közül a legsúlyosabb hiba, amit a kivi metszéséről tanítottak – eddig – hazánkban.” – hívta fel a figyelmet a tévedésekre a gazda. Mint mesélte: A tévútra vivő információk egy hibás olasz szakkönyv fordításából erednek.
Ezt egy olasztanár, hobbikertész fedezte fel, akit Varga Jánosnak hívnak. Ő azóta a magyar kivitermesztés nagy propagátora. Egy vele készült interjúból kiderül, hogy a kivi azért nem válhatott „sikergyümölccsé” Magyarországon, mert az terjedt el róla, hogy kényes, nem bírja a fagyot, és déli fekvésű terület szükséges a tartásához. – Holott már a felépítéséből is látható, hogy nedvességkedvelő és az árnyékot szereti.
A kivi virága - e növény nagyon szereti a nedvességet és az árnyékot (Fotó: Szabó Patrícia)
E téveszme alapján a rendszerváltás előtt Siklóson hoztak létre egy kiviültetvényt, ahol – természetesen – száraz domboldalra ültették a növényt, déli fekvésre, ami miatt a csemeték nem fejlődhettek kellő ütemben.
Varga János régi kalendáriumok, archivált meteorológiai adatok és (olasz) mezőgazdasági szakkönyvek tanulmányozása során jött rá arra, hogy a magyar talaj és éghajlat tökéletesen megfelelő a kivi számára.
Ezt többek között Vasi Szabó János első – már tíz éves – kivibokra is bizonyította, amely az eltelt évtized alatt egyszer sem fagyott el télen a gyümölcsösben, pedig nincs különösebben védett helyen. Sokkal nagyobb gondot jelent a késő tavaszi fagy – ami szerencsére jóval ritkább is. Az elmúlt évtizedben egyszer, 2016 áprilisában tarolt a gazdánál.
Gyönyörű kivik a hazai kertben (Fotó: Szabó Patrícia)
A kivi ugyan csak május végén virágzik, ám a nedvkeringés beindultával a hajtásai, virágrügyei már a néhány fokos mínusznak is áldozatul eshetnek, s bár maga a növény gyorsan regenerálódik, termést akár két évig sem hozhat. ( Így járt János is 2016-ban…) Ezért nem szabad a csemetéket „fagyzugos” helyre ültetni.
Bár a kivi igényli a rendszeres öntözést, a mulcsozást, ám a pangó vízre nagyon érzékeny, s akár az ültetvény tíz százaléka is kipusztulhat az így föllépő gyökérrothadás miatt!
Virágzó kivi (Fotó: Szabó Patrícia)
A kiviről, termesztésének fortélyairól Olvasóim további érdekességeket a folytatásból tudhatnak meg.
