Íme egy „szupertáplálék”!Íme egy „szupertáplálék”!
A perui földicseresznyének számos elnevezése ismert, például inka bogyó, poha, fizálisz, fokföldi egres, ananászcseresznye. Mivel felfúvódott állapotban a levelek kalitkaszerűen magukba zárják a bogyót, ezért azt is mondják rá, hogy „szerelem kalitkában”.
Sokan – tévesen – zsidócseresznyeként emlegetik, ami azért veszélyes, mert ez a rokon növény (ami nagyon hasonlít rá, s amit a szárazvirág kötészetben előszeretettel használnak fel) kimondottan mérgező! A két gyümölcsöt úgy tudjuk megkülönböztetni, hogy a földicseresznye sosem pirosodik be, a másik pedig igen. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy az inka bogyó éretlen állapotban enyhén mérgező, ahogy pergamenlevelei is (a magas alkaloid tartalom miatt).
E növény eredetileg Dél-Amerikából származik, az Andokban, Peru magasabb területein őshonos. Sokfelé termesztik, például trópusi hegyvidékeken, szubtrópusokon, Afrikában, Európában. Sőt, egyik kedves ismerősöm, Vasi Szabó János kertjéből sem hiányozhat!
A viszonylag hűvös, de fagymentes klímát, a tápanyagban gazdag, lazább talajt kedveli, ezért a trópusokon inkább a hegyvidékeken termesztik. Mindenütt nevelhető, ahol a paradicsom.
A gazda kertjében augusztustól szeptember végéig folyamatosan érik a gyümölcs. Mint mesélte: elég egyszer megvásárolni a magját, ezután a saját termésből bőséggel lesz – ingyen – utánpótlás. (Március végén, áprilisban érdemes vetni, amikor már 20 fok körüli a hőmérséklet. Természetesen fejlett palántaként is megvásárolható.) A magokat 1-2 mm mélységben vessük el – figyelembe véve a „minél kisebb a mag, annál közelebb a felszínhez” elvét.
Nálunk tehát egynyári növényként, palántaágyba történő magvetéssel, majd a fagyosszentek után a végleges helyére ültetéssel termeszthető. Így ugyan kisebb bokrot ad, ám egy méteresnél nem nő nagyobbra, s kisebb helyigénye miatt akár tucatnyi növényt is ültethetünk belőle. A többéves földicseresznye akár embermagasságúra is nőhet az évek során, két-háromszáz gyümölccsel. (Dél-Amerikában a termésátlaga hektáronként eléri a 20 tonnát!)
Amíg fejlődik, addig vízigényes, ám az érés megkezdése után már nem igényli az öntözést. Termesztése annyiban hasonlít a paradicsomhoz, hogy hosszú karót kell leverni mellé, s ahogy nő, úgy szükséges ahhoz kötözni. Ez azért is fontos, mert lágyszárúként kevésbé viseli a nyári szélviharokat, s ha egyszer eltört, már használhatatlan lesz a növény.
A betakarítás a vetés utáni 3-4. hónapban kezdődik, és ha megfelelő körülményeket biztosítunk neki, akkor folyamatosan szüretelhetünk. A gyümölcsöt akkor kell leszedni, amikor a burok teljesen megszáradt körülötte, és sárgásbarna színt kapott. Permetezni nem kell, biotermesztésre alkalmas. Szereti a humuszos talajt, s a védett helyet. A nagy fagyokat nem bírja.
Egy nagyobb cserépben akár a balkonon is termeszthetjük. Ez esetben figyeljünk arra, hogy tövenként 4-5 liter tápdús földdel számoljunk. Az ideális tőtávolság: 50-60 cm. Ha a balkonládát langyos helyen tartjuk, akkor télen is terem!
A folytatásban arról lesz szó, hogy miért ajánlott e növény fogyasztása (egészségügyi szempontból), s néhány ízletes perui földicseresznye-receptet is bemutatok majd! (Csokoládéba mártogatva például rendkívül ínyenc csemege!)
