Egy fehérvári, aki világsztárokkal, világhírű filmekben dolgozott
Egy fehérvári, aki világsztárokkal, világhírű filmekben dolgozott
Egy fehérvári, aki világsztárokkal, világhírű filmekben dolgozottNem régen mutattunk itt az fmc.hu-n 10+1 filmet, amelyeket Székesfehérváron és környékén is forgattak, és amelyek többségében sztárok, sőt világsztárok szerepelnek. Na, meg a székesfehérvári Kun Attila, aki éppen egy bejegyzésével hívta fel magára a figyelmünket, hiszen a Facebookon megjelent posztunk alá ezt írta: „Tíz produkcióból hatban dolgoztam, mint ahogy a Red Sparrow dunaújvárosi uszodás jelenetében is.”
Erre mi is kíváncsiak voltunk, hiszen kit ne izgatna, hogy milyen egy filmforgatás belülről, mit kell csinálnia egy statisztának és egyáltalán, hogy lehet oda eljutni?
„Rám elsősorban katonai karakterek szoktak bízni, ahogy 2013-ban, az első filmben, a Herkulesben is görög katonát játszottam. A Dwayne ''The Rock'' Johnson és John Hurt nevével fémjelzett produkció volt egyébként az eddigi legnehezebb, legkeményebb és leghosszabb forgatás, amin részt vettem. Mondhatom, hogy azonnal belecsöppentem a közepébe, sőt, ahogy azóta is szokta mondani a statiszta szervező cég, ha egy új munkáról beszélünk: a Herkulesnél csak könnyebb lesz!
Ebben a filmben action extra voltam (háttérművész munkában is vannak szintek: sima statiszta, kiemelt statiszta, dublőr, sport extra, action extra). Komoly, négyhetes felkészülésen vettünk részt, ami gyakorlatilag kutyakemény katonai kiképzést jelentett, ugyanis görög katonaként pontosan tudnom kellett, hogyan harcol egy görög katona, vagyis minden feladatot nekünk is el kellett sajátítanunk, amiben segítségünkre volt többek között katonai szakértő is: meneteltünk tizenöt kilós pajzzsal, be kellett gyakorolni a fegyverrel való harcok koreográfiáját, amiben kaszkadőrök segítettek.
Éppen ezért már a castingon is kimondottan sportolókat kerestek action extra kategóriába, én pedig boxolok és systemázok (orosz harcművészet - a szerk.), úgyhogy valamelyest előnyben voltam némi mozgáskultúrával és kondícióval. Be is válogattak, de már előre jelezték, hogy részt kell venni egy többlépcsős képzésen. Azért többlépcsős, mivel nem a teljes létszámú katonaság kellett minden forgatásra. Eredetileg több mint kétszáz emberrel indult a kiképzés, aztán lettünk hetvenen, itt már harcolni is tanultunk, és végül ötvenen maradtunk azok, akik a pajzssornak az első két sorát alkotta. Ezt az ötven-hetven katonát mozgósították legtöbbször, ha pedig a teljes létszám kellett, akkor a többi katonát is behívták. A forgatáson aztán hamar kiderült, hogy miért ragaszkodtak a sportolókhoz. Már az első napon negyvenhétszer rohantunk le a dombról, úgyhogy másnapra ötven emberrel kevesebben maradtunk, ők inkább visszamondták a munkát.
Tényleg igazi emberpróbáló forgatás volt a Herkules, ahol a plusz negyven foktól a mínusz két fokig minden hőmérsékletben forgattunk, nem ritkán napi három-négyórás alvással. Október éjszaka a mínusz két fokban már nem volt túl meleg a görög harcos viselet, ha tehettük - mert nem volt éppen közeli kép -, bőrszínű harisnyát húztunk, mondjuk sokat nem melegített.”
Kun Attila neve egyébként is ismerősen csenghet a székesfehérváriaknak, hiszen szabadúszó fotósként dolgozik városunkban, így eredetileg nem is annyira szereplésvágy sodorta közel a filmezéshez
„Bár tényleg érdekes világ a filmes, és persze jó adag kíváncsiság is volt bennem, amikor először jelentkeztem statiszta szerepre, de leginkább fotósként voltam kíváncsi arra, hogyan világítanak, milyen trükköket alkalmaznak az ilyen monumentális produkciókban a kívánt hatás eléréséhez. Aztán itt ragadtam.
A Herkules után 2014-ben az ügynökség indított egy background fighter tanfolyamon, ahol hidegfegyveres, illetve a modern korban játszódó produkciókhoz modern lőfegyverekkel való mozgást, közelharcot és különböző katonai feladatokat oktattak. A sikeres vizsga után már abba az adatbázisba kerültem, ahonnan azokba a produkciókba hívják az embereket, amelyekben csatajelenet vagy fegyverrel való mozgás és nagyobb fizikai igénybevételt jelentő feladat is van. Amennyiben ilyen nincs, akkor sima statiszta munkát is el szoktam vállalni, ha éppen más fotós munkám nem adódik azokra a napokra.
A filmes világra egyébként a párom hívta fel a figyelmemet, aki már korábban is szerepelt statisztaként, de például A Viszkisben az egész család, a két lányom és a párom is feltűnik a fehérvári jégpályán.”
És ha már család: a beszélgetés Attiláék otthonában zajlott, ahol több bentlakásos sztár is zörgött, hellózott, sziázott, robothangon zümmögött vagy éppen halálsikollyal kapcsolódott be a társaságba. Közülük is talán a legismertebb Bobo, a gyönyörűséges ara papagáj.
„Ha az ember benne mozog ebben a közegben, óhatatlanul ismerkedik másokkal, mint ahogy én is megismerkedtem azzal az emberrel, aki az állatokat szokta hozni a forgatásokra, például a Milka tehenet. Mivel kiderült, hogy én is „állatos” vagyok, már szól, ha esetleg papagájra vagy kígyóra van szükség egy-egy forgatáson. Így került bele a Sunsetbe és az egyik Kasszás Erzsis CBA-Príma reklámba Bobo is.”
Ám míg Bobo kettő, addig Attila már negyvenkilenc filmben szerepelt az elmúlt években, és több világhírű produkcióban, és világsztár mögött, mellett is feltűnik a vásznon.
„Nehéz kedvenc filmet választani, mert mindegyik más miatt volt érdekes vagy izgalmas. Én elsősorban azokat a forgatásokat szeretem a legjobban, ahol igazi mozgalmas csatajelenetet, vagy már-már kaszkadőr jelenetet forgatunk. Ahogy például a Válaszcsapásban (Strike Back), aminek a hatodik évadjában Daniel McPherson színész dublőre voltam. De ebben a sorozatban volt kaszkadőr munkám is, amikor testőrt játszottam és egy színészt kellett elmenekítenem a támadás elől. Egy októberi jelentben pedig a Duna mellett forgattunk, és az operatőr mondta, hogy neki kell a víz, így kitoltak egy pallót a Duna fölé, úgy hat-nyolc méterrel a víz fölé, én meg ráálltam, összekötött lábbal, öt kiló ólomsúllyal. Persze volt biztosítás és tartottak minket, hogy bele ne essünk a hideg vízbe, de nem is lett volna jó buli. Izgalmas volt a Spectral is, amiben tengerészgyalogost játszottam. Erre a feladatra is külön kiképzést kaptunk, ráadásul egy amerikai tengerészgyalogos őrmestertől tanultunk.
Ha a „nagy neveket” nézzük, akkor nagyon jó volt A kém (Spy) című film forgatása, ahol Melissa McCarthy és Jason Statham mellett is dolgozhattam, az Inferno, ahol Tom Hanksszel, vagy a Houdini, amiben Adrien Brody játszotta a főszerepet. Utóbbi filmben rendőr voltam, ráadásul a plakáton is rajta vagyok, amivel reklámozták a produkciót. Nagyon jó volt a Vörös veréb (Red Sparrow) is, amiben Jennifer Lawrence a főszereplő, és amiben több karaktert is rám bíztak. Úsztam a dunaújvárosi uszodában, legalább három kilométert aznap, úgyhogy nem volt gond a testmozgással, de játszottam ott fotóriportert, illetve voltam az Operában nézőközönség.
A Robin Hoodban action extra voltam, és kaszkadőrökkel csatajelenetet játszottunk el, de volt szerencsén szerepelni a Last Kingdom több évadában, ahol parancsnok, közkatona, gályarab, festőművész és viking is voltam. Dolgozhattam Penelope Cruzzal a Queen of Spainben (a filmet Magyarországon nem játsszák - szerk.), itt újságíró voltam a szerepem szerint, ahogy a National Geographic Mars című produkciójának két évadjában is.”
Egy ilyen névsor után adja magát a kérdés: lehet-e egy jót dumcsizni a filmsztárokkal, vagy az ember jóformán rájuk sem nézhet a forgatás alatt?
„Elsősorban semmilyen kapcsolatunk nincs a sztárokkal, főként a híres amerikai sztárokkal, akikhez hozzá sem lehet szólni, de ezt többnyire jelzi is előre az ügynökség és a produkciótól az asszisztensek is. Fotózni, videózni pedig szigorúan tilos a színészeket. Ha forgatás közben valaki előveszi telefonját, már küldik is haza, úgyhogy aki annak reményében vállalna statisztaszerepet, hogy majd sok híres emberrel megismerkedhet, az inkább felejtse el az egészet. Persze akadnak helyzetek, mint például az Atomszőke forgatásán, ahol ugyancsak action extraként angol katonát játszottam. Az egyik feladat szerint Charlize Theron mellett álltam a Ferihegy 1-es kifutóján, amikor a koporsót tették fel a szállítórepülőre. Október vége volt, az öt fokban még áztattak is minket esőgéppel, és a színésznő megkérdezte tőlem, hogy nem állok-e beljebb a fedett rész alá? Mondtam, hogy köszönöm a kedvességét, de jelenleg az a feladatom, hogy ázzak. Mondjuk már maga a helyzet is különleges volt, hiszen nem gyakran adódik, hogy az ember a ferihegyi 1-es kifutón fegyverrel ácsorog.”
Persze úriemberek között nem szokás pénzről beszélni, most sem lesz konkrét összegekről szó, de azért csak érdekes, hogy vajon ma Magyarországon meg lehet-e élni csak statisztálásból, pláne ha nem is mezei statiszta valaki?
„Ha sok munkája van az embernek – ami nagyban függ attól, hogy milyen a karaktere, hány ügynökséghez van beregisztrálva –, és ha minden adandó munkát elvállal akkor igen, meg tud élni belőle. De ha túl egyedi a karaktere, amin nem akar változtatni, például hosszú a haja és nem akarja levágatni, amikor rövid hajú kell az adott szerepre, vagy szakállas és nem akar megborotválkozni, ha szükséges lenne a borotvált arc, akkor jelentősen szűkül a lehetőség, hogy forgatni hívják, és akkor biztosan nem él meg belőle. Csak erre támaszkodni elég vakmerő dolog, hiszen kiszámíthatatlan mikor van munka. Múlthéten dolgoztam egy fimben, amiben két csatajelenetet forgattunk; egyet most, egy másikat még novemberben. Szóval jobb, ha az ember mást is csinál a statisztálás mellett. Persze olyan is előfordult már, este felhívtak, hogy másnap reggel hatra tudok-e menni? És persze, aki statisztálásra adja a fejét, annak arra is számítania kell, hogy statisztaként ő a filmben gyakorlatilag biodíszlet, és ezt tudni kell a helyén kezelni, ha valakinek ezt az egója nem tűri, akkor ne próbálja inkább ki.”
Bármilyen meglepő mégsem a szuperprodukciókba, nagy filmekbe a legnehezebb bekerülni, sőt mezei statisztának akár az utcáról is beeshetünk, amennyiben éppen megfelelünk a szerepnek, karakternek.
„Ha valaki statiszta szerepet vállalna, egyszerűen jelentkezik egy statisztaközvetítő céghez, vagy adott esetben egy-egy filmre, és aztán vagy kiválasztják vagy nem. Érdekes, hogy reklámokba sokkal nehezebb bekerülni. Múltkor például egy apuka szerepére huszonöt embert hívtak be, és közülük választották ki a megfelelőt. A reklámokkal persze jobban is lehet keresni, hiszen itt már nem statiszta, hanem szereplő az ember.
Én eddig két reklámban szerepeltem, amiből az egyik abszolút speciális volt, hiszen víz alatt forgattunk, úgyhogy eleve olyanokat hívtak be, akik tudnak búvárkodni. Egy négyméteres medence alja volt parknak berendezve, és nekem például grilleznem kellett, természetes arccal, mintha tényleg a kertben lennék. Egy jelenetet nagyjából húsz másodpercig vettünk, aztán kaptuk a levegőt. Összesen negyvenöt percig lehettünk víz alatt egy huzamban, utána ki kellett jönni pihenni, melegedni. Az első etapban csak próbáltunk, állították a kamera pozíciót, a mi pozícióinkat, és szerencsére a második negyvenöt perces víz alatti tartózkodás alatt sikerült felvenni a jelenetet. Bármilyen furcsa, ez egy német mobilcég reklámja volt.
Szóval kerül az ember izgalmas, érdekes helyzetekbe, amik nagyon kívül esnek a mindennapokban megszokottakon, de ettől izgalmas, na, meg attól is, hogy néha olyan helyre is bejuthatunk, ahova egyébként nem mehetnénk be, vagy a civil életben nem szívesen mennénk, mint például a váci börtönbe, ahol A martfűi rém néhány jelenete forgott.”
